Síugrás: Thomas Diethart győzelmével átírta az esélyeket az Újévi Versenyen

0101_die_frontÚgy tűnik, hogy az idei síugró szezon egyik visszatérő momentuma, hogy új neveket tanulgat a világ, hiszen az évadban Krzysztof Biegun és Jan Ziobro után már a harmadik olyan győztest avattuk Thomas Diethart személyében, akinek ez volt pályafutása első sikere. A 21 éves osztrák egyébként igencsak megadta a módját az első diadalnak, hiszen fölényesen, sőt könnyedén magasodott a mezőny fölé Garmisch-Partenkirchenben, amivel egyben a Négysáncversenyen is átvette a vezetést. Mögötte a dobogó másik két fokra Thomas Morgenstern, illetve Simon Ammann állhattak fel, így ők tartják még a lépést az összetettben is az új osztrák felfedezettel.

Garmisch-Partenkirchen volt tehát a helyszíne a Négysáncverseny második állomásának, ahol a „Neujahrsskispringen”, azaz az Újévi Verseny még a Négysáncál is régebbi hagyományokkal rendelkezik, az elsőt ugyanis már 1922-ben megrendezték, míg a turné csak harminc évvel később, 1952-ben indult útjára.

0101_neu

Ami pedig már a közelmúltat, pontosabban az idei verseny előzményeit illeti, azt kell mondjuk, hogy a változó körülmények között lezajlott obersdtorfi verseny egyelőre több kérdést vetett fel, mint amennyit érdemben megválaszolt, hiszen bár volt egy eredményünk, a szél és beülőkompenzációs pontok kavalkádjában nem kaptunk egyelőre teljes képet az erőviszonyokról. El is hangozott egyébként ezügyben innen-onnan némi kritika, amelyek közül a legkeményebb hangot ezúttal is Schliernzauer ütötte meg, aki a blogján rendesen kiosztotta a zsűrit, amiért a rengeteg beülőtologatással szerinte megint háttérbe szorult a fair verseny (ő ugyanis a két értékelt sorozatban összesen 6 beülővel magasabbról jöhetett mint a győztes Ammann, ami ha két turné esélyest vetünk össze, tényleg már-már megengedhetetlen különbség), és bár alighanem nem kis részben a csalódottság is szólt belőle, azért azt nem lehet mondani, hogy bizonyos kérdésekben ne tapintott volna a lényegre.

0101_4h_before

Ezek után került sor, még kedden, azaz az óvében a kvalifikációra, amelyet követően Thomas Diethart nevétől volt hangos a média, aki eddigi versenyeken is kellemes meglepetést okozott a teljesítményével, most pedig egészen elképesztő könnyedséggel ugorva, minden edzéssorozatot megnyert, és a selejtezőben is ő szerezte meg másnapra az 1-es rajtszámot. Ezzel pedig hamar a verseny, sőt sokak (így például a nagyobb fogadóirodák)véleménye szerint a Négysáncverseny elsőszámú esélyesévé lépett elő, persze csak akkor, ha kitart addig a formája, ami egyúttal a versenynap legérdekesebb kérdése is volt, hiszen azt sejteni lehetett, hogy ha nem remeg meg Diethart lába, akkor keveseknek lesz esélye őt legyőzni.

0101_ko

A 2014-es esztendő egyébként szép időjárással köszöntötte az ugrókat, így tiszta ég alatt, és ami a legfontosabb enyhe légmozgás mellett vághattunk neki az első sorozatnak, amelyre a zsűri a 23-as beülőt választotta. Az első viszonylag hosszabb ugrást Andreas Kofler (130,5 m 20.) mutatta be, aki ezzel a teljesítményével tovább is lépett a második körbe, csak úgy, mint kicsivel később a honfitárs Wolfgang Loitzl (131,5 m 13.), azaz jól kezdtek az osztrákok, és hol volt ugye még a vége. Nem sokkal ezt követően aztán érkezett Anssi Koivuranta (4.), aki 136,5 méterig repülve igen erős alapról várhatta a folytatást, mert persze ő is továbblépett a második körbe, miután ellenfele, a Négysánversenyen nagy eséllyel utoljára szereplő Martin Schmitt (27.) csak 128,5 méterig jutott, ami ahhoz azért elég volt, hogy még reménykedhessen az öt szerencsés vesztes hely valamelyikének elcsípésében.

