A stílus legyőzte az akrobatikát: Sage Kotsenburg Szocsi első aranyérmese!

Az Egyesült Államok könyvelhette el a szocsi olimpia első aranyérmét, miután az ötkarikás játékokon idén debütáló hódeszkás slopestyle- szakág versenyét stílusosabb első gyakorlatának köszönhetően Sage Kotsenburg nyerte. Norvégia ezüstéremmel gazdagodott Staale Sandbech révén, aki második próbálkozásra deszkázott össze egy kevés híján győzelmet érő pontszámot. A dobogó harmadik fokára az egyik favorit, a kanadai Mark McMorris állhatott fel. A regnáló világbajnok, Roope Tonteri – több mással együtt – betlizett papíron erősebb trükkjeivel, a finn sztárnak így meg kellett elégednie egy 11. hellyel.

Bizonyára rajtam kívül is akadnak sokan, akik most láttak életükben először slopestyle, illetve írjunk szépen magyarul, lejtő stílusú hódeszkás versenyt, úgyhogy nagyvonalakban körvonalazzuk gyorsan a tudnivalókat. A snowboardosok és sízők egyik közkedvelt, extrémitásáról elhíresült szakága, egyfajta akadályverseny, melynek során korlátokon kell ügyeskedniük, majd adott számú, brutális ugratóról elrepülve kell bizonyos nehézségi fokú, gyakorta a riderek (így hívják magukat) egyéniségét is tükröző trükköket bemutatniuk. Az időt nem mérik, a sorsuk tehát a pontozóbírák kezében van. Szempontrendszerükben éppúgy helyet kap az elrugaszkodás stílusossága, a megfelelő ív és magasság együttese, miként fognak földet a versenyzők, s nem utolsósorban a trükkök változatosságát, a kreativitást is díjazzák. A bírák egymással is egyeztetnek, innen a hosszú hatásszünetek.

Az X- Games klasszikusnak nevezhető száma nagy népszerűségnek örvend a fiatalok körében, jó értelemben vett őrültek, vérbeli egyéniségek sziporkáznak trükkjeikkel, a mezőny egy nagy bajtársias közösséget alkot. Az emberközpontúság jegyében a modern sportágak népszerűsítését is szem előtt tartva a NOB úgy döntött, Szocsiban már ebben a sportágban is elindulhatnak a specialisták.

Az orosz szervezők kitettek magukért, méltó pályát kívántak varázsolni a sportág debütálásának alkalmából. Céljukat némileg tán túl is teljesítették, a félénknek semmiképpen nem nevezhető riderek is „betegnek” titulálták a pályát. Három igencsak technikás korlát után három brutális ugratót alakítottak ki a ruszkik, formájuk és meredekségük is elrettentően hatott sokak számára, a közvetítés során bennünk is megfagyott az ütő.

Az aggodalmakat sajnos jogosnak bizonyultak, az edzések során három komoly sérülésről érkeztek híradások. Hétfőn a norvégok egyik esélyese, Torstein Horgmo esett akkorát, hogy eltört kulcscsontja, másnap a finn Merika Enne szenvedett bokasérülést, a következő nap pedig egy szlovén sportolót kellett kórházba szállítani. Ezek után döntött úgy a hódeszkás versenyek legnagyobb sztárja, a félcsőben kétszeres olimpiai bajnok Shaun White, hogy kihagyja az olimpia nyitószámát, erejét és egészségét inkább erősebbik számára tartogatja. (Ő egyébként a csuklóját vágta be az egyik leérkezésénél.)

Sztárok persze így is maradtak dögivel, örömteli, hogy mindannyian sikeresen átvészelték a selejtezőket a kritikus rámpákon átépített pályán. A 28 indulóból tucatnyian folytathatták a nagydöntőben, nyolcan a selejtező után automatikusan készülhettek az érmekért folyó csatára, a többieknek viszont még egy elődöntőben is bizonyítaniuk kell – alig két órával a finálé előtt. Ezek között volt a későbbi győztes is.

A selejtezőt imponáló 97,5-ös pontszámmal az X-Games friss győztese, Max Parrot nyerte, a védjegyévé vált tripla-corkokat a döntőben sem hanyagolta el, hiába minden gondolatébresztő előzmény. Ő is egyike volt azon ridereknek, akik a héten finoman kritizálták a bírák pontozási gyakorlatát, nevezetesen azt a tényt, hogy a nem is olyan régen bőven 90 pont fölött pozícionált gyakorlataikat irgalmatlanul lepontozták Szocsiban. Mintha megfordult volna a széljárás lejtő stílusban, immáron a stílusosság nagyobbat esik a latba, mint a mindenféle akrobatikai flikflak. Szó, mi szó, a verseny igazolta Parroték minden aggodalmát.

