Svindal-gála Bormióban, a norvég már közel 200 ponttal vezeti az összetettet!

A borongós idő és változó intenzitású hóesés miatt rövidített pályán, a tavalyi izgalmakat vissza nem adó versenyt hozott az évzáró bormiói lesiklás. Stelvio ezúttal is hű maradt hírnevéhez: testet-lelket kegyetlenül leterhelte idén is, s csak egy minden téren kiegyensúlyozott menettel engedett valakit trónra. A legújabb királyt Aksel Lund Svindålnak hívják, a norvég közel 4 tizeddel verte az osztrák reményeket valóra váltó Hannes Reicheltet, valamint azt az Erik Guayt, aki egy évekig említésre érdemes csúszást dobott sutba a pálya utolsó szakaszán. Jól, bár nem átütően jól szerepeltek a hazaiak, három TOP15-helyezettjük közül Christof Innerhofer 6. helyezése volt ma a csúcs. Két francia a legjobb tíz között, váratlan sízők révén végső soron szépen muzsikált az osztrák csapat, míg Didier Défago 7. helye révén egy klasszikus lejtő után végképp kijelenthetjük, a svájci lesiklókkal újból a legmagasabb szinten kell számolni. Svindål 195 pontos előnyből várja az újévi kihívásokat.

Legendás helyszínen búcsúztatják az óévet a férfi alpesi sízők: az Olasz-Alpokban, a Bormio melletti Vallecetta hegyen, a közrettegésnek örvendő Stelvio lejtőjén csapnak össze 1995 óta minden évben a világ legjobb lesiklói. 1010 méteres (2255 – 1245 m) szintkülönbség, 3270 méteres táv, 43 éles fordító, 30%-os átlagos dőlésszög, 120 km/h-t súroló sebesség, kegyetlen fizikális és mentális erőpróba két perces tömény adrenalin!

A svájci-olasz határ mellett fekvő Bormio 1980-ban mutatkozott be a VK- sorozatban, éves rendszerességgel azonban csak 1995-től szerepel a versenynaptárban, a csúcspontnak számító lesiklás mellett a kombináción kívül rendeztek itt már versenyt minden szakágban. Közben két alkalommal (1985-ben és 20 év múlva) világbajnokságnak is otthont adott. Előbbi évben a luxemburgi Pirmin Zurbriggen nyert lesiklásban és kombinációban. A 2005-ös világverseny három emberről szólt: a gyors számokban Bode Miller, szlalomban és kombinációban Benjamin Raich, óriás-műlesiklásban pedig az a Hermann Maier nyert, aki további két lesikló és egy Szuper-G-s VK- győzelmével mindezidáig a legeredményesebb versenyzőnek mondhatja magát.

Amint szigorúan csak a lesikló Világkupa-versenyek eredménysorait bogarásszuk, komoly osztrák dominanciára lehetünk figyelmesek. Mondhatni, győzni járnak Bormióba a sógorok, az eddigi 22 versenyből tizenhármat valamelyik osztrák nyert meg, s akkor még nem beszéltünk a dobogós helyek, TOP10-helyezések arányáról. Reményteljesen várták, hát, a megváltást szurkolóik, lesiklóik ugyanis Hannes Reichelt tavalyi – holtversenyes – sikere óta nem ünnepelhettek VK- győzelmet, utóbbi két európai lejtőn pedig egyesen katasztrofálisan szerepeltek legjobbjaik.

Az általában megszokotthoz képest talán valamivel kevesebben, összesen 67-en álltak rajthoz az évzárón. A mezőnyből két hiányzót kell külön kiemelnünk. Dominik Paris az egyik grödeni edzésen esett hatalmasat, bal lábszárában szenvedett izomszakadást, erősen kérdéses indulása a téli olimpián. Beat Feuz távolmaradása mögött inkább biztonsági szempontok álltak, a svájci térdbántalmainak nem tett volna jót a hírhedten egyenetlen bormiói lejtő.

Két verőfényes napsütésben megtartott edzés után elromlott az időjárás Bormióban, borult idő, változó intenzitású záporeső érkezett vasárnap reggelre, s mivel utóbbi csak nem akart mérséklődni, a szervezők fél órával eltolták a startot, és sajnos a pályát is megkurtították, a nevezetes katapultot kivágták belőle. A szokottnál puhább hó is nehezítette a sízők dolgát.

