Osztrák sítörténelem: győzelmével Mario Matt az osztrák örökranglista élén!

Nagyot fordult a világ egy nap leforgása alatt. Azok után, hogy tegnap nagyot húzott riválisai botlásából Marcel Hirscher, ma ő hibázott egy kieséssel felérőt, ezzel majdhogynem semmissé téve a tegnapi bravúrt. Hiányában Mario Matt nyerte simán a Val d’Isére-i szlalomot, egyszersmind osztrák sporttörténelmet írt. A dobogóra még Mattias Hargin és Patrick Thaler állhatott fel.

Tegnaphoz hasonlóan szinte tökéletes körülmények közt kezdődhetett el a szezon második műlesiklása a férfiaknál. Beleértve a fagypont alatti hőmérsékletet és a jeges pályát annyi már a verseny elején el volt mondható, hogy itt magasabb rajtszámmal is lehetséges erős időt síelni, ennek megfelelően három másodperc környéki hátrányból aligha lehet második futamot síelni.

A pálya tűzése inkább a klasszikus technikát képviselő sízőknek kedvezett, erőteljesen meg kellett fogni a léceket, a pattogós meneteket büntette a pálya. André Myhrer (6.) az arany középutat választotta, nem vállalt fölösleges kockázatot, az eredmény őt igazolta. Az őt követő Marcel Hirscher (41.) ugyanis akkora vehemenciával esett neki a pályának, hogy már az első komolyabb kombinációban kieséssel felérő hibát vétett. Eztán hiába erőlködött, a svéddel szembeni három és fél másodperces hátránnyal sok jóban nem bízhatott. Fritz Dopfer (24.) túlzott óvatossággal vette az akadályokat, ellentétben a sérült hüvelykujjával bajlódó honfitárssal, Felix Neureuther (5.) kis hibája ellenére 6 századdal az élre hágott. Manfred Mölgg (12.) szép ritmusban síelt a pálya derekáig, aztán jött két durva megtorpanás, amivel lendületét vesztette. Ivica Kostelić (20.) érthetetlenül enerváltan síelt, a meredeken teljesen elvesztette lendületét, tegnapi visszalépéséből kiindulva nem zárható ki egy nem kommunikált sérülés sem. Mario Matt (1.) nevéhez volt köthető az első igazán életerős csúszás, a kétszeres világbajnok rezzenéstelenül suhant végig a pályán, a nagyágyúkkal szembeni 65 százados előnye bizakodással tölthette el.

Stefano Gross (7.) szebbik arcát mutatta, igaz, ami igaz, szép sízéséhez nem párosult Matt dinamikája. Alexis Pinturault is elkövette Hirscher hibáját, túl nagy lendülete másodpercen túli hátrányt, indokolatlan hazardírozása pedig kiesést eredményezett. Reinfried Herbst (16.) sízéséből hiányzott az átütőerő, veterán csapattársa, Benjamin Raich (11.) technikai tudásával még valamicskét ellensúlyozta ebbéli hiányosságát. Dörzsölhették tenyerüket a svéd szurkolók, előbb Mattias Hargin (8.) szép ritmusban hozott 8 tizedes hátrányt, majd Markus Larsson (4.) egy mélyre kerülését kivéve minőségi pályát tett asztalra. Patrick Thaler (2.) mindkettejüket túlszárnyalta, botlása ellenére ő került a legközelebb Matthoz. Steve Missillier lekopírozta Pinturault mutatványát, Ted Ligety (39.) sízésére pedig valóban a gyámoltalan a helytálló jelző, könnyed lötyögéssel ma nem lehetett második futamot síelni. Gyors egymásutánban egy olimpiai (Razzoli) és egy világbajnok (Pranger) is szaporította a pálya áldozatainak számát, Henrik Kristoffersen (14.) nagy mentéssel tarkított, s Juasza Naoki (30.) rettentően zaklatott menete után Jean-Baptiste Grange (3.) tartotta életben a francia reményeket, rég láttunk 2011 világbajnokától ennyire életerős futamot.

Kiemelendő még a klasszikus stílus képviselőjeként Mitja Valenčić (10.) eredménye. Harmincon túlról a szebb napokat látott Julien Cousineau (56-ossal a 9.) másodpercen belüli elmaradása, az a tény, hogy Dalibor Šamšal (48-assal a 19.) mondhatta magát a legjobb horvátnak. Bőven harminctól túlról verekedte magát pontszerzéssel kecsegtető helyre a svéd Anton Lahdenperä (50-essel a 22.), a cseh Kryštof Krýzl (46-ossal a 25.), Victor Muffat Jeandet (57-essel a 28.), valamint a finn Santeri Paloniemi (42-essel a 29.).