A döntőben is két gyakorlatot kellett/lehetett bemutatni, az erősebbiket értékelték a verseny végén. A mezőny Benjaminja, a japán Kadono Juki után a legutóbbi X-Gamesen bordáját tört Mark McMorris veselkedett neki a pályának, a második ugratónál bukott. Az aranyérmet ért produkció eztán következett, Sage Kotsenburg gyakorlatát 93,5 ponttal díjazták a bírák. Gyönyörű stílusban, szép magaslatokban teljesítette ugrásait, közte egy backside 1260-ast, amit az enyhe kézletétel dacára teljes értékűnek könyveltek el az ítészek. A britek két aduásza felemásan kezdett, Billy Morgan rontott a korláton, bár utána két szép ugrással jelezte jó formáját; Jamie Nicholls viszont egy szemre hibátlan, akrobatikusabb gyakorlattal jelentkezett, a füttykoncertből ítélve a közönség sem nagyon értette, mire fel maradt el nyolc ponttal az amerikaitól. Szintén értetlenkedett a svédek reménysége, Sven Thorgren mutatványát csupán 83 ponttal honorálták a bírák. A többi skandináv finoman szólva sem remekelt, Tonteri és Sandbech sem tudta kivitelezni ugrásait, kétszer is kiforogták. A sort a verseny tán legnagyobb esélyese zárta, Maxence Parrot hibátlanul abszolválta a tripla-corkot, az utolsó rámpánál aztán fenékre ült. Hat eredményes és hat rontott gyakorlat volt az első kör mérlege tehát.

Mark McMorris kiköszörülte a csorbát, a második körben remekül ment a tripla-cork, az éllovast így is csak öt pontra tudta megközelíteni. Kotsenburg bizonytalan kezdés után tiszta ugrásaival igazolta, miért is nyerhet akár olimpiát is. A britek érmes reményei tovaszálltak, Morgan a dupla-kork 1260-ba ült bele, s zárt tizedikként, míg Nicholls már rögtön az első korláton bizonytalankodott, ami rányomta bélyegét a folytatásra is. Sebastien Toutant még egy rontott gyakorlattal is javítani tudott pontszámán, az utolsó ugratónál ért rosszul földet. A nap legkiegyensúlyozottabb deszkása Thorgren volt, vetélytársai is megtapsolták a célban, valamivel erősebb gyakorlatával megörökölte Nichollstól a virtuális dobogó legalsó fokát. Lemondhattak érmes álmaikról a finnek, Piiroinen javított ugyan valamicskét, de laikus szemmel is látható módon elmaradtak ugrásai az érmes pozíciók birtokosaitól. Roope Tonteri újfent legkomolyabb trükkjeivel próbálkozott, most sem járt sikerrel, csupán a második körben nagyot bukó norvég Braatent tudta megelőzni.

Kotsenburg azonban nem nyugodhatott meg, a két legkeményebb dió még várakozott a rajtállásban. Staala Sandbech összekapta magát, 91,50 ponttal gazdagodott, nemhiába, többek közt egy tripla-cork és 450-es visszafordulásos ugrást, pingvintartással is bemutatott. Max Parrott odadurrantott zárásként egy triple backside 1620-ast, laikus szemmel alsó hangon éremért kiáltó produkciót láttunk, a bírák ehhez képest szépen lepontozták, a kanadait csupán az ötödik helyre rangsorolták.

A különféle esélylatolgatások és a fogadási irodák szerint is meglepetésre győzött a döntő egy szem amerikai indulója. Sage Kotsenburg vérbeli hódeszkás család sarja, szülőkkel és testvérekkel együtt gyakorlatilag mindenki kötődik valamilyen téren a sportághoz. Noha a viszonylag magas szorzókból ennek ellenkezőjére lehet következtetni, Sage személyében nem egy outsiderről van szó, még ha Shaun White árnyékában keveset is beszéltek róla; mást ne mondjunk, a szakágból két ezüstérme van az X-Gamesről. Novemberben második lett a pekingi Air and Style-on, ugyanezzel a Holy Crail grabes ugrásával, és a kvalifikációs versenyek egyikén Mammoth Mountainban a US Grand Prix-n megnyerte az egyik versenyt. Veszélyesen magabiztosnak tűnt az utóbbi időben, éremszerzése tehát nem igazi meglepetés.

Kotsenburg győzelme ugyanakkor még sok vitát fog gerjeszteni a hódeszkások közt, ha le akarjuk sarkítani a dolgot: egy dupla grab (elegáns két kezes forgás) többet ér a triplakorkok tömegénél? Mi okozhatja a sportág halálát: az akrobatika térhódítása, avagy az egyéni vállalkozó kedv pontozói visszafojtása? A polémiára majd a jövő fog megoldást adni, s talán az is kiderül, hogy a pontozóbírák mostani működése egy tendencia kezdete, avagy csak egy következetlenségükből fakadó kicsapongás?

férfislopestyle

Jómagam először – bízvást állíthatom, nem utoljára – néztem slopestyle-t, így külön köszönettel tartozok Pintér Lászlónak, az európai sportcsatorna szakkommentátorának, hogy szakavatott megjegyzéseivel segítette munkámat.