Hullottak a nagyágyúk: Hirscher nyerte az őrült óriás-műlesiklást!

Örült versenyt hozott a férfiak európai visszatérése. A 2009-es világbajnokság lejtőjén megrendezett óriás-műlesiklás első futamában búcsúzni kényszerült több nagyágyú, egyebek mellett a szakág többszörösen koronázott királya, Ted Ligety, az egy évvel korábban dobogóra állt Bode Miller, valamint az összetettért versengő Aksel Lund Svindål. A kínálkozó alkalmat tökéletesen kihasználta Marcel Hirscher, az osztrák, amikor igazán kellett, tehát a második futamon tett oda apait-anyait, így előzve meg az egyéni legjobbját nyújtó Thomas Fanarát, valamint Stefan Luitzot. Az olasz csapat kiválóan szerepelt, alaposan feladva a leckét a kapitánynak, ami az olimpiai keret kihirdetését illeti.

Hatvannégy síző csatolt lécet lábára tegnap délelőtt a szezon legkevésbé várt helyszínén. Val d’Isére jelenlétének egyedül a franciák örülnek, a lejtő karakterisztikája ugyanis egyáltalán nem harmonizál a világ legjobb óriás-műlesiklóinak igényeivel. Leírhatnánk nyersen úgy is, gyűlölik a Stade Olympique de Bellevardét. Nem szeretném hosszasan ismételgetni Szabó Gábort, de valóban fájó azt látni, miként kínlódnak kanyarról kanyarra a világ legjobbjai, s hogyan ölik ki a szakág minden szépségét.

No, de legyen vége a morgásnak, a verseny részletezése előtt tekintsük át még gyorsan a hiányzók listáját. Hannes Reichelt hátfájdalmai miatt döntött a pauza mellett, míg a Baumann- Mayer- Kriechmayr triót a vezetőség ítélte pihenésre. Így debütálhatott a Világkupában az egykoron olimpiai bajnokságot nyert Hubert Strolz fia, Johannes. A németeknél Felix Neureuther gerinczúzódása és hüvelykujjsérülése okozott aggodalmat. Szerepelt a rajtlistán, mégis lemondta a szereplést Ivica Kostelić, a horvát vélhetően a másnapi szlalomra tartalékolt. Hiányuknak is 64 fős mezőnnyel kezdődhetett el a verseny.

Méghozzá nem mindennapi módon. Ted Ligety megint külön kategóriát képviselt, olyannyira szűk íveket volt képest meghúzni, melyről a többiek csak álmodhattak. A pálya utolsó kritikus kanyarjában azonban besokallt, két év után egy klasszikus GS- hiba okozta vesztét. Utólag mit sem ér, azért megjegyezzük, két szektor után mintegy 8 tizeddel verte az első futam későbbi győztesét. Aksel Lund Svindål jóval koordinálatlan sízésének egy pech vetett végett, leoldott kötése, a bukást legalább elkerülte. Az alapidőt így Thomas Fanara (3.) állította fel, a szokottnál kevésbé bevállalós menete kamatozódott. Alexis Pinturault (1.) a pálya alján – ahol amaz hibázott – vert rá fél másodpercet, máskülönben egy szinten mozogtak, szemmel is kivehető volt, nem beszélhettünk világverő futamról. Marcus Sandell (24.) csalódást keltő sízéssel intett búcsút az elitcsoportnak, míg Marcel Hirscher (3.) okosan tartalékolva is simán versenyben tartotta magát. Manfred Mölgg (5.) kulturált menettel jelezte, az olaszoknak feküdhet a meredek jeges lejtő.

Az észak-amerikai túrán szépen teljesítő Mathieu Faivre (20.) ezúttal nem váltotta meg a világot, de ő legalább célba ért, ez nem volt elmondható Max Blardonéról, kinek keresztbeálltak lécei, letarolt egy kaput, szerencsére épségben megúszta a kalandot. Fritz Dopfer (6.) tiszta, megfontolt menettel tartotta életben a német reményeket, Davide Simoncelli (6.) pedig csak hozta a kötelezőt, kár volt a pálya végi bizonytalanságokért. Benjamin Raich (16.) egykoron még versenybe szállt volna a fiatalsággal, manapság viszont tömény vergődéssel telik számára minden kapuvétel. Nem remekeltek az osztrákok, Philipp Schörghofer (14.) a középmezőnyt gazdagította, Marcel Mathis (39.) pedig a továbbjutástól is messze került.

