Szocsi 2014: A magyar csapat

 

A ma esti ünnepélyes megnyitóval kezdetét veszi a XXII. Téli olimpiai játékok küzdelemsorozata. Monstre felvezetésünk záró felvonásában áttekintjük a magyar válogatottat, mely 16 sportolóval képviselteti hazánkat Szocsiban. Öt sportágban szurkolhatunk hazánkfiának, a legtöbbjük rövidpályás gyorskorcsolyában öregbítheti hírnevünket, pontszerzési esélyeink idén is igazán ígéretesek. Alpesi síelésben is kinéz egy szép eredmény, Miklós Edit lesiklásban egész nyugodtan beférkőzhet a legjobb 15 közé. Rajta kívül Berecz Anna mind az öt számban, míg legjobb férfi alpesi sízőnk, Farkas Norbert a két technikai számban áll rajthoz. Sífutásban és biatlon két-két, míg gyorskorcsolyában egy versenyzőért szoríthatunk honfitársi lelkesedéssel. A versenyzők bemutatása, s az esélyek boncolgatása mellett sort kerítünk összeállításunkban a magyarok eddigi téli olimpiai szereplésének vázlatolására is.

Magyarország története – Chamonix-tól napjainkig (repens írása)

Magyarország tulajdonképpen a téli olimpia egyik alapnemzetének is vallhatja magát, hisz egyike azon kevés országnak, amely valamennyi eddig megrendezett téli olimpián részt vett. Fájdalom, a sikerek mennyiségét tekintve már aligha érvényes az alapnemzet jelző…

1924, azaz Chamonix óta mind a 20 téli olimpián voltak magyar sportolók, ám az aranyérmet hiába hajszoljuk. Bármily hihetetlennek is tűnik, két ezüst-, és négy bronzérem azonban magyarok neve mellé került az idők folyamán – igaz, az utolsó érmünkért 1980-ig kell visszamenni az időben. Bár, ha belegondolunk, szeretett aranylábú focistáink utolsó VB-szereplése se volt sokkal később…

Érmeseink: 1932-ben Lake Placid adott otthont a harmadik téli olimpiának, és ekkor jött el a történelmi pillanat: a Rotter Emília-Szollás László páros (az összesen négyfős magyar csapat fele) műkorcsolyában megszerezte Magyarország első érmét – egy bronzot. 1936-ban Garmisch-Partenkirchenben a páros megismételte ezt a bravúrt, és talán ha nem jönnek közbe apróbb- cseprőbb problémák (második világháború), még tovább folytatódhatott volna a széria. A sport helyett azonban jó pár éven át a hegyek is fegyverdörgéstől voltak hangosak, két téli olimpia is elmaradt. 1948-ban Sankt Moritzban gyűlhettek össze újra a sportolók, és a kötelező páros műkorcsolyás érem ismét a magyarok neve mellé került: a Kékessy Andrea-Király Ede duó ezüstérmet vihetett haza. 1952-ben Oslóban már a Nagy Marianna-Nagy László páros folytatta a hagyományokat, bronzéremmel. 1956-ban Cortinán ismét Nagyék indultak és értek el nagy eredményt – második bronzérmüket.

Jó sokáig kellett várni az újabb, és mindmáig utolsó éremre. 1980-ban az olimpiai mezőny visszatért Lake Placidbe, a magyar műkorcsolya-páros pedig visszatért a dobogóra: Regőczy Krisztina és Sallay András duója jégtáncban ezüstérmet szerzett. Azóta – semmi. Valóban semmi?

Pontszerzőink: Maradva a műkorcsolyánál, persze, gyakran előfordult, hogy épp csak kevéssel maradtunk le a dobogóról. 1932-ben a 4. helyet az Orgonista Olga-Szalay Sándor páros szerezte meg, négy évvel később pedig Szekrényesy Piroska és Szekrényesy Attila. Egyéniben az 5. hely a legjobbunk, 1948-ban Király Ede, 1972-ben Szapporóban Almássy Zsuzsa szállította ezt a helyezést. A Regőczy-Sallay páros már 1976-ban Innsbruckban is az élmezőnyben volt jégtáncban, akkor 5. helyet szereztek. Még egy pontszerzést jegyezhetünk fel, 1968-ban Grenoble-ban Almássy Zsuzsa jegyezte. A műkorcsolya tehát kétségkívül a magyarok főszáma. Sokan imádják is – legalább ennyien rühellik.

