Dolog a háttérben – rajtol a Tour de Ski

A bejglik maradékai talán még ott táncolnak a tányéron, a csillagszórók száma fogyni kezdett, a hó már olvad (na jó, nem is volt…) – a két ünnep között a téli sportolók elárasztják a pályákat, sáncokat, a szurkolók pedig megtöltik a lelátókat vagy kapcsolnak egyet a távirányítóval. A Négysáncverseny síugrói mellett a sífutók is nekivágnak a sportág Tour de France-jának, az egyik legnagyobb presztízsű viadalnak, a Tour de Skinek. Olimpiai években háttérbe szorul a kiváló külön-verseny, sokan el sem utaznak, vagy ha mégis, csak szimpla, “mezei” felkészülésnek szánják. Idén sem lesz másképp, de azért reméljük, sőt, biztosak vagyunk benne, hogy a küzdelem így vagy úgy, de biztos, hogy kiváló lesz. Három ország, négy helyszín, hét szakasz – lesz mit figyelemmel követni. Előzetesünkből kiderül, kik küzdhetnek a dicsőségért (na és a prémiumokért…). 

Még mielőtt belevágnánk, pár szóban térjünk egy kicsit vissza a legutóbbi világkupa-állomásra, az olaszországi Asiagóba, ahol teljes sprinthétvégét rendeztek, egy-egy (klasszikus stílusú) egyéni, valamint csapatküzdelemmel. A hölgyeknél Justyna Kowalczyk legnagyobb riválisa(i) távollétében magabiztosan zárkózott összetettben, míg az uraknál a Tour de Ski-t kihagyó világbajnok, Nikita Kriukov diadalmaskodott. A párosok versengésében a nőknél finn siker született Aino-Kaisa Saarinen és Anne Kyllönen révén, míg a férfiaknál az Eldar RønningOla Vigen Hattestad páros nagy csatában szerzett elsőséget Norvégiának. A karácsonyt így Marit Bjørgen, valamint Martin Johnsrud Sundby tölthette sárga trikóban.

December 28-cal kezdődően azonban mindent megváltoztathat a nyolcadik Tour de Ski, amely sok mindent átélt azóta, amióta 2006 utolsó napján a müncheni olimpiai stadionban, hatezer-ötszáz néző előtt Bjørgen először ünnepelhetett. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Virpi Kuitunen korszakát a hölgyeknél Justyna Kowalczyk követte, aki zsinórban négyszer lett első, s most is címvédőként áll(hatna) rajthoz, egyébként pedig minden rekordot (legtöbb szakaszelsőség, dobogó, miegymás) ő tart. Az uraknál eddig Dario Cologna az abszolút csúcstartó (három győzelem), ellenben idén sérülés miatt nem ismételhet, így Alexander Legkov akár-akár még az előző széria jó élményeit is újra átélheti.

A nyitánynál négy korábbi bajnok (Kowalczyk és Legkov mellett Tobias Angerer és Lukas Bauer) lesz ott. További érdekesség, hogy az eddigi hét szériát nemenként három-három futónak sikerült egytől-egyig befejeznie (Kowalczyk, Riita-Liisa Roponen, Valentina Shevchenko, illetve Giorgio Di Centa, Jens Filbrich, Petter Northug), ők idén Kowalczyk kivételével tovább növelhetik ezt a számot. Közülük egyvalaki küzdhet hazája becsességének megmentéséért, ő pedig az a Northug, aki nyolcadiknál rosszabb sosem volt. Igen, ugyanis a norvégok (bármennyire is hihetetlen), még sosem örülhettek igazán az Alpe Cermis tetején.

Az egyik legnagyobb befutó, még 2010-ből

Mint már említettem, az idei kiírás során hét etapot kell teljesíteni, méghozzá kilenc nap alatt. Az összetett elsők 90.000, a sprintösszesítést nyerők 6000 svájci frankot vihetnek haza, míg a részsikert begyűjtők háromezret. Az 560.000-res összdíjazásból az aktuális éllovasok is kapnak ezer-ezer “summát”. Sokkal inkább a világkupapontokért zajlik a küzdelem, a végső győzelemért 400 egység jár, míg ha valaki netalántán egy szakaszon sem találna legyőzőre, 750 ponttal lenne gazdagabb. Amikért mindig nagy harc szokott lenni, avagy bónuszmásodperceket is lehet szerezni, összesen 135-öt, valamint 150-et. Az össztáv 42, illetve 69 kilométer lesz, már hogyha a sprintversenyeken a döntőket is beleszámoljuk.

