Megtört az osztrák átok: Hirscher győzött a Gran Risán!

Fontos részsikert aratott Marcel Hirscher a legendás Gran Risán. A távoli múltban nyúló hagyományokkal rendelkező olasz lejtőn karrierje során először tudott diadalmaskodni, ráadásul mindezt úgy hajtotta végre, hogy a szakág emblematikus figurája, Ted Ligety végigsíelte napot, s végül a harmadik helyen végzett. Az amerikai klasszis mozgásán érződött a zsinórban elkönyvelt három kiesés pszichikus hatása, az osztrákok kétszeres összetett-győztes sízőjének sikeréből azonban nem von le mindez semmit. A dobogó második fokára Alexis Pinturault állhatott fel.

Alta Badia mára fogalommá vált az alpesi síelés szerelmeseinek szívében. A Dolomitokban fekvő lejtő 1985 óta íródó történelme során a szakág majd’ minden specialistája megvillantotta legalább egyszer nagyságát itt. A csúcsot a 90’-es évek ásza, Alberto Tomba tartja négy sikerével, a triplázók közt találjuk Kalle Palander mellett egy jelenleg is aktív olasz kiválóságot, Massimiliano Blardone új léceken mutatott formájából kiindulva dőreség lett volna bárkinek ráfogadnia. A Gran Risa egyike a világ leggyorsabb óriás-műlesikló lejtőinek, amire mindenki – legyen az sportoló, tévénéző – mindig kettőzött erővel készül. Ante Kostelić botrányt keltő 2011-es tűzése után a kijelölt edzők tavaly és idén is maximálisan kihasználták a lejtő meredekségét. Kihívásból persze ezzel együtt is akadt dögivel.

Aksel Lund Svindål (9.) egy tiszta, vállalható, de dobogóval nem kecsegtető menettel nyitotta a sort, sízését azonnal beárazta a legfőbb ellenlábas, Marcel Hirscher (1.) másfél másodpercet meghaladó előnnyel állt élre, pedig az első szektor után még úgy tűnt, Val d’Isére-i taktikájához hasonlóan ezúttal is visszafogja magát délelőtt. Nem így történt, ennek megfelelően hiába vállalt fel minden kockázatot, Alexis Pinturault (2.) sem tudott eléje keveredni, igaz, bő két tizedes hátrányból abszolút versenyben maradt. Manfred Mölgg (6.) határozottan javuló formát mutat, egy-két durvább késést kivéve elégedett lehetett produkciójával. Érződött Ted Ligety (3.) mozgásán a zsinórban elszenvedett háromszori kiesés, vesztett önbizalmából nem keveset, az már az ő nagyságát jelzi, hogy ezzel együtt is alig 4 tizednyi hátránnyal kellett kalkulálnia. Sízése alapján meg nem állapítottuk volna, hogy Thomas Fanara (7.) csúszik éppen, a francia a szokottól eltérően kellő visszafogottsággal viseltetett a pálya iránt. Felix Neureuther (8.) is megfogta léceit, de nála sérülése is közrejátszhatott.

Honfitársa már-már a nagy dobogós hármassal is felvette a kesztyűt, Fritz Dopfer (4.) csupán 4 tizeddel maradt el Ligety-től. Újszerű tétel, meg kell hagyni. Steve Missillier (15.) bevállalós hozzáállásával nem volt gond, a kritikusabb kanyarok azért meg-megzavarták, ezért tűnt el a középmezőnyben. Nemkülönben Benjamin Raich (13.), az osztrák sajnos sokadszor bizonyította versenyképtelenségét, már amennyibe a közvetlen élmezőnyhöz viszonyítjuk. Stefan Luitz (5.) ellenben piszkosul elkapta a fonalat, pattogós stílusával másodpercen belül tartotta az időkülönbséget. Massimiliano Blardone (17.) hívei szomorúan konstatálhatták, kedvencük már Alta Badián sem képes áttörésre, hasonlóan a nem sokkal később érkezett Davide Simoncellivel (19.), aki bíztató kezdés után érthetetlenül teljesen elvesztette a fonalat. Kettejük közt Marcus Sandell (30.) szedett be 3 és fél másodpercet, délután ő kezdhette meg elsőként a pályát.

A ranglista legjobb 15 sízőjét Philipp Schörghofer középszerű sízése, majd esése zárta le. A reklámblokk után Ivica Kostelić (27.) bizonyította újfent, Levi után drámaian visszaesett formája. Hannes Reichelt (33.) nagyon gyatrán teljesített, szégyenszemre idővel esett ki, míg Kjetil Jansrud tinglitanglijának egy adott pillanatban keresztbe forduló lécpár vetett véget. A hátralévő sízők közül láttunk még néhány átlagon felüli menetet. Leif Kristian Haugen (9.) például Svindållal azonos idővel, remek helyről várhatta a folytatást, de nem sokon múlt, hogy a 31-essel induló Tim Jitloff (11.) mindkettejük elé kerüljék. Biztatóan síelt még Matts Olsson (12.), az ifjú Mathieu Faivre (13.), ebbe a kategóriába sorolandó még a szám olimpiai bajnoka, Carlo Janka (18.) is. Magasabb rajtszámmal verekedte magát a pontszerzés kapujába a svájci Thomas Tumler (34-essel a 20.), az olasz Luca de Aliprandini (37-essel a 21.), a szlovén Zan Kranjec (54-essel a 22.), Ondrej Bank (38-assal a 24.), s nem utolsósorban Henrik Kristoffersen (40-essel a 29.). Idővel zuhant ki a lagymatagon mozgó Marcel Mathis (35.), valamint a hírnevéhez méltóképp síelő Bode Miller (40.).