Valóban, nehéz a “citius, altius, fortius” jelmondatot egy pontozásos látványsportra értelmezni. A téli olimpiával kapcsolatos viszonylagos érdektelenség, sőt, viszolygás egyik oka talán éppen az, hogy érmet csak ebben az inkább show, mint sport jellegű kategóriában szereztünk. Ráadásul egy-egy érem után gyakran joggal jutott a nézők eszébe: az arany akadálya inkább a sportdiplomácia volt, nem a mieink tudása. Viszont van egy rossz hírünk azoknak, akik a magyar eredményeket elintéznék annyival, hogy “csak jól tudnak jégvonaglani a bírák előtt” – pontszerző helyekig olyan sportokban is eljutottunk, ahol nagyon is objektív mutató döntött – nevezetesen az, hogy ki halad át először a célvonalon.

1948-ig kell visszaröppennünk az időben az első nem-pontozásos pontszerzésig: Pajor Kornél volt eme nemes cselekedet elkövetője, gyorskorcsolyában a 10 km-es távon szerzett 4. helyet. Utána – hosszú csend. Szó, mi szó, a műkorcsolyát a Népköztársaság is igencsak a szívén viselte, ám a többi téli sportágra vajmi kevés figyelem fordult. Pedig, talán ha kicsivel több támogatást kap, lehet, hogy Hunyady Emese nem Ausztriának szerez aranyat 1994-ben gyorskorcsolyában, hanem szülőhazájának…

A téli sportok egyre növekvő népszerűsége, az egyre nagyobb utánpótlás-bázis (fájdalom, az “egyre jobb körülmények” címszó azért plafonrengető tódítás lenne) 2006-ra hozta meg az áttörést, immáron rövidpályás gyorskorcsolyában. A torinói olimpián a hazánkban szinte teljes ismeretlenségnek örvendő sportág egy csapásra téli sikersportunkká vált: Huszár Erika 1500 méteren negyedik helyet szerzett, Knoch Viktor pedig a férfiak hasonló távján szerezte meg az 5. helyet. 2010-ben Vancouverben is bizonyított a sportág, a Huszár Erika-Darázs Rózsa-Keszler Andrea-Heidum Bernadett váltó 5. helyet szerzett, Huszár Erika pedig 1500 méteren ezúttal a 6. helyig jutott. Nem lehet kérdéses, várjuk a folytatást! …

És akikre még büszkék lehetünk: Hiszen, bármennyire is nehezen látják ezt be sokan, nemcsak a győzelem a fontos. Sőt, nem is csak a hagyományos értelemben vett pontszerzés (top-6). Maga a részvétel kivívása is nagy teljesítmény. Persze, sportága válogatja, mennyire, de az utcáról beesve senki nem lesz olimpikon! Nézzünk tehát (szigorúan a teljesség igénye nélkül!) néhány sportolót, akik valamilyen szempontból különlegeset alkottak! Az első téli olimpián, Chamonix-ban 1924-ben 6 fő képviselte a magyar színeket, felük északi összetettben, felük sífutásban indult. Összetettben mindegyikük idő előtt elvérzett, csakúgy, mint egyik futónk, azaz első olyan olimpikonjaink, akik eljutottak egy verseny céljáig: Németh Ferenc (50 km, 20.) és Déván István (18 km, 31.) sífutók. Az 1928-as olimpián már gyorskorcsolyában és jégkorongban is képviseltettük magunkat, és egyre magasabbra törtünk: a gyorskorcsolyázó Eötvös Zoltán 1500 méteren a 10. helyig jutott (begyűjtött még egy 19. és egy 20. helyet is), a jégkorongosok pedig büszkén mutogathatták 11. helyüket – szó, mi szó, ezt három vereséggel érték el.

1932-ben a világválság csak a két műkorcsolyás párost kímélte, 1936-ban viszont ismét népes magyar küldöttséget láthattunk Garmisch-Partenkirchenben: jégkorongosaink középdöntőig jutva bravúros 8. helyet szereztek, gyorskorcsolyában Hídvéghy László húzott be top-20-as helyeket (14., 17.), valamint bemutatkoztak az alpesi sízők: Szalay László 19., Kővári Károly 27., Csík Imre 30. lett összetettben (bizony, kombináció-gyűlölők, ekkor még csak ezért járt érem!). Ahogy nőtt a mezőny, úgy lett egyre nehezebb előkelő helyezéseket begyűjteni. 1948-ból leginkább talán a gyorskorcsolyázó Ruttkay Iván 10. helyét említhetjük (1500 méteren, kedvenc távunkon), de a már fentebb említett Pajor Kornél mintegy mellékesen, 5000 méteren szintén behúzott egy 10. helyet. 1952-ben Lőrincz Ferenc hozta az 1500 méter 10. helyét, sífutásban pedig Sajgó pál befért a top-30-ba (27.).

