Síugrás: Újra itt van a versenyek királynője – Négysáncverseny előzetes

1226_frontBizony, ismét (majdnem) eltelt egy újabb esztendő az életünkből, ami pedig a síugrást illeti, az óév és az újév fordulójának közeledte rendszerint egyet jelent azzal, hogy elérkezett minden síugróversenyek legnemesebbikének, a Négysáncversenynek az ideje. Ez az a versenysorozat, amiről talán még azok is hallottak, akik egyébként nem követik rendszeresen a versenyeket, és ez az a verseny, aminek megnyerése az egyik, ha nem a legnagyobb dicsőség, amit egy síugró elérhet. A négy tradicionális rendező város: Oberstdorf, Garmisch-Partenkirchen, Innsbruck és Bischofshofen neve pedig a szurkolók fejében alighanem az idők végeztéig összeforrott a „Vierschanzentournee”-val (ahogy a sorozatot német nyelvterületen nevezik), nézzük tehát, hogy mire is számíthatunk az előttünk álló, immár 62. alkalommal megrendezett síünnep során.

A Négysáncversenyt nem véletlenül előzi meg minden évben óriási várakozás, hiszen a „turné” kiemelt eseménye a mindenkori szezonnak, még akkor is, ha – mint idén – az adott évadban olimpiát is rendeznek. Ebben egyebek mellett nem kis szerepe van a versenyek szervezésének, és annak a profizmusnak, amellyel a német és osztrák rendezők, a médiával karöltve a turnét nem csak lebonyolítják, hanem értő módon tálalják is felénk, nézők felé. Egyfelől ugye adott a közvetítés minősége, amelyben a Négysánc mindig is etalonnak számított, és rendszerint itt szokták először kipróbálni az olyan versenyek követését élvezetsebbé tevő „apróságokat”, mint amilyen például idén az a lézeres technológia lesz, amnek segítségével az oberstdorfi versenyen immár a valóságban is behúzzák majd azt a bizonyos – a közvetítésekből jól ismert – vonalat, ami mindig azt jelzi, hogy az aktuális ugrónak mekkorát kell ugrani ahhoz, hogy átvegye a vezetést, amivel a remények szerint hosszú távon a helyszíni nézők számára is jobban követhetővé teszik majd a versenyeket. Mindemellett pedig a versenyek hangulata sem utolsó, és miután mindkét a házigazda nemzetnek voltak már sikerei az idei szezonban, a jegyek is meglehetősen jól fogytak, így alighanem ebben a tekintetben idén sem lesz okunk a panaszra.1226_obe_fans

Ami pedig a sportszakmai szempotokat illeti, a Négysáncversenyt az egyedi lebonyolítási szisztémája is kiemeli az évad többi eseménye közül. Egyrészt ezen a négy versenyen alkalmazzák kizárólag az ún. „KO-rendszert”, amely során az első sorozatban a selejtező eredménye alapján az 50 indulót párokba rendezik (Az elsőt az ötvenedikkel, a másodikat a negyvenkilencedikkel, és így tovább) a második sorozatba pedig ezeknek a párosításoknak a 25 győztese lép tovább, kiegészülve az 5 legjobb vesztessel (avagy „lucky loser”-rel). Ez egyébként azt is jelenti, hogy a szokásoktól eltérően most az ún. minősített ugrók számára is lesz tétje a selejtező sorozatnak, igaz, ettől függetlenül továbbra is megtehetik, hogy kihagyják a kvalifikációt, ám ebben az esetben a rangsor végére kerülnek, azaz másnap a selejtező győztese ellen kell ugraniuk, amit taktikai okokból nem egyszer meg is szoktak lépni. Másrészt pedig az összetettben ezúttal nem a világkupa pontok, hanem a 4 verseny, (ideális esetben) 8 ugrásának összpontszáma alapján alakul ki a végső sorrend, vagyis, aki nyerni akar, annak egyetlen rontott ugrás sem fér bele. Nem véletlen tehát, hogy a turnét megnyerni, kiváltképp pedig többször megnyerni csak a legnagyobbaknak sikerült.