Ezek után még egy jó ideig ez a Koivuranta-féle ugrás maradt az eltalon, és bár többek között Jan Matura (132, 5 m 12.) vagy Janne Ahonen (132,5 m 13.) ugrása is említésre méltó volt, a finnhez igazán nem tudott egyikük sem közel kerülni. Ahonenék után aztán egy kfejezetten érdekes páros következett, Michael Neumayer (133,5 m 14.) ellenfele, ugyanis az a Gregor Schliernzauer (8.) volt, aki az edzéseken önmagához képest továbbra is visszaforgott formát mutatott, és most is rendesen megizzadt a német ellen, de végül azért sikerrel vette az első akadályt. Igaz, az ugyancsak 133,5 méteres ugrással csak az egyenes ágon való továbbjutás volt meg, ahhoz nem volt elég átütő, hogy a vezetést átvegye vele, ráadásul még bőven voltak ekkor hátra. Schlieri után egyébként a tavalyi Négysánc másik főszereplője, ráadásul 2013-ban ezt a versenyt megnyerő Anders Jacobsen (24.) következett, aki a maga 130,5 méteres ugrásával ugyancsak továbbment, de győzelmi reményei idén neki sem lehetettek. Az első 30 ugró közül még Noriaki Kasai (11.) ugrását kell megemlítenünk, aki egy pillanatra befújó minimális szembeszélre 135 métert repült (a verseny nagy része egyébként enyhe hátszélben zajlott), amivel a 3. helyen állt ekkor a továbbra is vezető Koivuranta, Schlierenzauer páros mögött.

0101_fann

Jött ezek után Taku Takeuchi (8.), aki egy ugyancsak 135 méteres ugrásával a 2. helyre jött be, és egyúttal kiejtette Severin Freundot (130 m 32.), holott a verseny előtt halvány reményeik még lehettek vele kapcsolatban a németeknek az összetettet illetően, ezek azonban most végleg ellszáltak. Ezek után Anders Fannemel (3.) következett, aki Oberstdorfban már a selejtezőben elvérezett (némi hátszélnek is köszönhetően), most viszont egy nagyszerű ugrást mutatott be, és 138 méterrel át is vette a vezetést. Jött aztán a selejtezőben csak a 43. helyig jutó Andreas Wellinger (7.), aki viszont mára összeszedte magát, és egy 134 méteres repüléssel le is győzte a jobb rajtszámmal rendelkező ellenfelét, Michael Hayböcköt (129 m 27.), akinek így maradt a reménykedés, hogy a szerencsés vesztesek között esetleg továbbléphet.0101_wel

Következett Simon Ammann (133,5 m 5.), aki annak ellenére nem ugrott rosszat, hogy nála éppen egy kicsit megerősödött a hátszél, amivel továbbra is megtartotta az összetettbeli esélyeit. Ezzel szemben Anders Bardal (20.) hasonló körülmények közepette kicsit rontott a helyzetén, ugyanis csak 129 méterig repült, amivel csak a középmezőnyből várhatta a folytatást, és hasonló volt a helyzet az összetettben 3. helyen álló Peter Prevc (24.) esetében is, aki elsőre csak 128,5 méterig jutott. Ezek után következett viszont Thomas Morgenstern (2.), aki már a versenyt megelőző próbasorozatban is egyedüliként tudta megszorongatni (sőt minimálisan le is győzni) Diethartot, és most is egészen 139 méterig tudott vitorlázni, amivel toronymagasan át is vette a vezetést. Persze még a nevezett honfitárs előtt hátra volt Richard Freitag (133 m 9.) és Kamil Stoch (135 m 6.) párbaja is, amelyet ugyan a lengyel nyert, de Freitag is továbblépett, ekkor már matematikailag is biztosan lucky loserként. Utolsóként tehát Thomas Diethart (1.) következett, aki ott folytatta, ahol tegnap abbahagyta, és egy egészen parádés 141 méteres ugrással még Morgensternre is rávert 2 métert, aki előtt így „féltávnál” 3,4 ponttal vezetett, valamit 3 ugrást követően virtuálisan átvette a vezetést a turné összetettjében is. A mai győzelem kérdése pedig ezzel kétesélyessé vált, ugyanis a 3. helyezett Fannemelnek már 10,3 pont volt a hátránya, ellenben mögötte egyáltalán nem voltak nagyok a különbségek, így a dobogó alsó fokáért még abszolút nyílt küzdelem elé nézhettünk.