1956 téli sportunkban is fekete év, csak a műkorcsolyázó párosunk utazhatott Cortinára. 1960-ban a hatfős magyar csapat vezére az univerzális Sajgó Pál volt, sífutásban elért 34. helye mellé biatlonban behúzott egy 26. helyet. Női sífutásban Bartha Magdolna 23. lett. 1964-ből a női sífutóváltó 8. helye emelhető ki (Balázs Éva, Tarnai Sándorné, Hemrik Ferencné), 1968-ból pedig a síugró Gellér László nagysáncon elért 19. helye. 1972-ben jött egy újabb pofon téli sportolóinknak: Szapporóba ismét csak miniküldöttség utazott, azaz a műkorcsolyázó-páros, és senki más (nem véletlenül utaltam arra, hogy a műkorcsolya előtérbe tolása nem volt feltétlenül pozitív…). 1984-ig kellett várni, hogy Magyarország ismét megmutathassa magát más sportágakban is, Kozma Péter műlesiklásban 18. hellyel, biatlonban a férfi váltó 14. hellyel bizonyította, hogy megérdemlik az esélyt. Gyorskorcsolyában pedig ekkor még magyar színekben tette le névjegyét egy 19. hellyel a már említett Hunyady Emese…

1992-ben mutatkoztak be rövidpályás gyorskorcsolyázóink, Kun Bálint Tibor (25.) és Kaszala Tamara (24.) voltak a pionírok. 1994 leginkább a bobpárosunkról lehet nevezetes, a Frankl Nicholas-Gyulai Miklós duó 28. helyet szerzett. 1998-ra négyessé nőtt a bobcsapat, Frankl mellett Pallai Péter, Pintér Bertalan és Zsombor Zsolt nevéhez fűződik a 24. hely. Négy év múlva 23. helyet szereztek, ám a Strehli Ildikó-Kürti Éva páros egy 13. hellyel elhomályosította szereplésüket. 2006-ban szerepelt utoljára magyar bobcsapat (Franklék 24. hellyel búcsúztak), és ekkor vette át a prímet a rövidpályás gyorskorcsolya. A többi pedig már nem történelem, hanem maga a jelen.

Hagyományosnak mondható sportágainkban, azaz alpesi síben, biatlonban, gyorskorcsolyában, rövidpályás gyorskorcsolyában és sífutásban indulunk Szocsiban. Szeretném azzal zárni, hogy cél az első arany, de tartok tőle, ez esetben egy kellemes, sárga falú épületbe küldenének. Maradjunk annyiban: cél, hogy minden sportolónk kihozza magából a maximumot. Ha így lesz, négy év múlva még hosszabb lehet majd ez a rövid ismertető!

 

Akikre büszkék lehetünk – a magyar olimpikonok

Rövidpályás gyorskorcsolya:

Liu Shaolin Sándor, Knoch Viktor, Béres Bence, Heidum Bernadett, Lajtos Szandra, Kónya Zsófia, Keszler Andrea, Darázs Rózsa

Gyorskorcsolya:
Nagy Konrád

Alpesi sí:

Berecz Anna, Miklós Edit, Farkas Norbert

Sífutás:
Szabó Milán, Simon Ágnes

Sílövészet:
Gombos Károly, Szőcs Emőke

 

A szakvezetés a legjobb 10 lesikló közé várja – Miklós Edit

Az illendőség és az elmúlt évek eredményei azt kívánják, hogy alpesi síelőink közül elsőként a sportág zászlóshajójával foglalkozzunk. Mi tagadás, a csíkszeredai születésű sportoló honosítása úgy kellett nekünk, mint egy falat kenyér. Az első néhány hónap rettentő nehézségei (hála keleti szomszédunknak, Edit FIS- pontok nélkül, tiszta lappal kezdhette alapokról felépíteni pályafutását) után szép lassan jönni kezdtek a várt eredmények.

Lassan másfél éve ott toporog a lesikló világranglista legjobb harmincának környékén, többször örvendeztette meg hazánkat pontszerzéssel, ő a magyar női szakág első VK- pontszerzője, abszolút pontcsúcstartója, s ne kerteljünk, minden idők legeredményesebb magyar alpesi síelője. Hét alkalommal szerzett pontot a Világkupában, egy kivételtől eltekintve mindig kedvenc számában, lesiklásban, külön öröm, hogy ebből kettőt ebben az idényben gyűjtött össze. Nem is akárhogyan, Val d’Isére-ben egyéni legjobbját, egy 12. helyet sikerült elővarázsolnia a kalapból. Szintén örvendetes, hogy – lécproblémák miatt – kevésbé sikerült versenyein is egy-két kanyar miatt csúszott le a pontzónából, nyers tempóban hozta a kívánt szintet. Eddig 35 pontnál jár, vagyis kilenc egységgel már felülmúlta tavalyi ponttermését.