A pálya áldozatává lett a továbbiakban Cyprien Richard, majd Bode Miller is, az amerikai ütőképes középső szakasz után borult hasára, a tehermentesített léce akadt meg egy kapun. Nem mehetünk el szó nélkül az olaszok remeklésén, Roberto Nani (9.), Luca de Aliprandini (12.), s nem utolsósorban az 55-ös rajtszámmal induló Giovanni Borsotti (11.) egyformán előkelő helyről várhatta a folytatást. Csakúgy, mint Carlo Janka (10.) a nemrég még hatvanon túlról indult olimpiai bajnok kezdi visszaverekedni magát a legjobbak közé. Matts Olsson (8.) helyzetét szintén ígéretesnek tartottuk. Karrierje során először került második futam VK-ban az orosz Pavel Trihicsev (50-essel a 29.), az olimpiai közeledtével azért csak-csak előkerülnek a ruszki sízők is a semmiből.

A délutáni folytatásról csak korlátozott mértékben láthattunk közvetítést, ennek megfelelően mi sem foglalkozunk részletesen az első 17 versenyzővel. Elég legyen annyi, hogy a német Staubitzer (56-ossal a 25.), Trihicsev (28.) élete első VK- pontjainak örülhetett, míg szerencsétlen Elia Zurbriggen elbukta pontjait. Nevezett versenyzők indulásakor Victor Muffat Jeandet (13.) vezette a tabellát, három századdal megelőzve Gino Caviezelt (14.). Ekkor azonban a szezon egyik nagy felfedezettje, Henrik Kristoffersen (9., egyéni legjobb szakági) alkotott maradandót, bő hat tizedet verve a francia idejére. Aligha gondolta volna ekkor, rögtön el is kell hagynia a reklámzónát, Luca de Aliprandini (6.) csodálatos, szűk ívekkel abszolvált menettel hasonló különbséggel verte őt. Borsotti (11.) kikapott ugyan, de még így is hosszú idő után nem tapasztalt eredménnyel gazdagodott, hasonlókat mondhattunk el Janka (12.) menetét követően, kettejük közt egyébiránt egy század döntött.

Olasz váltott olaszt az élen, Roberto Nani (5.) iszonyatosan bevállalós menetének hála a végén fordítani tudott. Mindketten karrierjük csúcseredményének örülhettek. Matts Olsson (7.) se sűrűn járt ilyen magasságokban, a svéd ehhez képest nem óvatoskodta el a dolgot, harcolt becsülettel, s ha nincs a pálya könnyebb, első részén összegyűjtött hátrány, akár még előrébb is végezhetett volna. Simoncelli (16.) sajnos nem tudta megismételni délelőtti síformáját, sorra bukta a hat tizedeket, képtelen volt ráérezni a pálya ritmusára. Dopfer (10.) széles íveken próbálkozott, a szép sízés nem párosult kimondott eredményességgel. Mölgg (8.) indulása előtt az volt a kérdés, összeáll-e a hármas olasz vezetés az élen? Nos, a rutinos talján kelleténél többet korrigált, így csak Olsson mögé tudott besorolni.

Az első négy helyen álló síző tetemes előnye aztán már elégnek bizonyult. Thomas Fanara (2.) egy igencsak vehemens ráfordítóval alapozta meg élete legjobb eredményét. Világverő menetről azért szó nem eshetett, mint Marcel Hirscher (1.) azonnal jelezte is. Az osztrák akkor támadott, amikor igazán szüksége volt rá, pattogós menetébe még egy komolyabb rontás is belefért, 65 századdal vette át a vezetést, alaposan feladva így a leckét az utána következőknek. Stefan Luitz (3.) egy pillanatig nem konkurált vele, vérhiggadt, technikás sízését elnézve nem is feltétlenül hajtott ő a dobogóra. Mégis összejött neki, köszönhetően Alexis Pinturault (4.) indiszponált sízésének. Túlzottan megfogta a keresztsíző részen, aztán pedig jöttek sorba a hibák, a franciák kedvence így a dobogóról is lecsúszott. Nem először hagytak ki idegei ilyen helyzetbe.

A részletes statisztikáért kattintsatok a linkre!

Szó, mi szó, nagyot szakított szombaton Marcel Hirscher, okos versenyzéssel 20 ponttal átvette a vezetést a szakági tabellán, összetettben pedig 25 pontra megközelítette Svindålt, ami a mai szlalomon gond nélkül a maga javára fordítható. Ligety viszonylatában könyvelt el tegnap komoly részsikert. Harmadik helyeket követően a dobogónak eggyel magasabb fokára állhatott Thomas Fanara, esetében megint az lesz a kérdés, tudja-e tartósítani ezt a formát. Stefan Luitz most már tényszerűen imádja ezt a rendellenes lejtőt, tavaly is, idén is pódiumon zárt Val d’Isére-ben.

Ma szlalommal zárul a hétvége a fiúk részére.