1226_hist

Ebben a tekintetben a maga 5 összetett győzelmével az a Janne Ahonen a rekorder, aki erre a szezonra másodszor tért vissza hosszabb kihagyást követően, aminek saját bevallása szerint egyik fő motiváló ereje a Négysáncon való jó szereplés volt. Rajta kívül egynél több győzelemmel a jelenleg is aktív ugrók közül egyedül Gregor Schlierenzauer rendelkezik, aki az elmúlt két kiírást is megnyerte, és abban az esetben, ha ismét sikerülne neki a címvédés, akkor beállíthatná Bjørn Wirkola rekordját, aki eddig egyedülálló módon három egymást követő kiírást is meg tudott nyerni. Illetve egyúttal az osztrákok hegemóniája is folytatódna, ugyanis a 2008/09-es sorozat óta minden évben Alexander Pointner tanítványai aratták le a babérokat.1226_scljac

A tavalyi versenyen, amelyet Schliernzauer és az ihletett formában ugró Jacobsen csatája határozott meg, egyébként mindez hatalmas izgalmak közepette sikerült, hiszen emlékezhetünk, hogy az első két fordulót még a norvég nyerte, nem is akármilyen stílusban, és Schlieritől bizony nem kis fegyvertény volt hogy odahaza Innsbruckban, majd néhány nappal később Bischofshofenben a maga javára tudta fordítani a küzdelmet, amellyel nyugodtan mondhatjuk, mindketten hosszú időre beírták magukat a sportág történelmének legszebb lapjaira.

1226_histlastyears

Ami azt illeti, idén is van rá esély, hogy egy hasonlóan kiélezett küzdelmet láthassunk, hiszen az eddig megrendezett nyolc egyéni VK futam aránylag kiegyensúlyozott erőviszonyokat hozott, és az élmezőny is relatíve szélesnek mondható, hiszen viszonylag sok olyan ugró van, akik adott esetben akár a turnén is ott lehetnek a végelszámolásnál is.

Az illendőség persze úgy tartja, hogy a címvédővel, azaz a már fentebb is emlegetett Schlierenzauerrel kezdjük az esélylatolgatást, annak ellenére, hogy nem az övé jelenleg az összetettben vezetőnek kijáró sárga trikó. Schlieri ugyanis – és ezt maga is elismerte – nem kezdte igazán kihegyezett formában az évadot, és bár az emlékezetes klingenthali bojkottot követően hamar begyűjtött két győzelmet, és általában azért így is hozott egy jó átlagot, a formája nem volt igazán következetes, ami miatt az utóbbi versenyeken sokszor sebezhetőnek bizonyult. Ez persze az évadnak ebben a szakaszában még nem tragédia, de ha turnégyőzemeben gondolkodik, akkor ezen mindenképpen javítania kellene, hiszen a siker egyik kulcskérdése itt éppen a stabilitás. Abban persze ismerve a 23 éves klasszis képességeit ezzel együtt is biztosak lehetünk, hogy ha valakivel, akkor vele mindenképpen számolnunk kell az idei kiírás során is.1226_scl