Edit rutinos szereplője a világversenyeknek, három világbajnokságra és olimpiára is sikeresen kvalifikált. Bár ez utóbbit szívesen feledné, Vancouverben kiesett a lesikló futamban, ráadásul sérülés miatt kútba dobhatta teljes idényét. A 2009-es vb-n két 18. hellyel robbant be a köztudatba, két évvel később – immáron magyar színekben – egy 23. helyezést jegyzett szuper-kombinációban, míg tavaly ugyanígy zárt lesiklásban, kombinációban négy hellyel még jobban szerepelt.

Nem rejtjük véka alá a nehézségeket, nevezetesen a krónikus pénzhiányt, ami alaposan rá tudja nyomni a bélyeget a felkészülésre. Konkrétan Edit esetében ez abban nyilvánult meg, hogy a méregdrága utazás és pályabérleti díjak miatt nem volt lehetősége Dél-Amerikában síelni nyárvégen, ellentétben a vezető nemzetek sízőivel, európai gleccsereken is csak néhány jó hete volt, nyáron edzeni igazán csak a déli féltekén lehet.

Erőnlétben nagyon a helyén van,e téren ugyanazzal a terheléssel néz szembe, mint bármelyik VK- induló, köszönhetően Zakariás Zsolt megfeszített munkájának, mi tagadás, sokat segített, hogy ő legalább rendszeresen Edit mellett volt. Diethmar Thöni személyében az idei szezonban már osztrák edzője is van, munkája gyümölcse különösen Edit technikáján érződik, kanyarokban is egyre magabiztosabban, szűkebben húzza az íveket. Jó hír, hogy mindketten elkísérhetik Szocsiba. (Update: Zakariás helyett egy osztrák szakember kísérte el az alpesi sízőket.) Nem hagyhatjuk ki a stáb felsorolásából Stark Mártont. Ő Edit mindenese– sofőr, waxmester, lécpróbáló, pszichológus, szervező stb. Gyakorlatilag 3-4 embert helyettesít egy személyben, sport iránti példamutató alázattal, tanulási vággyal és fanatizmussal fűtött professzionalizmussal. Neki is nagyban köszönhetjük, hogy ennyire egyben van fejben Edit, érzi, tudja, mire képes, érzésből síel, de eközben ügyesen analizál, mint blogunkon is gyakran megjelentetett Facebook-os elemzéseiből kiderült. Mindig a határon síel, ami elengedhetetlen a győzelemhez. No meg, sok-sok pénz, szakmai és erkölcsi megbecsülés bizonyos szervezetek részéről. Az MTK-hoz történő leszerződése talán elindíthatja ezen az úton.

A tervek szerint négy számban áll majd rajthoz Szocsiban Edit. A két gyors szám mellett óriás-műlesiklásban és kombinációban próbál majd szerencsét. A szövetség ügyvezető elnöke TOP10-es eredményben gondolkodik, mi azért szívből örülnénk egy erősebb húszon belüli helyezésnek is. Tudvalevő, hogy az olimpiai mezőny kevésbé sűrű, hiszen a Világkupával ellentétben a vezető sínemzetek csak maximum négy-négy indulóval képviseltetik magukat az olimpián.  Szuper-G-ben egy TOP-30-as szereplés, óriásban két összeszedetten agresszív futam várható tőle.

Edit csúcsversenye február 12-én kerül sorra, valamikor reggeltájban. Edit nagyon szereti csúsztatni léceit, stílusához kimondottan passzol a Rosa Khutor, az élmezőnyben nüánszok döntenek, így bizalommal szurkolhatunk érte.

 

Érezhető fejlődés az egyetemi tanulmányok mellett, Alaszkában – Berecz Anna

Töretlenül fejlődött az elmúlt olimpiai ciklusban Berecz Anna, aki két éve Alaszkában készül sportösztöndíjjal a kihívásokra egyetemi tanulmányai mellett. Civil életére is hangsúlyosan figyel, néha az edzések rovására is, tehetsége, technikai képzettsége így is a magyar csapat kirobbanthatatlan tagjává emeli. Kedves, nyitott, médiaképes lány, aki igyekszik mindig a maximumot kihozni magából.

Augusztus és szeptember fordulóján azért volt alkalma Chilében síelni, 60 környéki szlalom és 40 környéki óriás-műlesikló pontjai bizakodásra adhatnak okot. Technikája érezhetően fejlődött odakint, még ha az éles bevetéseken túl edzeni nem volt alkalma. A december közepi olaszországi Universiadén is képviselte a magyar színeket, legjobb eredménye egy szép 8. helyezés lesiklásban. A leggyorsabb szám ranglistáján lassan beverekszi magát a legjobb 250 közé, emlékeztetőül, az előző szezon kezdetén még bőven ötszázon kívül foglalt helyet. Hasonló javuló tendencia figyelhető meg szuper-G-ben és kombinációban is.