A harmincöt párnyi sílécből Oberhofban lehet először elhasználni, december 28-án, szokás szerint itt indul a mandula. Bár a szervezőknek a katasztrófális hóhelyzet miatt le kellett rövidíteni a pályát (ami így 1500 méter hosszú lesz), a versenyszámokat így is meg lehet rendezni. A szokásos 3, illetve 4,5 kilométeres prológ remek bemelegítés (na és másodpercszerzési lehetőség, 15, 10, 5 szekundum jár a dobogósoknak), ám ezek után lehet, hogy jobb lenne egy egyéni viadal, mint az 1400 méteres, szabad stílusú sprint. Persze komoly a tét, hisz 30, 27 és 24 plusz másodpercért zajlik a csata.

Az óév utolsó napján, az új helyszín, a mesés svájci Lenzerheide szintén szabad stílusú sprintet rendez, s ezzel vége is lesz a gyorslábúak kényelmének. A Verseny január 1-jén, a 10000/15000 méteres, tömegrajtos klasszikussal kezdődik, ahol már több jóváírás is gyűjthető. Egyúttal a karaván felkészülhet a drámai befejező, érdemi részre.

Toblachban, a mindig emlékezetes, erdős szakasz ezúttal sem maradhat ki: szabad stílus, 15/35 kilométer, üldözéses. Itt derül ki valójában, ki, milyen erőben van, már-már következtethetünk, kié lesz a dicsőség.

Néhány kilométerrel odébb, immár az idei VB helyszínén, Val di Fiemmében “lazításként” az 5/10 kilométeres, klasszikus stílusú egyenkéntivel készülnek fel a versenyzők a rémületre, amit minden sífutást kedvelő ember ismer. Az Alpe Cermis hegyen, egy alpesi sí pályán felfelé kell halszálkázni, nem tét nélkül, lásd például pont az előző szériát, ahol itt dőltek el a legfontosabb kérdések. Helyenként 28%-os részek, 3650 idegőrlő méter: az 1280 méteres csúcson mindenki győztes, aki felér. Az első pedig jogosan nevezheti magát bajnoknak.

A Cermis

………………………………………………………………………………………………………………………………

Elég vegyes mezőny állt össze a viadalra, a szocsi olimpia közelsége alaposan felbolygatja a versenyzők menetrendjét, felkészülését. Sokan azt választják, hogy inkább otthon/máshol készülnek, de szerencsére akadnak, akik a Touron próbálnak szerencsét. Nézzük azokat, akik kihagyják/ki kell hagyniuk a viadalt, illetve akik vélhetően most is sok élményt, szép pillanatot adnak a sportág szerelmeseinek. Esélylatolgatás következik!

A hölgyeknél egyértelmű a szituáció, és ha nem a nagy hármasból fog kikerülni az első helyezett, óriási meglepetés lesz.  Gondolhattuk, gondolhatjuk ezt az utolsó pillanatokig. Justyna Kowalczykról már ejtettem szót, kiváló klasszis, hatalmas specialistája a (GrandTournak) formátumnak, az elmúlt húsz etapból tizenhaton (!) dobogós volt, s a négyből kettőt az Alpe Cermis jelenti, ahol csak be kellett “kocognia” a célba. Az idei szezon jól alakul számára, van négy sikere, ellenben Kuusamóban és Davosban is becsúszott hiba, amelyet a nagy rivális ki is használt. S most mégis úgy döntött, visszalép, személyes okokra hivatkozva nem áll rajthoz a Tour de Ski-n. Igazságtalannak tartja a lebonyolítást, a FIS szervezőinek döntései, s “bojkottál”. Érdekes. Így mindenesetre Marit Bjørgenről, a sífutás királynőjéről szólhat a fáma, a tizenkétszeres világbajnokról, az összetett éllovasáról, aki nyerte a kuusamói Ruka Triple-t, emellett Lillehammerben és Svájcban is villogott. A Tour de Ski azonban nem igazán az ő prédája, eddig “mindössze” két második helye van, a kihagyás után idén azért fog harcolni, hogy ebből is legyen egy. Neki is, hazájának is. Therese Johaugnak sem lehet más célja. A fiatal, szőke ciklon két második, illetve egy harmadik pozíció után most az elsőségért megy, s valljuk be, egy esztendő alatt ért annyit, hogy teljesítse álmát. Idén ahol elindult, remekelt, s a versenyszámok is fekszenek neki, különösen a Cermisen villoghat. Kíváncsian várjuk a taktikázást is. Ha fogadni kéne, talán Bjørgenre tennék. Vagy Johaugra.