Ami pedig az osztrák csapatot illeti, azt most már egyértelműen kijelenthetjük, hogy véget ért Alexander Pointner legénységének egy-két éve még oly’ magabiztosnak tűnő egyeduralma, Schlierenzauer leszámítva nincs most más igazán nagy esélyesük, hiszen a csapt olyan korábbi meghatározó emberei, mint például Andreas Kofler vagy Martin Koch, egyelőre igencsak messze vannak a csúcsformájuktól. Ennek ellenére egy jó két héttel ezelőtt még úgy tűnt, hogy az erre a szezonra ismét formába lendülő Thomas Morgenstern akár egyenrangú társa is lehet Schliernazauernek a győzelmekért vívott küzdelemben, a formája ugyanis az év elejétől kezdve fokozatosan javult, Titisee-Neusatdban pedig majd két év szünetet követően győzni is tudott. Ám a másnapi versenyen bukott, és amellett, hogy eltörte a kisujját, komoly horzsolásokat, zúzódásokat szenvedett, és bár úgy néz ki, hogy az orvosoknak sikerült „összedrótozni” Morgit a rajtra, nagy kérdés, hogy ez mennyire vetette vissza a teljesítményét, így vele most kevésbé lehet közvetlen esélyesként számolni, annál is inkább, mert végleges döntés is csak a selejtező előtti napon várható az indulásáról. Ami a többieket illeti, a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt eddig Wolfgang Loitzl nyújtotta, akinek a jó szereplése a turnén sem lenne meglepetés, mint ahogy adott esetben Stefan Kraft, vagy az engelbergi hétvégén kellemes meglepetést okozó Thomas Diethart teljesítményére is érdemes lesz majd figyelni.1226_kamil

A szezon eddigi sikercsapatának címét egyértelműen a lengyeleknek adhatjuk, akik talán nem túlzás kijelenteni, minden idők legerősebb csapatával készülnek a Négysáncversenyre. Hogy mennyire, annak tekintetében a számok igen beszédesek, a fehér-vörösök ugyanis éppen a felét nyerték meg az eddigi versenyeknek, ráadásul ebből az elmúlt 3-mat zsinórban, és a csapat sokoldalúságát jelzi, hogy Kamil Stoch mellett, aki két győzelmet jegyez két fiatalnak, Krzysztof Biegunnak és Jan Ziobronak is összejött már az idén a győzelem. Maga Stoch pedig annak ellenére, hogy az első néhány verseny döcögősebben indult, az elmúlt két hétvégén igencsak a lovak közé csapott, a mérlege – két első, és két második hely, amellyel a sárga trikót is átvette Schlierenzauertől – pedig kifejezetten impresszív, így a lengyelek világbajnok ugróját minden okunk megvan a legnagyobb favoritok közé sorolni, és a már említett nevek mellett, a csapat többi tagjától (Maciej Kot, Piotr Zyla, Klemens Muranka) sem lenne most már különösebben váratlan, ha egy-egy versenyen összejönne nekik egy kiugró eredmény. Ami talán ezt a hurráoptimizmust némiképp visszafoghatja, az az a tény, hogy egyébként a lengyeleknek az elmúlt években nem tartozott igazán a sikeres versenyei közé a Négysánc, és ugyan Adam Małysz annak idején meg tudta nyerni a sorozatot a 2000/01-es szezonban, ám azóta nem hogy összetettet, de még csak fordulót sem sikerült nyerniük, bár utóbbihoz azért többször is közel álltak. Nos, ennek a rossz sorozatnak a megtörésére ezúttal tényleg minden esély megvan, hiszen összességében is elmondható, hogy utoljára ilyen reményekkel talán bő 10 éve, a Małysz-korszak csúcspontján várhatták a lengyel szurkolók a turnét, tényleg kíváncsian várjuk, hogy mi sül ki belőle.1226_fru