A két technikai számban és – kevéssel – kombinációban is listavezető a magyarok között, de minden számban szurkolhatunk majd Annáért. A két gyors számban egy harmincon belüli helyezésben bízunk, vancouveri 35. helyét maga az érintett is feltétlenül szeretné megjavítani. Kombinációban pedig a határ a…, vagy legalább a whistleri 27. pozíció felülmúlása lehet a cél. Százalékos elmaradásban mégis óriás-műlesiklásban várható tőle a legjobb eredmény.

A magyar férfi szakág vezéregyénisége – Farkas Norbert

Éveken át tartó kemény munka, megtörhetetlen hit, kiemelkedő alázat szükségeltetett ahhoz, hogy a napokban valóra válhasson Norbi vágya: indulhasson az ötkarikás játékokon.

Az alpesi síelésben induló trióból ő az egyetlen, akinek nem jött össze az A-szint, ám figyelemre méltó, hogy nem választotta már el tőle olyan sok pont. Szuper-kombinációban például csupán 3 egységgel maradt le a 80 pontról, amennyiben lett volna lehetősége gyors számot edzeni, minden bizonnyal összejött volna neki a bravúr. A szabály szerint minden országból maximum négy A-szintes indulhat, ha ez nem jönne össze, egy B- szintes képviselheti adott nemzetet. Így jött képbe Norbi, mint a magyar férfi szakág listavezetője. Nagyon sokat lépett előre a két technikai számban, szlalomban például immáron 40 pont alatt tartózkodik, ott 37 lett volna az A-szint. Favorizált száma az óriás-műlesiklás, ott is hasonló mutatókkal rendelkezik. Az előrelépés kézzel fogható, minden számban tízes nagyságrendben javította pontjait. A többi magyar tizenöt ponton kívül követi, így kérdés tárgya sem volt, ki képviseli az erősebbik nemet Szocsiban.

Felkészüléséből nagyon hiányzott a dél-amerikai turné, csak jóval később tudott kimenni, akkor is csupán egyetlen hétre, így hiába mente ott élete legjobbját, gyors számok versenyén nem volt ott, az A- listás kvalifikációról leginkább ezért maradt le. Immáron hat éve edz Armin Brunnellel, egy edzői família sokadik tagjával, aki kapcsolatrendszerének hála többek közt elérte, hogy az orosz csapattal, egy kazah sráccal, vagy épp fedett pályán versenyezhessen, elsősorban szlalomban.

B- szintesként csak a két technikai számban állhat rajthoz. Noha óriásban határozottan erősebb, a szerencsefaktor szlalomban repítheti egy igazán biztató eredmény felé. Mindkettőben 80 körüli rajtszámmal síelhet, s ha kihozza magából legjobbját, akár 40 körül is végezhet. (Az FIS- pontok gyakran csalókák, mindenféle egzotikus helyekről is be lehet zsebelni viszonylag jó pontokat, miközben nettó teljesítményben elmaradnak például a mi fiúnktól.)

A nagy versenyeket általában jól viseli fejben, erőnlétben viszont van még hová fejlődnie, Zakariás Zsolt mellett erre bizonyára meg is lesz minden esélye. Nagyon analitikus, ésszel síel, talán ezt is mondják a legnagyobb legyőzendő gondjának – ő mindig mindent nagyon szépen és technikásan csinál, kevésbé kockáztatós, de mindig mindent matematikailag szinte kiszámol.150 tiszta napot síelhet idén, de az előrelépéshez persze kellenek azok a fránya anyagiak is. Edzője sajnos csak 14-én csatlakozhat a magyar küldöttséghez, a MOB előírásai szerint a három alpesi síelő mellett három edző tartózkodhat kint. Így fordulhat elő, hogy jelenleg házi kamerával, saját tűzésű pályán igyekeznek feltérképezni a lejtő apró rejtélyeit.

 

Szocsiban is tisztességgel helytállna a magyar biatlonsport (Szőcs Emőke és Gombos Károly) – contador1996 írása

Szőcs Emőke 1985. október 20-án Csíkszeredán született. A biatlonnal a Csíkszeredai Sportiskolában ismerkedett meg, jelenleg a Halihó SE versenyzője. Nevelőedzője, mai mestere Marton Simon és Ureche Mihaela. Kezdetben román színekben versenyzett, mivel azonban nem vitték ki Vancouverbe 2010-ben, ezért döntött a váltás mellett. Szőcs Emőke otthon és Ausztriában készül, de járt Szocsiban is, az olimpia helyszínén. Sokat segít neki Antal Zsolt, aki négy olimpián képviselte hazánkat sífutásban, és Szocsiba biatlon és sífutás technikai munkatársként utazik. Legjobb eredménye a világkupában egy 47. hely még a tavalyi szezonból. Emő idén is világkupázott, szinte mindig az utolsó helyek valamelyikén végzett, de formája javuló, két hete Ruhpoldingban az IBU-kupában a sprintben a 13., üldözésesben pedig a 19. helyet érte el, ami kiválónak mondható. Céljait Szocsira is ennek megfelelően tűzte ki, szeretne a legjobb 40 között végezni.