A többiek egyértelműen a harmadik helyért viaskodhatnak, sokan odaérhetnek. Nincs Charlotte Kalla és nincs Kikkan Randall, így a norvégok és a finnek külön küzdelmére számíthatunk. Astrid Jacobsen, Heidi Weng és Kristin Steira vélhetően könnyen a legjobb tízben fog végezni, mindhárman kedvelik a TdS-t, esetleg bele is szólhatnak egyszer-kétszer a “nagyok” dolgába. Vibeke Skofterud a formajavításra törekedhet, míg Ingvild Flugstad Østberg sprintertársai hiányában kiteljesedhet. A finnek nem lacafacáznak, Mona-Lisa Malvalehtón kívül minden fontos emberüket felvértezték. Anne Kyllönen, Krista Lahteenmäki, Kerttu Niskanen, Aino-Kaisa Saarinen, Riita-Liisa Roponen és Riikka Sarasoja-Lilja bombaerős keretet szolgál, közülük bárki, bárhol favorit.

A németek is teljes brigád mellett döntöttek. Legjobb emberük, Denise Herrmann klasszis teljesítményt nyújtott idén a világkupában, kellemes meglepetés eddig, s az is lehet a továbbiakban. Katrin Zeller, Nicole Fessel, Claudia Nystad és Evi Sachenbacher-Stehle nagy név, kérdés, ezúttal melyik arcukat mutatják. Az oroszoktól nem indul a legnagyobb sztár, Yulia Tchekaleva, távollétében Julia Ivanova mehet a minél jobb eredményért. A svédeknél is hasonló a szituáció, náluk még nagyobb az űr, jóformán Emma Wikén, Anna Haag és a sprinter Hanna Erikson produkálhat valamit. A franciáktól Aurore Jeanék most is ott lesznek, Masako Ishida és Valentina Shevchenko természetesen szintén, Katerina Smutna a sprintdöntőkben lehet érdekelt, míg Eva Vrabcova-Nyltova top10-es eredményével tűnt ki az utóbbi időszakban. A sprinterek közül Laurien van der Graaff, valamint az észak-amerikai szekció Perianne Jones-szal, Daria Gaiazovával és Jessica Digginsszel kíván eredményt elérni, az amerikaiaknak két titkos csodafegyverük is van Holly Brooks és Elizabeth Stephen révén.

Teljes rajtlista, egyben a prológ indulói

………………………………………………………………………………………………………………………………

A férfiaknál nagyon masszív mezőny gyűlt össze, egyetlen esélyest sem tudnánk kiemelni. Dario Cologna mellett hiányzik Eldar Rønning, Marcus Hellner és Maxim Vylegzhanin is, aki úgy döntött, inkább nem utazik. A sprinterekről nem is beszélve.

Az első napokban olyan versenyző sikerét is várhatjuk, akiről esetlegesen nem gondolnánk, hogy képes lehetne diadalmaskodni. A sprint-VK éllovasa, Nikita Kriukov, na meg a többi villámnagyágyú hiányában az összetett esélyesein kívül talán Finn Haagen Krogh, Federico Pellegrino, Gianluca Cologna, Josef Wenzl és Andrew Newell számít favoritnak a mutatott forma és az eredmények alapján de ki tudja. Na meg persze Alexey Poltoranin, akit azonban favoritként említhetünk összesítésben is. Remek mindkét stílusban, kérdés, mennyire tudja (mennyire akarja?) átmenteni lehengerlő formáját a Tourra.