Az eddigiek alapján kifejezett optimizmusra nem csak a lengyelek, hanem a németek háza táján is minden ok megvan, hiszen Werner Schuster együttese ugyancsak jó formában kezdte az évadot – vezetik is egyelőre a nemzetek kupáját – a szövetségi kapitány ráadásul az esélyeseket illetően több vasat is tarthat a tűzben. Egyrészt a csapatban lassan már a rutinosabbak közé sorolható Severin Freund személyében, aki idén ugyancsak tudott már versenyt nyerni, másrészt a német csapatot erősíti a még mindig mindössze 18 esztendős Andreas Wellinger is, aki az utóbbi időben rendre ott volt már a tűz közelében, és bár a világkupában egyelőre még várat magára az első győzelme, azért semmiképpen sem lenne most már meglepetés, ha a Négysáncversenyen is tudna villantani. Mellettük pedig érdemes lehet majd odafigyelni a mostanában kisebb sérülésekkel bajlódó (a nyár végén egy a lábában kialakult fáradásos törés, míg az elmúlt hetekben csonthártya gyulladás hátráltatta),ám mégis jó általános formának örvendő Richard Freitag szereplésére is, mint ahogy akár az olyan fiataloktól, mint Andreas Wank, Marinus Kraus, Karl Geiger sem kizárt egy-egy szép eredmény, hogy a rutinosabbakat, mint a turnékon rendre jól szereplő Michael Neumayer, vagy a hazai állomásokon talán utoljára lehetőséget kapó, ám ennek ellenére a szurkolók körében a mai napig nagy népszerűségnek örvendő Martin Schmitt, nem is említve. Ami azt illeti egyébként a német csapatra rá is férne már a siker, hiszen a 2001/02-es kiírás, azaz Sven Hannawald győzelme óta (aki méig egyedülálló módon egy sorozaton belül minden állomást meg tudott nyertni) nem volt német győztese a turnénak, így a szurkolók is ki vannak most már éhezve egy újabb jó eredményre.1226_bar

Ezzel szemben a norvég csapat a szezon eddigi részében kicsit visszafogottabb teljesítményt nyújtott, mint azt általában megszokhattuk. Na nem Anders Bardal, aki bár többekhez hasonlóan nem kezdett csúcsformában, ám odahaza Lillehammerben már dobogóra tudott állni, és azóta is rendre a legjobb 10 között végzett a versenyeken, és bár a győzelem nem jött eddig neki össze, úgy tűnik, hogy a formája immár elég jó ahhoz, hogy Stochhal és Schlieranzauerrel egyetemben a legnagyobb esélyesek között említhessük a Stöckl-érában világkupát, valamint vb-címet is szerző ugrót. A többiekre viszont ez a stabilitás már sokkal kevésbé volt jellemző, ami persze a planicai térdszalag-szakadása után hónapokat kihagyó, és csak a télen visszatérő Anders Jacobsen esetében részben érthető is, az már talán több homlokráncolásra ad okot Alexander Stöckl szövetségi kapitánynak, hogy a harmadik „sztár ugrója”, Tom Hilde továbbra is inkább csak keresi a formáját, és eleddig Anders Fannemelnek, Rune Veltanak, vagy Ole Marius Ingvaldsennek is inkább csak egy-egy villanásra futotta. Az más kérdés, hogy tavaly sem álltak igazán jobban karácsony előtt az északiak, mégis amikor igazán kellett, összekapták magukat, olyannyira, hogy végül Jacobsen lett a turné egyik főszereplője és Hilde is a dobogón tudott végezni, hogy aztán idén hogy működik a Stöckl-mégia, azt nem tudjuk, mindenesetre hiba lenne őket leírni.1226_tak

A japánok az idény eddigi szakaszában kellemes meglepetést okoztak a régen látott jó formájukkal, amelyet kamatoztatva nem csak Taku Takeuchi és Daiki Ito, hanem a síugrás nagy veteránja Noriaki Kasai is dobogóra tudott már idén állni egy-egy alkalommal. Ha viszont azt gondoljuk, hogy Kasai a maga 41 évével a legidősebb lesz a mezőnyben, akkor tévednénk, ugyanis hosszabb kihagyást követően a 43(!) éves Takanobu Okabet is nevezte a csapatba Tomoharu Yokokawa szövetségi kapitány. A japánok egyébként idén a karácsony előtti utolsó VK hétvégét Engelbergben testületileg kihagyták, mivel inkább szerettek volna otthon ráhangolódni az év első kiemelt eseményére, amelyen az eddig látottak alapján bizony nem lenne meglepetés, ha látnánk japán ugrót a dobogóért küzdeni. Erre egyébként talán most Takeuchi lehet közülük a legesélyesebb, aki a teljes mezőnyt tekintve messze a legstabilabb teljesítményt nyújtotta az idény elején, ugyanis egy kivételével minden versenyén a legjobb 10 között végzett (és azon az egyen is 11. lett), márpedig ez a kiegyensúlyozottság a Négysáncversenyen is könnyen kifizetődhet.1226_amm