Gombos Károly 1981. október 3-án, Budapesten látta meg a napvilágot. Édesapja 1994-ben sportlövő Európa-bajnok volt, így szinte adva volt neki, hogy a lövészettel foglalkozzon. Sportkarrierjét közép- és hosszútávfutóként kezdte, huszonhárom évesen állt először sífutólécen. Első nemzetközi eredménye a 2008-as Európa-bajnokságon elért 50. helye volt, innentől szinte folyamatosan tagja a világkupa mezőnyének. Mivel sokkal szerényebbek a lehetőségei, ezért sajnos esélye sincs rá, hogy felvegye a biatlonnemzetekkel a versenyt. Legjobb eredménye a világkupában a 87. hely, ezt tavaly télen érte el. Az Olimpiára inkább IBU- kupával hangolt, ahol szinte minden versenyen a középmezőnyben végzett. Célja Szocsira nem más, mint egy szép búcsú a sportágtól, ugyanis az Olimpia után sikeres kertészmérnök és szőlész-borász szeretne lenni!

Tökéletesen időzített váltás – 2002 után újra magyar korcsolyás nagypályán (Nagy Konrád)

A debreceni születésű 22 esztendős sportoló kisgyermekként több sportágban kipróbálta magát, kerékpárban korosztályos bajnok, nemzetközi versenyek indulója volt. Édesapja közreműködésével aztán átköltözött a nagyerdei jégpályára, korcsolyázás és jégkorong egyformán szerepelt életcéljai közt, de amint 2006-ban tanára unszolására elindult a korcsolyázó diákolimpián, s megnyerte az országos döntőt, nem volt kérdés tárgya többé, merre indul el.

2010-től a nemzeti csapat tagja, junior-világbajnokságokon egy váltós negyedik és egy 3000 m-en elért egyéni 10. helyezést tudhat magáénak. Kétszeres magyar bajnok, a 3000-es szuperdöntőben és az 5000-es váltó részeként bizonyult legyőzhetetlennek. Noha tavaly márciusban még short-trackben indult a hazai rendezésű világbajnokságon, a könnyebb/reálisabb kvótaszerzés miatt végül a váltás mellett döntött. Döntése jól sült el, hiszen nem sokkal később majd’ 10 éves országos csúcsot döntött 1500 méteren, amivel egyszersmind megfutotta az olimpiai szintidőt. A közeljövőben a hosszabbik, 5000 m-es távra szeretne fókuszálni.

Két sífutónk ápolja a magyar sífutás hagyományait (Simon Ágnes és Szabó Milán)

Az 1998-as naganói olimpia óta mindig indul legalább egy sífutó az ötkarikás játékokon, szerencsére ez a hagyományos Szocsiban sem fog megszakadni. A sportág anyagi lehetőségeiről, a felkészülés körülményeiről nem fogunk litániát tartani, mindenki tisztában van vele, hogy amatőr státuszú, kiemelten önköltségi alapon versenyző sportemberekről van szó, ennek megfelelően is kell kezelni majdani szereplésüket. S persze elismeréssel nyugtázni kvótaszerzésüket.

Az udvariasságot felrúgva férfi sífutónkra térnénk ki elsőként. Az 1990-es születésű Szabó Milán Vácott látta meg a napvilágot. A Mátra Biatlon és Sífutó Egyesület versenyzője. Utánpótlás korában is hozta már az eredményeket, 15 évesen sírollerben serdülő világkupát nyert, négy év elteltével az ifjúságiak között pedig a 6. helyen zárt. Tizennégyszeres magyar bajnok. A felnőttek közt világbajnoki 19. és Európa-kupás 6. helyezését kell kiemelnünk, ezen felül 2011-ből jegyzett még egy harmadik helyet a biatlon nyári EB-ről.

A kvótát decemberben biztosította be, azóta három Világkupa-fordulón elindult sprintben, Davosban a 90., Nove Mestóban a 70., míg Szklarszka Porebán az. 52. helyen fejezte be szereplését, mindannyiszor a selejtezőben. Több interjújában kiemelte Milán, hogy az olimpián a legjobb hatvan közé szeretné beverekedni magát, a február 11-i sprint mellett a 14-én esedékes 15 km-es klasszikus stílusú futamon áll rajthoz.

