Síugrás Oberstdorf: Ammann-sikert hozott a turné nyitánya

1229_ammCsaknem három év elteltével tudott ismét VK versenyt nyerni a négyszeres olimpiai bajnok Simon Ammann, aki mai győzelmével ismét esélyes arra, hogy első svájci ugróként megpróbálja megnyerni a Négysáncversenyt. Mögötte Anders Bardal végzett a második helyen, a 3. helyen pedig némi meglepetésre Peter Prevc és Thomas Diethart osztozhattak, miközben a sokak által a turné elsőszámú favoritjainak tartott Gregor Schlierenzauer és Kamil Stoch csak a 9., illetve a 13. helyen végeztek. Összefoglalónk következik.

Mint egyetlen kivételtől eltekintve mindig (a kezdetekkor azaz az 1953-as kiírásban csak a második állomás volt), Obertstdorf volt a helyszíne ezúttal is a Négysánverseny nyitófordulójának, amely ahogy az már csak az ehhez hasonló patinás helyszíneken lenni szokot,t ezúttal is egy rendkívül érdekes versenyt hozott, amelyet követően talán még több is lett az ismeretlen az esélyeket leíró, hangsúlyozottan képzeletbeli egyenletben, mint a rajt előtt volt.1229_barq

Még mielőtt azonban a versenyre rátérnénk, szóljunk röviden a szombati kvalifikációról is, amely a KO-rendszerben a párosításokról is dönt, és amelyet ezúttal a turné egyik fő esélyesének is tartott Anders Bardal tudott megnyerni. Ezzel egy szinttel mindenképpen jobban teljesített, mint a szakértők és a fogadóirodák másik két kedvence, a VK éllovas Kamil Stoch és Gregor Schliernzauer, akik bár nem ugrottak rosszat, de csak a 6. és a 7. helyet szerezték meg a selejtező sorozatban, amelyben többek között olyan ugrók szárnyaltak, mint Noriaki Kasai, Simon Ammann, vagy az osztrákok legutóbbi felfedezettje Thomas Diethart.

Ugyanakkor több neves ugró búcsúzott már tegnap az oberstdorfi küzdelmektől, mint például a korábbi turné-győztes Jakub Janda, sőt még a norvégok öröme sem lehetett felhőtlen – hiába Bardal kvali-győzelme – hiszen nem jutott tovább sem Anders Fannemel, sem Rune Velta, de kiesett például Dmitriy Vassiliev is (aki nem csak, hogy rontotta az ugrását, de el is esett), holott őt még meglepetésember-jelöltként is számon tarthattuk a turné előtt. Mindebben persze volt némi szerepe annak is, hogy a körülmények sem voltak teljesen egyenletesek, ráadásul a szél változékonyságát sajnos a versenynapra is sikerült átmenteni, aminek így volt is befolyása a végeredményre, és éppen emiatt a selejtező alapján kialakult rajtsorrend sem volt mellékes, bár ezzel most igencsak előre szaladtunk.

1229_obe_ls

A párosok győzteseit vastag betűvel, a szerencsés veszteseket narancssárgával jelöltük.

Ettől függetlenül a hangulatra nem lehetett panasz, hiszen gyakorlatilag teltház (25.200 néző) előtt kezdődött meg hivatalosan is a turné az első sorozattal, amelyet a zsűri a 19-es beülőből indított útjára. Az első párban pedig mindjárt volt is kiért szorítani a hazai szurkolóknak, hiszen a sok szakértő által titkos esélyesként is emlegetett Andreas Wellinger (29.) nyitotta a sorozatot, ám mindössze 124 métert ugrott, amivel ugyan a Damjannal (119 m 47.) szembeni párharcát megnyerte, de igazán vérmes reményei nem lehettek a folytatásra nézve. Ennek megfelelően a vezetés sem volt sokáig nála, hiszen előbb Jurij Tepes (130 m 17.) vette át a vezetést, aztán a harmadik párban elsőként Tom Hilde (16.) ugrott 133,5 métert, majd Klemens Muranka (8.) már egészen 141,5 méterig vitorlázott, amivel egyébként ő jegyezte a nap leghosszabb ugrását is. Persze ezzel nyerte kettejük párharcát is, de Hilde is reménykedhetett még a továbblépésben.

