Didier Dèfago nyerte a szuper G-t, Alexis Pinturault a kombinációt Kitzbühelben

Szentségtörés: a hagyományos kombináció helyett szuper-kombinációt rendeztek ma Kitzbühelben. Az “ál-Hahnenkammrennent” kicsit azért megbolondították, főleg az időjárás szeszélye miatt: a kombináció gyors száma, a szuper-G egyben önálló Világkupa-versenynek is számított. Ennek leginkább a svájci veterán, Didier Dèfago örülhetett, hisz ő nyert Bode Miller, valamint holtversenyben Aksel Lund Svindal és Max Franz előtt. Kombinációban viszont egyiküknek se termett babér (Svindal kiesett, Millert kizárták, Dèfago nem is nevezett.), Alexis Pinturault nyert Ted Ligety és a világvégéről visszajövő Marcel Hirscher előtt.

Az időjárás az örök kezdőtéma ebben az évben – a havazás miatt három órával el kellett tolni a kitzbüheli zárónap programját. 13:15-kor kezdődött tehát a szuper-G, mely nemcsak önálló versenyként, de a szuper-kombináció gyors számaként is szolgált. Magánvélemény: a hagyományok lábbal tiprása átalakítani a kitzbüheli kombinációt, más kérdés, hogy az időjárás nem hagyott sok választást… Az időbeli csúszás mellett a szuper-G rajthelyét lejjebb is kellett hozni. A kettős versenynek köszönhetően rekordszámú jelentkező akadt, 85 versenyző nevezett a szuper-G-re – igaz, egy részük előre jelezte, nem indul kombinációban. (A továbbiakban a helyezéseknél a szuper-G-s eredmény után az érintetteknél ott szerepel az is, kombinációban ez hányadik helyet jelentett.)

Ivica Kostelić régi fénye mára halvány pislákolássá vált, de ahhoz épp elég volt, hogy 30-on belül indulhasson a horvát – ráadásul sikerült az 1-es rajtszámot behúznia. Bár hogy a szállingózó hóban ez mennyire előny, az bizony kérdés – nem mintha Ivicának nem lett volna teljesen mindegy (66.; 43.)… A verseny valódi alapidejét így a másodikként induló Klaus Kröll adta meg, az osztráknak érezhetően ízlett az amerikai edző által tűzött pálya, ám az alján valamit nagyon elrontott (30.). Hogy mit, az élőben nemigen látszódott, ám Ottmar Striedinger menete egyértelművé tette: az egyébként gyengébb iramban lejövő fiatalabb osztrák 1,3 másodpercet vert rá a zárórészen rutinosabb honfitársára, ennek köszönhetően 6 tizeddel át is vette a vezetést (6.; 4.). Persze, ami Kröll kritikája, az Striedinger dícsérete: valamit nagyon eltalált az alsó részen (talán egy látszólag nagyon szélesre vett balos a titka), Johan Clarey is sokat kapott ott tőle, egy tized előnye így is maradt a franciának (5.). Romed Baumann “striedingeri” ívvel próbálkozott a végén, ám túlságosan is belassult, négy tizedes hátrány lett a vége (13.; 9.). Carlo Janka végig kellemetlen pillanatokat okozott Clarey-nek, ám a célban pár századdal Striedingertől is kikapott (8.; 6.). Az olaszok bemutatkozása nem sikerült jól: Dominik Paris folyamatosan növelve hátrányát az alsó részre érve ívet tévesztett, Peter Fill pedig fél másodpercen túli hátránnyal ért le (20.; 14.).

Patrick Küng tovább tömörítette a fél másodperc körüli lemaradással állók mezőnyét – a műlesiklást előre lemondó svájci számára így már semmi jót nem hozhatott a nap (17.). Max Franz előtt hosszú perceken át tisztogatták a pályát az osztrákok, ki is használta az esélyt: volt egy veszélyes lesodródása, de befért, és négy századdal át is vette a vezetést (3.; 2.). Joachim Puchner sokkal inkább biztonsági menettel századokkal Baumann mögé érkezett (16.), majd Christof Innerhofer harmatos menettel tovább keserítette az olaszokat (25.; 19.). Werner Heel nagy lendülettel indulva próbált javítani a taljánok lelkivilágán, ám nem találta az íveket, az alján már a tempó se volt az igazi, másodpercen túli hátránnyal ért célba (38.). Az olaszok szenvedésének mélypontja viszont Matteo Marsaglia volt – igaz, egyfajta bravúrnak is tekinthatjük, hogy miután nagy tempóval csúszott a hálóhoz, továbbcsúszva rögtön fel tudott állni, sőt, még kaput sem kihagyva továbbsíelt (84.; 59.). 7 másodperc alatt kevesen tudnának ilyen mutatványt végrehajtani!