Méltatlan szerepre kárhoztatták a világbajnoki bronzérmest, David Poisson (17.) feladata volt az ideális ívről eltávolítani a megmaradt hóréteget. Nem egyszer mélyre került a francia a keresztsíző részeken, összességében azért nem teljesített rosszul. Travis Ganong (10.) már magabiztosabban kezelte a buckákat, folyamatosan növelve előnyét fél másodperccel vette át a vezetést. Jó szereplése nem akkora meglepetés, tekintve egy éve ugyanitt síelte élete legjobbját. Brice Roger (28.) esetében alighanem a biztos pontszerzés volt a cél, nem vitte túlzásba, másodperen túli elmaradással ért célba. Korábban a szlovén lesiklás sikerhelyszíne volt Bormio, idén azonban mit sem segített hitvány formájukon: Andrej Šporn (51.) helyzete már a célban megpecsételődött, konkrétan még a tojástartást sem bírta normálisan kivitelezni; Rok Perko (40.) még kicsit reménykedhetett, de a nap végeztével egyetlen pozitívum jutott neki: kevés híján megmenekült egy csúnya bukástól. Mindazonáltal könnyen lehet, hogy Wengenben már szlovén síző nélkül áll össze a ranglista első 30 helyezettje…

A svájciak viszont határozottan magukra találtak. Az utolsó traverzen komolyat korrigáló Carlo Jankától (24.) még csupán egyszerű pontszerzésre telt (tavaly ez is ritkaságszámba ment), Didier Défago (7.) viszont olimpiai bajnokhoz méltó menetet rittyentett össze. Vezetett már közel fél másodperccel is, ezért bánhatja kicsit, amiért a pálya végén rossz nyomvonalat választott. Ha már a helvéteknél tartunk, szóljunk Patrick Küngről (13.) is, sízése ugyanis élversenyzői minőséget képviselt, amennyiben sikerül kordában tartania vehemenciáját, magason tud fordulni a kulcsfontosságú traverzeken, szép sikereket érhet el a közeljövőben. Mint helyezéséből kiderülhet, ez ma nem nagyon jött össze.

A svájciak közt síeltek még páran, de átütő menetre nem került sor. Perko kínlódása után Johan Clarey (18.) következett, rendre mélyre került keresztsízés közben, így a pálya végi remeklése csak a veszteségek csökkentésére volt elegendő. Max Franz (25.) ellenben folyamatosan növelte hátrányát, a San Pietrónál szó szerint ugrott a jó eredmény. Az edzésen tapasztalt forma alapján csalódást keltett Bode Miller (35.), szokatlanul visszafogott stílussal sem bírta mindig tartani a választott íveket, folyamatosan korrigált. Manuel Osborne-Paradis (21.) a kulcsszakaszokon zaklatottan síelt, Werner Heel (44.) dettó, annyi különbséggel, hogy a dél-tiroli tempója is szolid volt, újabb kellemetlen meglepetés. Az olasz szurkolók Peter Fill (15.) menete után sem csettinthettek elégedettségükben, hiába síelte meg ugyanis az addigi legjobb alsó szakaszt, ingatag traverzein összehozott hátrányának felezésére volt csak jó. Georg Streitberger (46.) érthetetlenül gyenge menete után következhetett az elitcsoport.

Sokáig úgy tűnt, Défago megússza az olaszok favoritjának menetét is, Christof Innerhofer (6.) ugyanis jókora lendületvesztéssel tudta abszolválni az egyik fordítót. Négytizednyi hátrányát viszont egy fantasztikus alsó résszel előnyre fordította. Örülni azért nem mert, tudta ő pontosan, hogy a Piste Stelvión hullámzó menettel nem lehet győzni. Saját alsó részét összeadva Erik Guay (3.) négy szektorával viszont alighanem megkaptuk volna az optimális csúszást. Ebből ki is derülhet, hogy a kanadai frenetikus pályát síelt, előnye az 1,20 századot is meghaladta, gyönyörű ugrató, magasan véghezvitt keresztsízés. Csak a pálya végi tér- és lendületvesztést felejtettük volna el, minek eredményeként bő 8 tizedet bukott.

Két merően halovány menet következett, Kjetil Jansrud (34.) grödeni második helye után most a pontszerzésről is lecsúszott, majd Klaus Kröll (27.) szomorította tovább az osztrák szíveket, biztató kezdés után teljesen szétesett a rutinos osztrák. Aksel Lund Svindål (1.) esetében erről szó nem lehetett, s minekután minden részidőnél 2 tizeden belül tudta tartani hátrányát, sejthető volt, hogy a célban már javára fog dönteni az óra, a bő fél másodperces különbség már győzelemért kiáltott. A norvég után még Hannes Reichelt (2.) tudott bemutatni kiegyensúlyozott csúszást, második helyével megmentette az osztrákok becsületét. Hiába vezetett párszázaddal két szektor után, Adrien Théaux (4.) inkább a dobogó aljára volt veszélyes, ha a végén nem szórakozza el a dolgot, még talán sikerülhetett is volna.