A második futam pályája már valamivel ritmusosabbra sikerült, ennek is betudható, hogy a meredeken általában remeklő Juasza Naoki (16.) a délután legjobb idejével jelentősen előrelépett. Paloniemi kiesett, Muffat-Jeandet (26.), Janyk (21.), Deville (24.), Krýzl (25.), de még Dopfer (22.) sem konkurált a japán pörgős menetével. Wolfgang Hörl (11.) törte meg a csendet, háromtizednyi előnyének tudatában ekkor még aligha gondolta volna, hogy karnyújtásnyira kerül a TOP10-től. Különösen annak fényében, hogy Anton Lahdenperä (13.) rögtön veszélyeztette helyét, a rutinos svéd lassan négy esztendeje nem szerepelt ennyire jól VK- versenyen.

Ivica Kostelić (27.) sajnos képes volt alulmúlni délelőtti csúszását is, s csakis Šamšal érthetetlen kockázatvállalásával, ebbéli kiesésével kerülte el azt a szégyent, hogy évtizedes karrierje vége felé egy honfitársa is megelőzze. Az mindenesetre sokat elárul, hogy Horosilovval (27.) holtversenyben a tökutolsó helyet tudta csak megszerezni a célba érkezők között. A háttérben minden bizonnyal kisebb sérülés állhat, normál esetben ennyire mélyen Ivica nem síelt volna. Axel Bäck (20.) és Luca Aerni (23.) szemei előtt a biztos pontszerzés lebegett, Reinfried Herbst (12.) kapcsán ez már nem volt elmondható, nagyot küzdött, 7 tizedes előnyét két lendületvesztő kapuvétellel dobta el. Szerény számításaink szerint konkrétan egy dobogót, ezzel együtt a biztos olimpiai indulást dobta sutba.

A vezetést így David Chodounsky (7.) vette kezébe, kár az apró előrebillenésért, legjobb VK- eredménye még szebben csenghetett volna. Ennek megfelelően fent rendre verték az amerikait, a kérdés csak az volt, mekkora előnyt vittek magukkal a legmeredekebb részre. Kristoffersen (14.) például határozottan keveset, későbbi botladozásával is sok időt vesztett. Markus Vogel (19.) még veszélyeztette az amerikait, nem úgy a Manfred Mölgg (8.) – Benjamin Raich (9.) páros, előbbi 2, utóbbi 8 századdal kapott ki csupán, mindketten szépen engedték léceiket, határozottan felfelé ível formájuk.

Valenčić (15.) ellenben nem tudott rátenni még egy lapáttal délelőtti teljesítményére, folyamatos késésekkel hátracsúszott a tabellán, hasonlóan Julien Cousineau-val (18.), igaz, az kanadai eredménye így is önbizalom növelő lehet a januári versenyek előtt. Mattias Hargin (2.) már nem kegyelmezett, fent felhalmozott előnyét okosan beosztotta a pálya további részén, a bő 4 tizedes különbség dobogóval kecsegtetett. Nemsokára hármas svéd vezetést mutatott a tabella, Hargin mögött a kiegyensúlyozott szektorokat síelő Markus Larsson (5.), és a komoly síelési hiba nélkül csúszó André Myhrer (6.) állt, amikor már csak hárman várakoztak a rajtállásban. Gross (17.) nagy mentése után nem talált már vissza a rendes kerékvágásba, Neureuther (10.) pedig végig széles íveken vette az akadályokat.

Jean-Baptiste Grange (4.) megfontoltan, a kelleténél talán több éllel kezdte a pályát, eztán növelte előnyét, a célban viszont pirosra váltott a stopper. Hiába a meghiúsult dobogó, annak feltétlenül kell örülni, hogy 2011 világbajnoka mindinkább közelít az élmezőnyhöz. Patrick Thaler (3.) taktikusan a dobogóért síelt, ennek megfelelően Harginra nem volt veszélyes, a franciát ugyanakkor 4 századdal megverte. Mario Mattnak (1.) nem volt igazán nehéz dolga, csodás felső résszel biztosította be több mint fél másodperces győzelmét

A részletes statisztikáért kattintsatok a linkre!

Mario Matt osztrák sporttörténelmet írt a Francia-Alpok ékkövében, 39. műlesikló dobogójával ő lett minden idők legeredményesebb osztrák szlalomosa, s mindössze egyetlen pódium választja el az örökranglista harmadik helyezettjétől, Kostelićtól. Nem mellékesen 14. sikerével beérte Benjamin Raichot. Szakági pontversenyben is átvette a vezetést, 80 pont az előnye a legnagyobb riválissal, Hirscherrel szemben. Mattias Hargin még messze nincs ilyen magaslatokban, mostani második helyével mindenesetre egyéni legjobbját érte el ma. Patrick Thaler 1997 óta tagja a VK- mezőnynek, ezalatt csupán egyszer állt dobogóra, méghozzá a 2009-es kitzbüheli szlalomon. Tavaly a föld mélyéről küzdötte fel magát a ranglistán, kérdés, vezet-e még út feljebb?

Jövő hétvégén két klasszikus verseny következik a férfiak programjában: előbb a lesiklás Bormióból, majd az óriás-műlesiklás Alta Badiából.