14 versenyző után jött az első reklámszünet, majd pedig a szakági legjobbak közül elsőként Jan Hudec – sérülés után visszatérőben nem csoda, hogy a mezőny második felébe érkezett (29.). Matthias Mayer szélesre vett ívekkel indított, később is komolyan küzdött egy-egy kapuval, a sebesség se volt a legnagyobb – mégis fél másodpercen belül maradt (13.; 9.). Aksel Lund Svindal favorithoz méltóan előnnyel nyitott, majd gyengébb középső rész után több mint három tizedet hozott vissza az alján – holtversenyben érkezett be Franz-cal (3.; 2.). Adrien Théaux a pálya aljáig a norvég menetét másolta, ott viszont nem tudott ugyanolyan íven síelni, két tizedes hátrány lett a vége (9.; 7.). Kjetil Jansrud az alján mindenkinél kisebb sebességre fékezett be, ehhez képest nem kapott sokat – pár század hiányzott a jobb helyhez (11.; 8.). Hannes Reichelt tegnapi győzelme után alighanem sokáig ünnepelt, már az első szakaszon reménytelenül sokat kapott, majd közelebbről meg is szemlélte a havat – szerencséjére rögtön fel tudott állni, alig vesztett vele (68.). Georg Streitberger az alsó részen sajátos ívvel próbálkozott, a hosszabb nyomvonal viszont időben is többet jelentett (12.). Alighanem Ted Ligety-re tűzhették a pályát, ennek ellenére komoly hátránnyal nyitott, alul is meggyűlt a baja egy jobbossal (31.; 20.).

Az amerikaiaknak azonban volt még egy esélye, hisz az újabb reklámszünetet Bode Miller menete követte. Több mint két tizedes előnnyel nyitott, a középső részen pedig ezt könnyedén megduplázta az ott gyengélkedő norvéggel szemben – az alsó részen a hatalmas tempó miatt többször is alig fért be, de egy tized így is megmaradt előnyéből (2.; 1.). Didier Dèfago viszont rögtön véget vetett az amerikai ünneplésnek: remek középső szakasszal minimális előnybe került, az alsó részen pedig egy óvatosabb, kisebb sebességű menet is ért annyit, mint Miller őrült kockáztatása, megmaradt 5 század az előnyéből (1.). Siegmar Klotz pocsék ívekkel tarkított, felejthető síelést mutatott be (Szenvedés – olasz szappanopera, sokadik epizód) (62.; 39.), Thomas Mermillod-Blondin viszont sajnálhatja kicsit problémás alsó szakaszát, ott került hátra a középmezőnybe (19.; 13.). Manuel Osborne-Paradis is másodpercen túli hátránnyal ért be (37.), a harmadik amerikai, Andrew Weibrecht pedig jó kezdés után a középső részre belassulva dobta el az igazán jó eredményt (23.; 17.). Alexis Pinturault alighanem a kombinációt tartotta most szem előtt, óvatos menettel, 7 tizeden belüli hátránnyal elégedett lehetett (18.; 12.). A “top30” ezúttal 31 főt jelentett, Gauthier de Tessières felejthető produkciója (48.) után a fiatal norvég, Aleksander Aamodt Kilde hasonlóan halovány síelése zárta ezt a szekciót (53.; 33.).

32-essel jöhetett Marcel Hirscher, aki alighanem igencsak örült a leegyszerűsített, rövidke gyorspályának. Az alsó részen sokkal kisebb sebességet vállalt be, mint a valódi gyorssízők, ennek köszönhetően 1,5 másodperc fölé nőtt a hátránya – ez még a kombinációs top-30-ra se lett elég (56.; 35.). Miről is írjunk még? A bőség zavara… A szuper-G-re koncentrálva, a legnagyobb bravúrt Travis Ganong szállította, 40-essel jött be az élmezőnybe (6.; 4.). Az osztrákoknak is volt még egy nagy villanása, Markus Dürager szállította (10.), de Vincent Kriechmayr is örülhetett (15.; 11.). Pontszerző helyre jött még a kanadai Morgan Pridy (21.; 15.), az amerikai Steven Nyman (22.; 16.), a francia Brice Roger (24.; 18.) és David Poisson (28.), valamint – holtversenyben Innerhoferrel – Stephan Keppler (25.) és Rok Perko (25.).