1129_fru

Mindez persze azért is volt lehetséges, mert átmenetileg befújt egy kis szembeszél (a sorozatot még hátszélben kezdtük), aminek hatására a zsűri levitte a 17-esbe az ugrókat a folytatásra. Innen repült Michael Neumayer (12.) egészen 135 méterig, ami mégis kevésnek bizonyult Marinus Kraus (9.) már ismét hátszélben végrehajtott 130,5 méteres kísérletével szemben, így utóbbi lépett tovább egyenes ágon a két német közül, míg Neumayer szintén az egyik „lucky loser” helyben reménykedhetett. Ekkor még mindig Muranka vezetett, ám nem maradt már sokáig a vezető pozícióban, ugyanis nem sokkal később érkezett Michael Hayböck (7.), aki egy 131 méteres ugrással vette át a vezetést, amit ezt követően viszonylag sokáig meg is tartott.

Ebben pedig a körülményeknek is volt megintcsak szerepe, hiszen megerősödött a hátszél, aminek negatív hatását alig tudta kompenzálni az a tény, hogy a zsűri előbb 18-as, majd nem sokkal később az eredeti 19-es kapuba vitte feljebb a beülőt. Így aztán, hiába ugrott a mezőnynek e szegmensében többek között Piotr Zyla (121 m 25.), Robert Kranjec (117 m 41.), Janne Ahonen (120,5 m 20.), Anders Jacobsen (115,5 m 30.), Wolfgang Loitzl (123 m 22.), Daiki Ito (126 m 21.), Richard Freitag (120,5 m 33.) vagy Andreas Kofler (128,5 m 19.) – ha nem is a legnagyobb favoritok, de nem rossz ugrók, abban talán egyetérthetünk – az élmezőny közelébe igazán egyiküknek sem volt sansza odakerülni, sőt akik a párharcukat elvesztették, mint Kranjec vagy Freitag egyúttal búcsúztak is, hiszen így persze a szerencsés vesztesként sem tudtak továbblépni.

1229_kru

Ezzel tehát az első harminc ugrót követően még mindig Hayböck, Muranka, Kraus volt a sorrend az élen, a szélhelyzet pedig egyelőre ezek után sem változott jelentősen, azaz továbbra is hátszélben folytatódott a verseny, amelyben ahogy lassan sorra kerültek a legjobbak, azért így is láttunk egy-egy jobb ugrást, mint például előbb Taku Takeuchi (13.) 130 métere, amivel a pillanatnyi 5. helyre jött be, majd Severin Freundtól (9.) jegyezhettünk fel egy 130,5 méteres kísérletet, amivel Kraussal holtversenyben a 3. helyen állt ekkor. Thomas Morgenstern (6.) aztán már a vezetést is át tudta venni, egy a körülményekhez képest kifejezetten erős 132 méteres ugrással, amit aztán pechjére később még jócskán felülmúltak azok, akik a sorozat végén jobb körülmények között jöhettek.

1229_morg

Na még nem Schlierenzauer (11.), aki ugyancsak hátszélben repült még el 130,5 méterig, amivel elmondhatta, hogy nagyjából versenyben maradt az összetettet tekintve, majd Kamil Stoch (26.) következett, aki viszont elsőre belehibázott az ugrásába, és miután megbillent a repülés első fázisában, csak 124 méterig jutott, és bizony a kompenzációs pontok is kellettek ahhoz, hogy Anssi Koivuranta (124,5 m 38.) fölé tudjon kerekedni a párharcukban, persze ezzel együtt az összetett esélyei igencsak elhalványultak.

Ekkor pedig jött az újabb csavar a történetben, ugyanis mint ahogy arra már utaltam, ismét megfordult a szél a sorozat végére, amit elsőként Peter Prevc (3.) élvezhetett, aki a kedvezőbbé váló körülmények között el is repült egészen 139,5 méterig, amivel rögtön az élre tudott állni. A zsűri persze rögtön reagált, így a 18-as kapuból jött a folytatás, ami Thomas Diethartot (2.) nem zavarta meg különösen abban, hogy ugyancsak a zsűritávolság fölé, 139 méterre vitorlázzon, amivel átvette Prevctől a vezetést. Erre föl persze megint jött a nekifutó rövidítés, így Simon Ammann (139 m 1.) már a 15-ös beülőből rugaszkodhatott neki az első ugrásának, ami kicsit megerősödő szembeszél ide vagy oda, valóban parádésra sikerült, és még úgy is át tudta vele venni a vezetést, hogy a telemarkot már nem is csinálta meg a végén.