Ami pedig az első kör krónikájához még hozzá tartozik, hogy a párharcok veszteseinek versenyét végül is Freitag nyerte, aki így Neumayerrel, Hvalaval, Damjannal, valamint az 5. még továbbjutást érő helyet végül holtversenyben megszerző Hayböckel és Schmittel együtt szintén készülhetett a második sorozatra.

Az első sorozat eredménye

0101_scmArra a második sorozatra, amelyre a zsűri egy beülőnyivel csökentette a nekifutó hosszát (mentük le a 22-esbe), ám miután közben az eddig sem erős szél méginkább alábbhagyott, ez nem igazán látszott meg az ugrások hosszán. A sorozat elején előbb Stefan Kraft (132 m 30.), majd Daiki Ito (129 m 28.) váltották egymást az élen, a japántól pedig a második körbe valahogy csak bejutó Schmitt (27.) szerezte meg az elsőséget, aki így egy 128,5 méteres ugrással búcsúzhatott tán végleg a turnéktól. A veterán, ám még mindig közönségkedvenc németet aztán előbb Hayböck (133 m 24.), Damjan (133 m 22.), Prevc (133,5 m 18.), majd az az Anders Bardal (13.) váltotta az élen, aki a második sorozatra a jelek szerint rendezni tudta a sorokat, és a 134,5 méteres kísérletével tudott is valamennyit javítani a helyzetén, bár a turné összetettet tekintve ez az ugrás még mindig nem tűnt elég átütőnek.

Jött aztán Andreas Kofler (12.), aki a maga 133,5 méteres kísérletével rögvest meg is előzte Bardalt, az ő elsősége pedig egészen sokáig kitartott, miután hiába ugrott például Ahonen (132,5 m 14.) vagy Neumayer (133 m 19.) is említésre méltóan (igaz, nála a stíluspontok meglehetősen lerontották az összképet), megelőzni csak az első sorozat után a 12. helyen álló Jan Matura (11.) tudta az osztrákot, akinek mindez egy 132 méteres repüléssel sikerült. Maturat pedig ezek után Kasai (133 m 6.) váltotta az élen, így az ő vezetése mellett fordultunk a végjátékra, amikor már csak az első sorozat legjobb 10 ugrója volt fent a toronyban.0101_amm

Közülük elsőként Richard Freitag (9.) érkezett, aki hiába ugrott 133,5 métert minimálisan elmaradt a japán mögött, mint ahogy így járt Gregor Schliernzauer (133 m 8.) is, aki szintén csak a 2. helyre tudott bejönni. Taku Takeuchi (129 m 16.) aztán némiképp ettől is elmaradt, így vissza is csúszott az első körhöz képest, nem így Andreas Wellinger (5.), aki 134,5 méterre repült, így bejött az első helyre. Kamil Stochot (7.) pedig rögtön meg is tudta ezzel előzni a német, a lengyel vk éllovas ugyanis másodjára nem kapott el igazán jó ugrást és csak 131 méterig jutott. Ezzel szemben Simon Ammann (3.) továbbra is szárnyalt, és miután a második sorozatban már nem volt hátszél, ami hátráltatta volna 139 métert repült, amivel persze átvette az első helyet, és a dobogóra is jó eséllyel pályázott. Annál is inkább, mert Anssi Koivuranta (10.) csak 129,5 métert ugrott, amivel kicsit vissza is csúszott a rangsorban, bár rögtön tegyük hozzá, hogy a finn ugrók mostanában nem túl sűrűn szerepeltek a legjobb 10 között sem. Anders Fannemel (4.) aztán már sokkal közelebb járt az első körös teljesítményéhez a maga 136,5 méteres kísérletével, ám ezzel sem tudott Ammann elé keveredni, aki így már biztosan magénak tudhatta a dobogó legalsó fokát.