Ha nem ő, akkor valamelyik norvég. Például Petter Northug. Az a Petter Northug, aki eddig nem jó. Nagyon nem jó. Rosszul kezdődött számára az idény, de egyértelmű, hogy az olimpia a fő. Azért nyilván szeretne tíz etapgyőzelme mellé egy újabbat is. Hogy az összetettet megcélozza-e, jó kérdés, tavaly az utolsó hegyen bukott el, mint ahogy eddig háromszor volt második, egyszer harmadik. A norvégok másik fő reménysége Martin Johnsrud Sundby, az összetett éllovasa, aki végre rátalált a helyes útra. Ellenben vajon képes lesz-e fenntartani a formáját és elviseli-e a terhet, mint sárga trikós? Választ kapunk erre is. Talán ő ér fel elsőként a Val di Fiemme-i hegyre.

Nagy talány Alexander Legkov. Az orosz megnyerte a 2012/13-as kiadást, s az idei VK-ban is kiváló (harmadik helyen áll), szóval minden mellette szól – a motiváció, és az, hogy mennyit enged meg magának, ez lesz a döntő. Ha odateszi magát (miért ne tenné?), könnyedén ismételhet. Az Alpe Cermist nagyon szeretheti, de orosz logikával az olimpiát előbbre helyezi, ez nyilvánvaló. Ilia Chernousovon látszik a “csak Szocsira koncentrálunk”-elv, Evgeniy Belovon és Petr Sedovon egyaránt.  Érdeklődve várjuk Maurice Manificat szereplését is. A francia élete nagy formájában van, Tourokon rendre jól muzsikál, ám a hosszú, toblachi üldözésesen kívül nem rá szabták az idei szériát. Így érezheti Lukas Bauer is, a veterán, korábbi kétszeres bajnok, aki pályafutása utolsó nagy dobásaira készül, reméljük, sikerül maradandót alkotnia.

A dobogós pozícióért a norvégok és a németek különítménye is harcolni fog, ez már az összeállításon látszik. Chris Andre Jespersen Kuusamóban, Lillehammerben és Davosban is odatette magát, top10-es eredményeket hozott (Davosban második lett), s ha elkapja a fonalat, akár-akár még nagy meglepetéseket is okozhat. Sjur Røthe, Niklas Dyrhaug és Tord Asle Gjerdalen a “felvezetőbrigád”, talán megcsíphetnek egy-egy dobogót, a Lillehammerben zseniálisan teljesítő Didrik Tønseth pedig Val di Fiemmében lehet jó, az első napon. A németek közül tizenhárman startolnak Oberhofban, a biatlonos Arnd Peiffer nem, Tobias Angerer, Tim Tscharnke és Axel Teichmann ellenben simán tízben találhatja magát, legalábbis összetartásnak jó lesz a szocsi váltóküzdelmek előtt.

Az “egyemberes” nemzetek közül sokan több emberrel próbálnak egy embert előtérbe helyezni, ilyenek például a svédek (Calle Halfvarsson lehet a kapitány, Daniel Richardsson és Anders Sødergren a “segéd”),az olaszok (Roland Clara és a nagyöreg, olimpiai bajnok Giorgio Di Centa), a finnek (a világbajnok Matti Heikkinen, Sami Jauhojärvi) a svájciak (Curdin Perl, aki kiváló a Cermisen, Toni Livers, Remo Fischer) vagy a formájukat már gyanúsan nem találó kanadaiak (Alex Harvey, Ivan Babikov, Len Valjas és az “egykoron” szebb napokat megélt Devon Kershaw). Másodhegedűsként Jean-Marc Gaillard és Martin Jaks is szerepet kaphat, hacsak egy-egy jóváírás elvitelénél is.

Teljes rajtlista, egyben a prológ indulói

Remek versengés várható, nyitott és szoros küzdelem. S az olimpia is hátravan még…

A képek, videók forrásai: www.2nordic-online.ch, www.fis-ski.com, www.bergfex.com,  www.worldofxc.com, www.zimbio.com, YouTube: stjaffmaister csatornája; Fiemme 2013 Trentino-csatorna