1229_prev2

Ezzel persze még nem volt vége az első körnek, ám sem Noriaki Kasai (133 m 4.), sem Anders Bardal (133 m 5.) nem tudta Ammann elsőségét érdemben veszélyeztetni, bár ezzel együtt mindketten egy jó kiinduló pozíciót biztosítottak maguknak a folytatásra. Így tehát Ammann vezetésével mehettünk a szünetre, aki majd három év szünet (2011. március / Lahti) után állt most ismét VK győzelem kapujában, mögötte pedig Thomas Diethart, majd Peter Prevc következtek a sorban, mit ne mondjunk, nem egy papírforma eredmény. Egyébként hogy mennyit számított itt a szél, azt jól szemlélteti, hogy a Dietharttal párban lévő Mackenzie Boyd-Clowes (129,5 m 18.), az Ammann ellen ugró Jarkko Määttä (129 m 15.), valamit a sorozat végén Bardallal egy párost alkotó Lukas Hlava (123 m 23.) is továbbjutottak szerencsés vesztesként (kicsit talán sajnálhatjuk, hogy a talán utolsó Négysáncán induló Martin Schmittnek (121 m 36.) ez nem jött össze, pedig ő is a végén ugrott), ami szintén egy kicsit a papírformát borító eredmény volt. (A rend kedvéért egyébként rajtuk kívül Michael Neumayer és Tom Hilde jutott még így tovább.)

Az első sorozat eredménye

1229_sto

Jöhetett tehát a második sorozat, amelyre a zsűri a 18-as beülőt jelölte meg, amiből már sejthető, hogy ekkor már nyoma sem volt az első kör végén meglévő kedvező légáramlatoknak, aminek köszönhetően eleinte nem is nagyon láttunk nagy ugrásokat. Jellemző, hogy az első tízes csoportot követően az a Kamil Stoch (13.) vezetett, aki másodjára már egy sokkal jobb ugrást rakott össze, ám ezzel is csak 130 méterre jutott, amivel bár jónéhány riválisát megelőzte, ahhoz kevés volt, hogy a pontszámot tekintve érdemben zárkózni tudjon az élmezőnyre. Mögötte egyébként ekkor Wank (126,5 m 15.) valamint Ito (126 m 16.) következett a sorban, amivel ők is tudtak valamelyest javítani a pozíciójukon, ellenben például Wellinger (115,5 m 29.) vagy Jacobsen (107 m 30.) helyzete mit sem javult az első körhöz képest.

Nem járt egyébként sokkal több sikerrel Janne Ahonen (119 m 25.) és Andreas Kofler (124,5 m 18.), illetve kicsit később Tom Hilde (123,5 m 21.) vagy Jan Ziobro (123 m 17.) sem, mígnem aztán hogy-hogy nem újfent a szél megfordulása hozott változást az addigi helyzethez képest, és a második kört a 13. helyen váró Taku Takeuchi (12.) már kvázi szélcsendben repült 132,5 métert, amivel hosszú idő után átvette a vezetést Stochtól. Ő viszont már nem maradhatott sokáig az élen, ugyanis rögvest érkezett Michael Neumayer (11.), aki egy 134 méteres kísérlettel állt az élre, azonban Schlierenzauer (9.) még őt is felülmúlta egy 137 méteres repüléssel, aminek köszönhetően ő vezetett akkor, amikor már csak 10 ugró volt fent a toronyban.