Ez pedig egyben a végállomás is volt a svájci számára, hiszen Thomas Morgensternnek (2.) már komolyabb előnye volt vele szemben, így egy 139 méteres repüléssel, a kicsit bizonytalan talajfogás ellenére is simán átvette tőle a vezetést. Hátra volt még azonban Thomas Diethart (1.), aki második ugrása során is hozta az eddigiek során látott végtelenül felszabadult formáját, ami ezúttal 140,5 méterre repítette, aminek köszönhetően nagyon számolgatnunk sem kellett, hiszen egyértelmű volt, hogy ő a mai győztesünk, és egyben a Négysáncverseny új éllovasa!

0101_aut

Ez pedig bizony nem kis szenzáció, hiszen az az üstökösszerű pálya, amit ő az elmúlt hetekben bejárt, egyáltalán nem szokványos, sőt kijelenthetjük, hogy az elmúlt néhány évben gyakorlatilag példa nélküli. Hiszen Diethart a VK-ban az idei évadot megelőzően csak odahaza, a nemzeti csoportban ugorva próbálkozhatott (komolyabb eredmények nélkül), a szezont pedig még a Kontinentális Kupában kezdte, ahol ugyan nem voltak rossz eredményei, de semmi olyat nem mutatott, ami ezt a mostani sikerszériát előrevetítette volna. Mi több, a VK csapatba is csak amúgy „jobb híján” került be Engelbergben Morgenstern sérülését követően (legalábbis gondoltuk mi), így utólag azonban azt kell, mondjuk, hogy ekkor húzott az osztrákok kapitánya, Alexander Pointner valami elképesztően zseniálisat, hiszen alighanem érezte, hogy tanítványa rátalált arra a bizonyos „ideális”, mindenki által keresett egyensúlyi állapotra, amikor fejben és technikailag is minden a helyén van, és szinte erőlködés nélkül ugrik a versenyző, ami bizony (mint látjuk), igen messzire repítheti az embert.

Hogy mennyire, az persze most nagy kérdés, hiszen ha Diethart továbbra is ilyen formában versenyez, akkor ember legyen a talpán, aki felveszi vele a versenyt, ám azt, hogy az ifjú osztrák ezek után mit kezd az óhatatlanul is rászakadó esélyesség gondolatával, hogy mikor jön el az a pillanat (egyáltalán eljön-e), amikor úgymond megremeg a lába, és hogy ekkor mit kezd a helyzettel, azt ma senki nem tudja. Az osztrákok szerencséjére persze erre az esetre is van még esélyesük, hiszen Morgenstern a mai 2. helyével az összetettben is a 2. pozícióba lépett előre, a hátránya pedig 11,5 pont, ami egyébként még bőven ledolgozható, mint ahogy Ammann is úgy ahogy tartotta azért magát, és az ő lemaradása a 3. helyen is csak kereken 13 pont. Ezzel pedig le is zárul az igazán esélyesek sora, ugyanis a 4. Kasainak már több mint 30 pont a hátránya, az 5. helyre visszacsúszó Bardalnak is nagyságrendileg ennyi, míg Schliernzauernek és Stochnak már 50 illetve 60 pont körüli, így ők ketten, ha csak valami földrengésszerű csoda nem történik, végleg elfelejthetik az összetettről szövögetett álmaikat.

0101_rs

0101_vk

0101_4h

0101_nk

Részletes végeredmény

VK összetett

Négysáncverseny

Nemzetek kupája

Hivatalos video-összefoglaló

Ami a folytatást illeti, arra sem kell sokat várni, hiszen január 4-én Innsbruckban rendezik majd a következő versenyt, és miután kettős osztrák vezetéssel fordulunk a Négysánc második felére, borítékolható, hogy a hangulat is fergereges lesz a Begisel Arénában. Hogy aztán ez Diethartnak jelen esetben inkább segítség lesz, vagy inkább teher, az megint csak egy komoly kérdés, az viszont bizonyos, hogy ezt a versenyt sem lesz érdemes kihagyni, mert így vagy úgy, de ismét egy nagy történet íródik a szemünk előtt. Ahogy az már csak egy Négysáncversenyen lenni szokott.

A felhasznált képek forrásai: fisskijumping.com, sport.onet.pl