Skandinávok nyitották a délutáni menetek sorát, méghozzá rögtön a két legjobb idővel. A későbbiekben Sandell (18.) mutatványát sem bírta megismételni senki, nem beszélve a finnt is közel fél másodperccel megverő Henrik Kristoffersenéről (12.), a norvég tehetség ennek megfelelően rengeteget lépett előre. Kostelić csúszása a szilveszteri bakik közé kívánkozott, Ivica kaput tévesztett, majd hiába fékezett, csak eltarolt egy pályabírót. Jelentőset javított pozícióján még Muffat-Jeandet (17.) és Eisath (19.), végig kellett néznünk még tíz szenvedős csúszást a következő erős futamért. Myhrer (24.) a letörésnél került kiesés közeli helyzetbe, hasonlóan Bankhoz (28.), onnantól mindketten a biztos pontszerzést tekintették feladatuknak. Roberto Nani kevésbé, agilitását lábai nem tudták lekövetni, kaputévesztés lett a dolog vége. Zan Kranjec (23.) hímes tojásként óvta élete első VK- pontjait, a kétszeres junior-vb- bronzérmes régóta meglévő lyukat tömhet be, ami a szlovén óriás-műlesiklást illeti. Tumler (27.) szezonbeli harmadik pontszerzésének örülhetett, de Aliprandini (26.) láthatóan valamivel többre pályázott, a ráfordítón elkövetett hibája után ő sem erőltetette tovább a dolgot.

A középmezőnybe száműzött sztárok betliztek, Simoncelli (21.) egy másodperces hátrányt szedett össze, Janka (22.) olyan szinten lekerült az ideális ívről a letörésnél, hogy csak jókora fékezéssel bírta folytatni, hasonlóan bánt el a sors Blardonével (25.) is. Cyprien Richard (11.) törte meg Kristoffersen sorozatát, két nagy rontással együtt maradt valamicske az előnyéből. Sokáig mondjuk ő sem ünnepelhetett, lévén Missillier (10.) csekély négy századdal rögtön elébe került, dacára annak, hogy a pálya végére alig-alig maradt sebessége.

Benjamin Raich (7.) felidézte a pálya bizonyos szakaszain régi önmagát, kifejezetten energikus sízéssel vétette észre magát. Senkit nem ért váratlanul a veterán osztrák előretörése, a zaklatott sízést bemutató Faivre (15.), valamint a pálya végét elszúró Olsson (20.) például egyáltalán nem jelentett veszélyt pozíciójára. Tim Jitloff (5.) vagánysága azonban kifizetődött, amit kisebb rontásaival eldobált, azt visszahozta magasabb végsebességével. Az amerikai ezzel beállította legjobb VK- helyezését. Svindål (13.) szigorú kezdés után jobban merte engedni léceit, a jelentősebb visszaesést ezzel kerülte el. Honfitársa, Haugen (9.) szép tiszta íveken síelt, minek jutalma karrierje negyedik TOP10-helyezése lett.

Felix Neureuther (5.) szektorról szektorra hozta Jitloff részidőit, a célban történetesen holtversenyt jelzett a stopper. Fanara (14.) túlzottan fegyelmezetten, Mölgg (16.) egyszerűen lassan síelt, esélyük nem volt felvenni a versenyt a legjobbakkal, Stefan Luitznak (9.) már voltak jó pillanatai, egy rossz helyen vétett megtorpanás azonban megpecsételte helyzetét. Fritz Dopfer (4.) ellenben halkan bejelentkezett a dobogóért, vehemenciája 3 tizednyi előnyt hozott a kasszába.

Ted Ligety (3.) csúszásában hullámhegyeket és völgyeket egyaránt meg lehetett figyelni, a meredeken rontogatott, az utolsó szektor ugyanakkor csodára sikeredett. Lényeg, a lényeg, messze n nem volt ez tőle egy sebezhetetlen menet. Alexis Pinturault (2.) ennek megfelelően támadott, mint a veszedelem, s az utolsó részt kivéve verte is az amerikait. 23 százados előnyével nem hozta igazán kellemetlen helyzetbe Marcel Hirschert (1.), akik egy kényelmetlen helyzettől eltekintve tükörsimán hozta a kötelező házi feladatot, 35 századnyi előnnyel nyerte zsinórban második óriás-műlesiklását.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintva tekinthetitek meg!

Marcel Hirscher másfél évtizedes osztrák átkot tört meg idei sikerével, Christian Mayer 1998-as győzelme óta ugyanis nem termett babér a sógoroknak a Gran Risán, már ami az óriás-műlesiklást illeti. Hirscher ráadásként jubilált, fiatal kora ellenére már az 50. Világkupa-dobogónál tart. A szakági pontversenyben 60 pontra növelte előnyét Ligety-vel szemben, míg összetettben a bűvös száz ponton belülre került. Alexis Pinturault 16., Ted Ligety 40. alkalommal állhatott fel VK- pódiumra.

A férfiak számára a két ünnep közt Bormióban folytatódik a Világkupa-sorozat.