Az amerikaiakat mintha beoltották volna agresszió ellen, Marco Sullivan (22.) is ésszel próbált síelni, kisebb-nagyobb késései miatt tűnt el a középmezőnyben. Steven Nyman (46.) alig került 3 szekundumon belülre, márpedig ez Bormióban pontszerzésre sansztalan mutató. Varázsütésre sorjáztak a biztató osztrák futamok, Romed Baumann (18.) remek kétharmad után még elszúrta az alsó részt, Joachim Puchner (12.) néhány század híján bukta el a TOP10-et, míg Florian Scheiber (20.) néhány kövér kapuvétellel vesztett értékes időt, így az igazi nagy dobás Matthias Mayer (5.) nevéhez fűződött. Calgary olimpiai ezüstérmesének (Helmut Mayer) fia két szakasz után még vezetett, rendezett alsó szakaszával másodpercen tartotta hátrányát. Jan Hudec (14.) öngyilkos taktikát választva irgalmatlanul belekezdett, 3 tizedes előny is állt neve mellett, a magas sebességet azonban nem tudta továbbtartani, végére a szufla is elfogyott, a tisztes eredmény nem maradt el. A szép eredmények sorjázása mögött az abbamaradó hózáport is sejteni engedjük.

Silvano Varretoni (9.) zárta a legjobb harmincast, életerős, magabiztosságról árulkodó menete után felvetődik a kérdés, hogyan dönt a kapitány kerethirdetéskor? (Paris esetleges távolmaradása kellemetlen könnyebbséget hozna.) Harmincon túlról is láthattunk (volna) egy sor remek menetet, de még mielőtt ezekre is kitérnénk, szólnunk kell a német lesiklókat körüllengő perpatvarról. A szakvezetés részéről preferált Josef Ferstl (49.) – Tobias Stechert (47.) alacsonyabb rajtszámukkal sem tudtak élni, ellenben a mellőzött Stephan Keppler (29.) 59-es rajtszámmal szerzett bravúrpontokat. Csak remélni tudjuk, hogy az illetékesek felülemelkednek sérelmeiken, s visszahívják a VK- keretbe Kepplert.

A pontszerzők közül külön ki kell emelnünk a semmiből ismét TOP10-helyezést síelő francia-spanyol Guillermo Fayedet (46-ossal a 7.), nemkülönben az élete toronymagasan legjobb VK- eredményét jegyző fiatal osztrákot, Markus Düragert (45-össel a 10.). Pontot szerzett még egy osztrák reménység, Otmar Striedinger (43-assal a 16.), a francia Valentin Giraud Moine (48-assal a 23.), a kanadai Conrad Pridy (51-essel a 29.) és a szebb napokat látott svájci Marc Berthod (54-essel a 26.). Öt századdal maradt le a pontszerzésről Silvan Zurbriggen (47-essel 31.), aki három évvel ezelőtt ugyanitt másodikként zárt.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el!

A verseny élcsoportjának futamai (YouTube)

Amellett, hogy 25. VK- győzelmével karrierjének sarokpontjához érkezett, Aksel Lund Svindål számára az aktuális összetett pontverseny szempontjából is fontos részsiker született Bormióban: immáron 195 ponttal vezet Marcel Hirscher előtt. Jó ugyanakkor leszögezni, hogy mindössze két szlalomon vagyunk túl. Először triumfált Bormióban a norvég klasszis.

Hannes Reichelt idei második, összesen már a kilencedik lesikló dobogójánál tart, s ha így folytatódik, az egykori kiváló óriás-műlesikló az osztrák lesikló csapat zászlóshajójává válhat. Erik Guay bombaformába lendült, 15. VK- pódiumát szerezte, kíváncsian várjuk, mire lesz képest a versenynaptár két legkeményebb lejtőjén.

férfiössz2013

A férfiak számára a mai versennyel véget ért a 2013-as esztendő. Újévkor elmarad a müncheni parallelverseny, így legközelebb Vízkereszt napján – versenyrendezésre alkalmatlan Zágráb helyét átvéve – a világ legjobb szlalomosai Bormióban folytatják a vetélkedést.