Az esélyesek listájáról ezúttal sem hagyhatjuk le Simon Ammannt, aki azok után, hogy az utóbbi időben inkább csak egy-egy jobb eredményre futotta tőle, ráadásul lassan 3 éve nem nyert versenyt, az elmúlt versenyeken ismét úgy tűnt, hogy felszálló ágban van, ezt a javuló formát két dobogóra tudta váltani Titisee-Neustadban. Hogy aztán van-e benne annyi, hogy (talán élete utolsó Négysáncversnyén) versenyben legyen az összetett győzelemért, ami továbbra is hiányzik még az éremkollekciójából, az egy másik kérdés, ha a realitások talaján maradunk, akkor erre valószínűleg inkább nemleges választ adhatunk, mindazonáltal Simi megmutatta már néhányszor, hogy egy-egy fontosabb versenyre fel tudja szívni magát, ha kell.1226_aho

Kicsit így vagyunk Janne Ahonennel is, akinek az olimpiára időzített második visszatérése előtt mi magunk is egy kicsit szkeptikusak voltunk azzal kapcsolatban, hogy 36 évesen mennyire lesz képes felvenni a versenyt a legjobbakkal, ám tény és való, hogy ő maga erre eddig valamelyest rácáfolt, hiszen rendre a pontszerzők közé került a versenyeken, ráadásul kétszer, (egy 9. és egy 5. hellyel), a top10-be is beverekedte magát. Nyilván önmagában ettől még senkit sem emlegetnénk az elsőszámú esélyesek között, ám ha valaki, akkor Ahonen nagyon érzi ezeket a sáncokat, így egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy ezúttal is kellemes meglepetést tud okozni. A szurkolói pedig akár bíztató előjelnek is tekinthetik, hogy négy évvel ezelőtt, amikor a vancouveri játékokra készültünk, ugyanígy egy hosszabb kihagyást követően tért vissza a finn klasszis a mezőnybe, és bár a turnét megelőzően akkor sem voltak jobb eredményei, mint most, mégis egy összetett 2. helyezés lett a vége, aminek fényében még inkább izgatottan várhatjuk, hogy az „öreg” mire viszi a fiatalokkal szemben.1226_vas

Az eddig említetteken kívül érdemes lehet még odafigyelni a szlovén ugrókra is, akik annak ellenére, hogy nem kezdték kirobbanó formában az évadot, az elmúlt egy-két szezonban már bizonyították, hogy egy-egy versenyen bármire képesek, így mindenképpen érdemes lesz figyelni a Robert Kranjec, Peter Prevc, Jaka Hvala, Jurij Tepes négyes teljesítményét, bár az esetükben viszonylag gyakori formaingadozások miatt velük most kevésbé lehet a legnagyobb esélyesek között számolni. Ez az utóbbi tétel általában Dmitriy Vassiliev szereplésére is jellemző, aki egyébként ha, mint idén is, formában van, akkor a Négysáncra is rendre összeszedi magát, és ha már az idősebb generációnál tartunk, a csehek egykoron turnégyőztes versenyzője, Jakub Janda is régen látott biztató formában ugrott a szezon elején, így az ő szereplésük is üde színfoltja lehet az idei sorozatnak.

Nincs tehát más hátra, mint hogy négy kiváló versenyt kívánjunk magunknak és az ugróknak egyaránt, december 28-tól pedig – amikor az oberstdorfi selejtezővel hivatalosan is megkezdődik – élvezzük a Négysáncverseny izgalmait, amelyekből történjék bárhogy is, biztosan bőven akad majd idén is.

A részletes programot az alábbi linken találjátok meg: link

A felhasznált képek forrásai: zimbio.com, sport.onet.pl, dagbladet.no, yle.fi, srf.ch