A női kvóta tulajdonosa eredendően Szőcs Emőke volt, ám a biatlonban is eredményes sportoló azonban különböző – hm… – operációs problémák miatt mégsem indulhat sífutásban. A két helyettes Papp Ágnes és Simon Ágnes közül kerülhetett ki. A vonatkozó szabályozás sajnos nem eléggé konkrét és precíz, a döntés jogát viszont egyértelműen az elnökség kezébe adja. Eredeti határozat szerint az indul, aki a döntés pillanatában a legjobb FIS- ponttal rendelkezik. Ő volt Papp Ágnes, aki vetélytársát az elmúlt 20 közös versenyükből 18-szor legyőzte. Igaz, ami igaz, hosszabb távú versenyen csak egy hajszál választotta el rendre kettőjüket, sprinttávon pedig csak ritkán mérettette meg magát Papp. Márpedig rövidebb távon törvényszerűen kisebb különbséggel kapnának ki az elittől, ez dönthetett talán Simon mellett. A döntés tehát logikailag, tán sportszakmailag is alátámasztható, az viszont kétségbeejtő, s leírja a magyar valóságot, hogy egy salgótarjáni alpolgármester igyekszik beledugni orrát a szövetség ügyeibe, de a MOB kettősjátéka is erősen visszás képet festett.

No, de mindegy, indul tehát egy háromgyermekes családanya, aki végig tiszta lapokkal játszva, az utolsó évében mindent a hőn áhított cél érdekében alárendelő Simon Ágnes képviselheti a magyar női sífutást Szocsiban. Pályafutását tájfutóként kezdte, majd sítájfutó versenyeken indult. 2009-11-ben a szenior korosztályban sítájfutó világbajnok lett. Emellett tájfutóként 2011-ben szintén a szenior korosztályban bronzérmes lett. Azért, hogy sífutó tudását fejlessze, 1999-ben egy évet Svédországban élt. Az elmúlt hetekben Szabó Milán Gáborral először Nove Mestóban, majd a lengyelországi  Szklarska Poreban versenyzett a Világkupában. Az utóbbi helyen érte el sprintben eddigi legjobb eredményét, hiszen 175 FIS pontot gyűjtött.

Mivel “B” olimpiai kvótával rendelkezik, így csak egy számban indulhat a szocsi olimpián, ő a sprint távot választaná, s ott az eddigi legjobb FIS pontszámát akarná túlszárnyalni. Nem mellékesen példát mutatna sportolótanonc gyermekeinek. S mindenki másnak. Sok sikert kívánunk ehhez is!

Olimpiai pontszerzésben bíznak téli sikersportágunk indulói (Short-track válogatott)

Ami nyári olimpiákon a kajak-kenu, az telente a rövidpályás gyorskorcsolyázás. Mint arról múltidéző rovatunkban beszámoltunk, a kilencvenes években kezdődött el a sportág fejlődése kis hazánkban, amit egyre jobb világversenyes helyezések jeleztek évről évre. Az elmúlt két olimpián többszörös pontszerzőket bírt kiállítani, európai szinten éremhalmozó versenyzőket adtak utánpótlásműhelyeink, tavaly pedig világbajnokságot rendezhetett Debrecen városa. Reményeink tehát megalapozottak, de azért jobb nem túlzásokba esni.

Női fronton kiemelendő stafétánk másodszori kvótaszerzése, 3000 méteres kvartettünk ezzel automatikusan a legjobb nyolc között kezdheti meg szereplését, tehát reálisan tőlük várható el leginkább az áhított pontszerzés. A váltó motorja, vezéregyénisége, a magyar zászlóvivő, Heidum Bernadett lesz. Európa-bajnokságokról összesen 13 érmet gyűjtött, mely közül 2009-es váltós aranyérme, s hat egyéni érme emelhető ki. Három Universiadés érmét se feledjük persze. Többször választották meg az év gyorskorcsolyázójának. Részesen volt a Vancouverben ötödik helyezést szerző stafétának, ugyanott 1000 méteren a kilencedik helyen végzett. Decemberi sérülése után remek formában tért vissza a januári drezdai EB-n, egy ezüst- és egy bronzéremmel vétette észre magát. Mindhárom egyéni számban is rajthoz fog állni.

Kónya Zsófia egyéniben csak a leghosszabb számban harcolt ki kvótát, a 19. életévét tegnap betöltő ifjú sportoló máris EB- és Universiade- bronzérmesnek vallhatja magát. Betegen érkezett Szocsiba, de már kezdi visszanyerni erejét. Reméljük a jövő hétfői versenyen teljes értékű csapattagként harcolhat.

A jászberényi Darázs Rózsa már harmadik olimpiájára készül, nem is teljesen alaptalanul a pontszerzés reményében. Torinóban 1500 méteren 19, majd a kanadai olimpián, 3000 méteren 5. lett, így pontszerzőként térhetett haza. Eredményei közt kiemelkedik 2009-es, 3000 méteren, váltóban elért Európa-bajnoki címe – volt ezüst- és bronzérmes is -, 2006-os junior vébén, szintén váltóban szerzett bronzérmes helyezése. Többszörös magyar bajnok, ifjúsági korábban kijutott a 2006-os téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra, ahol három számban is győzni tudott. Édesapja a szakági vezető, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a short-track magyarországi elindításában, felvirágoztatásában.