Didier Dèfago 37 évesen, 380. Világkupa-versenyén 15. alkalommal állt fel a dobogóra, 5. győzelmét szerezte. A vele egykorú Bode Miller 428 verseny után 78 dobogós helynél jár. Aksel Lund Svindal neve mellett 335 verseny és 57 dobogó, Max Franzé mellett 52 verseny és 2 dobogó áll.

———————————————————-

Ami a kombinációt illeti, a visszalépések miatt persze hátrébb végezve is indulhatott valaki a top-30-ban a szlalomon. Jó helyről indulhatott tehát Jared Goldberg (21.), Florian Scheiber (22.), Valentin Giraud Moine (23.), Mauro Caviezel (24.), holtversenyben Silvan Zurbriggen, Hans Olsson és Silvano Varettoni (25.-25.-25.), Sandro Vilett (28.), Ondřej Bank (29.) és Josef Ferstl (30.). 59 versenyző lett volna még érdekelt a szlalomban, ám közülük visszalépett három olasz, Varettoni, Klotz és Marsaglia. A szlalomfutam pályáját a svájci Tschuor tűzte.

A második futamot tehát Ferstl kezdhette, hamar rálépett egy kék kapura. Bank következett, aki célbaért ugyan, ám felfelé kellett síelnie (33.), így Viletta produkálhatta az első értékelhető menetet, közel 4 másodpercet vert is a csehre (7.). Hans Olsson gyorssízőhöz képest viszonylag jól helytállt, persze így is több mint két másodpercet kapott (25.). Silvan Zurbriggen teljesen más céllal indulhatott, és nem is járt messze egy remek eredménytől – az alsó meredekre érve lecsatolt a része, hiába vezetett majd egy másodperccel. Caviezel végig őrizte minimális előnyét, az alján kicsivel jobban is kanyargott honfitársánál, két tizeddel vette át a vezetést (5.). Giraud-Moine jobbosai igencsak szenvedősnek tűntek, az alján nagy bajba is került (18.), Florian Scheiber pedig úgy tűnt, enyhén túlbecsüli szlalomos képességeit – a pálya aljára be is lassított (20.).

Goldberg szlalomban nem lehetett a fogadók aranybányája, alighanem kihozta magából a maximumot, másodpercen belül maradt (11.). Ligety nagy lendülettel vágott neki a pályának, ahogy várható is volt, a szlalomhoz képest egyszerű tűzés neki kifejezetten kedvezhetett, 1,3 másodperces előnnyel vette át a vezetést (2.). Innerhofer túl nagy elánnal kezdett, nem fizetődött ki (12.), majd Roger a pálya közepén búcsúzott. Weibrecht a felső szakaszon még növelte is előnyét, de a nagy tempó miatt elkezdtek sorjázni a hibák, a vége hatalmas hátrány lett (27.). Újabb amerikai, Nyman következett, és újabb nagy vehemenciával kezdett menet – hamar ráébredt, hogy ennek nem lesz jó vége, biztonságban célba csordogált (30.).

Pridy menetéről egy remekül időzített reklámblokk miatt sikerült lemaradni (cserébe a reklámszünetben lassításokat nézhettünk) – a hátsóbb régiókat ostromolta a kanadai (24.). Fill a gyorssízők közt az egyik legjobb szlalomos, Caviezel aggódhatott is, a végén pár századdal kikapott tőle az olasz (6.). Mermillod Blondin jó kezdés után az első meredeken messzire repült, sokat veszített vele, kevéssel Caviezel elé érkezett (4.). Pinturault magához képest kicsit talán visszafogott menettel is a pálya közepéig tartotta a lépést Ligety-vel, majd még növelte is előnyét – közel fél másodperccel vette át a vezetést, és nyerte a versenyt (1.). Kriechmayr esetében csak a hátrány mértéke lehetett kérdéses, a meredek részeken nagyon szenvedett, így is megelőzte Scheibert (19.). Baumann a pillanatnyi dobogóra esélyesnek tűnt, ám ezúttal magához képest gyengén szlalomozott, alig előzte meg honfitársait (16.). Mayer hasonló menettel tovább növelte az osztrákok számát a mezőny hátsó felében (14.), Jansrud hatalmas hátránya pedig már arra is utalt, hogy a pálya sem lehet az igazi (10.).