1229_bar2

Azzal talán már nem lepek meg senkit sem, hogy az újabb nagy ugrást követően a versenyirányítás megint módosított a beülőn, így a 16-osból jöhetett a finálé, amelyet Marinus Kraus (8.) nyitott meg egy 130 méteres ugrással, ami a kompenzációval együtt elég is volt az elsőséghez, sőt, miután Severin Freund (127,5  m 10.) ettől kissé elmaradt, Kraus némi meglepetésre egyben a legjobb németté is avanzsált. Ezt követően Muranka (121,5 m 14.) kísérlete is elmaradt attól, ami a vezetéshez szükséges lett volna, nem így Michael Hayböck (7.) ugrása, aki 129,5 méterrel már az élre tudott állni. Őt Thomas Morgenstern (5.) követte, aki 134,5 méterrel a második sorozat legponterősebb ugrását hajtotta végre, amivel persze vezetett is, ám Anders Bardal (2.) rögvest elorozta tőle az első pozíciót egy 133,5 méteres repüléssel. Érkezett ezek után a veterán Kasai (6.), aki viszont másodjára nem tudott már igazán átütő teljesítményt nyújtani, és 130,5 méterrel csak a 3. helyre jött be.

Ekkor hárman voltak már csak hátra, azonban Peter Prevc előtt rövidebb várakozás következett, ugyanis átmenetileg megerősödött a hátszél, ami miatt rögtön mentünk is egyel feljebb, a 17-es kapuba. Innen jött tehát Prevc (3.) , aki másodjára 134 méterre repült, amivel néhény tizeddel elmaradt Bardaltól, így csak a pillanatnyi 2. helyre tudott bejönni. Ebben pedig hamar társra lelt, hiszen Thomas Diethart (3.) tizedre azonosan beállította a pontszámát a maga 134,5 méteres kísérletével, ami így mindkettejüknek a biztos dobogót jelentette, akárcsak Bardalnak, aki miután még mindig vezetett, egyelőre reménykedhetett a győzelemben is. Igen ám, de Simon Ammann (1.) még hátra volt, és miután Martin Künzle lehozta őt a 16-os beülőbe 133 méterre vitorlázott, és bár a talajfogása nem volt sallangmentes, azért ez így is elég volt neki ahhoz, hogy bebiztosítsa az első helyet és egyben karrierje 21. győzelmét.

1229pod

Ezzel persze övé most a Négysáncverseny összetettjében is az elsőség, kereken 4 pont előnnyel Bardal előtt, aki ezzel szintén jó kilátásokkal rendelkezik a továbbiakra nézve, csakúgy mint a 4,6 pont lemaradással szintén jó helyzetben lévő, ma kisebb meglepetést okozó Peter Prevc, Thomas Diethart páros, utóbbi ráadásul a legjobb osztrák is egyelőre, ami azért nem kis fegyvertény. Még úgy is, hogy az első sorozatban a körülmények tényleg a sorozat végén ugrókkal voltak (a második kör vége már kiegyenlítettebb volt), aminek fényében egyébként erősen felértékelődik annak a Thomas Morgensternnek az 5. pozíciója (még mindig elhanyagolható hátránnyal), akinek nem csak a törött ujja jelentett kisebb hendikepet (persze nem annyira az ugrásban, mint inkább a felkészülében), hanem a szél is az első ugrásánál.

Ezzel szemben az előzetesen nagy esélyesnek tartott Schliernzauer már most 20 pontos hátrányban van, és igazság szerint most sem igazán lehetett az ugrásaiban felfedezni azt az általában rá jellemző dinamikát, illetve szintén nem áll jól a VK éllovas Stoch sem, akinek már 30 pont a lemaradása, ami ezen a ponton elég sok, így a mostani helyzetéből alighanem már a dobogó is nagy eredmény lenne.

1229_rs

1229_vk
1229_4h

1229_nk

Részletes Végeredmény

VK összetett

Négysáncverseny

Nemzetek kupája

Hivatalos video-összefoglaló

Persze ne feledjük, sok van még hátra, és elnézve ezt az első fordulót, és miután az élmezőnyben nincsenek túl nagy különbségek, még mindig elég sok forgatókönyv elképzelhető, és lehet még bőven fordulat az összetettet illetően is. Akár már Gramisch-Partenkirchenben is ahol a hagyományoknak megfelelően újév napján rendezik majd a második fordulót. Kérdés, hogy vajon a most listavezető Ammann ott is sikerrel állja-e az üldözők rohamát, avagy az új év új éllovast is hoz? Január elsején mindenre fény derül.

A felhasznált képek forrásai: fisskijumping.com, siol.net, zimbio.com, sport.onet.pl