Vancouveri váltónk harmadik tagja a tatabányai Keszler Andrea. Kiemelkedő eredményei közt meg kell említenünk, hogy a váltóval vancouverben ötödik lett, 2009-ben Európa-bajnokságot nyert, 2011-ben ezüstérmet hozhatott haza, egyéniben, 500 méteren 2012-ben harmadikként szólították dobogóra. A trentói, 2013-as Universiadén tagja a bronzérmes váltónak, ezt a sikert az elmúlt hétvégén, a drezdai kontinensviadalon megismételte Lajtos Szandrával, Heidum Bernadettel és Kónya Zsófiával kiegészülve.

A szegedi illetőségű Lajtos Szandra négy éve még csak tartalékként izgulhatta végig a váltóversenyeket, idén azonban jó eséllyel tevőlegesen feladatai lesznek. Harmadik olimpiájára készül, Salt Lake City-ben 15 esztendősen a 19. helyen végzett 500 méteren. Legjobb eredményei közt 2011-ben, a váltóval Európa-bajnoki ezüstérmet nyert, junior korában, 2006-ban, szintén váltóval, világbajnoki bronzérmes lett. Kontinensviadalon szintén a váltó tagjaként gyűjtött bronzot is, világkupán negyedik helyet; legjobb Eb-helyezése egyéniben, 500 méteren az 5. pozíció.

knochA háromtagú férfi short-track küldöttség legrutinosabb tagja a 24 esztendős, pécsi születésű Knoch Viktor, aki már a torinói és a vancouveri ötkarikás játékokon is képviselte hazánkat. Legjobb eredménye a 2006-os játékokhoz kötődik, ahol 1500 méteren a bravúros 5. helyet szerezte meg, míg Vancouverből egy 21. (1000 m) és egy 30. helyet (1500 m) mondhat magáénak. Emellett kiemelkedő eredményei vannak az Európa-bajnokságokról is, (a váltónk tagjaként 1 ezüst, 2 bronz) és tagja volt a 2013-as trentinoi universiaden aranyérmes magyar stafétának is, Szocsiban pedig mindhárom távon (500, 1000 és 1500 méteren) rajthoz állhat.

beresAz életkort tekintve a középutat a maga 21 évével Béres Bence képviseli, aki az őt jól ismerők szerint már egészen kicsi korában elhatározta, hogy ő bizony gyorskorcsolyázó olimpikon lesz, gyerekkori álma pedig idén valóra vált, hiszen a sikeres kvalifikációt követően élete első olimpiáján két számban, 1000 és 1500 méteren indulhat Szocsiban. Komáromban született sportolónk ugyancsak aranyérmes volt a váltóval a 2013-as universiadén, valamint két eb-bronzérmes négyesnek is tagja volt.

liuMég nála is fiatalabb Liu Shaolin Sándor, aki 1995-ben Budapesten látta meg a napvilágot, édesanyja magyar, édesapja révén azonban kínai felmenőkkel is rendelkezik. Természetesen ő is első olimpiáján indulhat, s ő maga pályafutásának nagy sikerének tartja, hogy mindhárom egyéni számban megszerezte az indulási jogot. A 2013-ban Malmöben európabajnoki bronzérmes váltónknak már ő is tagja volt, emellett tavaly a junior világbajnokságon is 3. helyen végzett a talán legerősebb számában, 1000 méteren.

Kisebb kudarc viszont, hogy férfi váltónk nem lesz majd Szocsiban. Hiába tették ugyanis oda magukat a világkupákon, és voltak ott mindkét kvalifikációs versenyen a legjobb 8 között, részben a gyenge sportdiplomáciánknak (a torinói vk-versenyen, egy a bírák által is elismerten téves ítélettel sorolták hátrébb a csapatot) részben a balszerencsének (a második kvalifikációs verseny B-döntőjében Knoch Viktort vezető helyről lökték ki az utolsó kanyarban, és bár a „tettes” kínaiakat kizárták, az első helyet nem adták vissza a bírók) köszönhetően lemaradtak a kvótaszerzésről. Vigaszt legfeljebb az jelenthet, hogy a válogatott versenyzőink jelentős része nagyon fiatal, így még előttük a jövő.

Ezzel pedig a magyar küldöttség bemutatásának végére értünk, előttünk a megnyitóünnepség, utána pedig nincs más hátra, mint hogy vállvetve szurkoljunk mindannyiukért!

HAJRÁ MAGYAROK!