Az újabb (ezúttal megfelelően időzített) reklámszünetet követően Théaux nyitotta az élbolyt, jó kezdés után egyre többet küzdött a pályával, alaposan hátraesett (15.). Janka volt a könnyű tűzés fő oka, a kezdés jónak is tűnt, ám egyre nőtt a hátrány, az alján nagyot fékezve elvesztette dobogós esélyét (8.). Striedinger (ismeretlen okból kézzel rajzolt 3-assal a hátán) nagy lendülettel, és láthatóan idegenkedve vágott neki a szlalomnak, hamarosan jött is a törvényszerű kiesés. Ganong is hasonlóan szenvedve jutott el a kiesésig, majd Franz nagy bátran, később nagy fékezve, végül nagyot hibázva a mezőny végére érkezett (26.). Svindal is csak a pillanatnyi dobogóért mehetett volna, talán a pontok is sokat értek volna – tőle szokatlanul azonban nem gondolkodott, kockáztatott és kapura lépett. Miller ritmustalan síeléssel, már az elején pár gyanús kapuvétellel is simán felfért volna a dobogó legalsó fokára – valójában csak hárman mentek Vk-szinten is elfogadható szlalomot a top-30-ban. Később viszont kiderült, az a bizonyos gyanús kapu valójában kapura lépést jelentett, így kizárták.

Persze, sokan hátravoltak még, és köztük jónéhány szlalomos. Az első 30-on túli, Tim Jitloff előtt kicsit rendbe is rakták a pályát, ebből profitálva sok lesiklót megelőzött (13.). Berthod szlalomosként is csak szenvedett, végül ki is esett, Kilde gyorssízőként pedig nem is csoda, hogy a túlélésért küzdött. A szlovén Martin Čater számára a pontszerzés is ajándék volt (28.), Hirscher számára pedig a dobogó tűnt annak – a pálya közepéig tartotta Pinturault tempóját, és bár utána hibázgatott, a 3. helyre így is befért. Kellett ehhez azért Zurbriggen kiesése és Miller kizárása is…

A francia Maxence Muzaton kiesett, majd az egyébként szlalomban nem gyenge Natko Zrnčić-Dim magához képest csak botorkált a pályán (21.). A svájci Justin Murisier sokkal jobban jött, befért a top-10-be (9.). A svéd Douglas Hedin sem tűnt rossznak, ám akadt egy nagyobb hibája, utána pedig ki is esett. Philipp Schörghofer alig jutott le a célig (31.), Luca De Aliprandini pedig nemcsak ki-, de el is esett. Kostelić egy Pinturault-szintű szlalommal még dobogós is lehetett volna, az idei Ivicának azonban inkább a pontszerző zóna vége lehetett a cél (22.)… Az andorrai Kevin Esteve Rigail (34.) és a szlovén Klemen Kosi hiába küzdött a Vk-pontért (32.), Adam Žampa viszont hozta a kötelező előrelépést (17.). Az amerikai Mark Engel eséllyel ment volna a pontért, ám a pálya alján nagyot esett, a kanadai Philip Brown pedig ugyanott bajba kerülve talpon maradt ugyan, ám fura nyomvonalon, kapukihagyással ért célba. Jurij Danyilocskin nem tudott pontot szerezni a fehéroroszoknak (37.), ahogy Maciej Bydlinski sem a lengyeleknek (33.). A szlovén Miha Kürner kiesett, Horosilov viszont felküzdötte magát a pontzerző zónába (22.) – holtversenyben Ivicával (létezik-e ennél nagyobb kritika a horvátnak?). Az amerikai Bryce Bennett esélytelen volt (36.), Kryštof Krýzl pedig hamar vétett egy nagy hibát, így neccesnek tűnt a pontszerzés (29.). Argentin kedvencünk, Cristian Javier Simari Birkner elhódította az utolsó helyet (38.), igaz, Martin Vráblikkal ellentétben legalább célba ért. Martin Huber jóvoltából kazahsztáni sízőt is láthattunk – nem sokáig, hamar kapura lépett. Az utolsóként rajtoló bolgár Nyikolaj Csongarov okozott már egy-két meglepetést, ezúttal azonban túl sok volt a hiba (35.).

Alexis Pinturault 86. versenyén 19. alkalommal állt fel a dobogóra, 6. győzelmét szerezte. Ted Ligety 244 verseny után 42 dobogós helynél jár. Pinturault és Ligety holtversenyben nyerték volna az idei kombinációs összetettet – ha még járna kristálygömb ezért a szakágért. Marcel Hirscher 120. versenyén 55. alkalommal állt fel a pódiumra, és sokat nyert azzal, hogy nagy riválisa, Svindal hibázott.