Síugrás: Stoch klasszisként versenyzett, és bearanyozta a lengyelek estéjét

kamil_podKamil Stoch szinte minden tekintetben a mezőny fölé magasodott vasárnap este a síugrók normálscáncon megrendezett versenyén, hiszen 105,5 illetve 103,5 méterrel mindkét sorozatban a leghosszabb ugrást jegyezve fölényesen szerezte meg a győzelmet, így harc igazán csak az ezüstéremért lehetett. Ez utóbbiban Peter Prevc bizonyult a legjobbnak, aki így a végén a 2. helynek örülhetett, míg a bronzérmet a szám tavalyi világbajnoka, a norvég Anders Bardal szerezte meg.

Pedig az előzmények alapján még inkább lehetett egy végtelenül szoros versenyre számítani, hiszen ezen a kisebb sáncon az edzések, illetve a selejtező során sokan tudtak közel azonos távolságot, amivel végül szöges ellentétben állt, amit a versenyen láttunk.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, hanem maradjunk egyelőre az első sorozatnál, amelyre a zsűri a 30-as beülőt jelölte meg, és amelynek mindjárt az elején láttunk is egy remek ugrást Roman Koudelkatól (24.), aki 98,5 méterig jutott, majd nem sokkal később Sebastian Colloredo (29.) is 97 métert ugrott, amivel ők ketten sokáig uralták a tabella elejét. Közéjük tudott befurakodni valamivel később Anders Jacobsen (28.) a maga 97,5 méteres kísérletével, amit Koudelkáékhoz hasonlóan enyhe hátszélben hajtott végre.

Ezt követően fordult viszont a szélirány, amelyet előbb Reruhi Shimizu (99,5 m 25.), majd a hazai közönség nagy örömére Mikhail Maksimochkin (10.) tuodott a leginkább kihasználni, aki egészen 104 méterig vitorlázott a kedvező légáramlattal, amivel természetesen át is vette a vezetést. Őt követően egyébként Yuta Watase (99,5 m 22.) és Gregor Deschwanden (100,5 m 27.) is tudott egy-egy hosszabbat repülni, amelyet követően a zsűri mindjárt rövidített is a nekifutón, így a 29-es beülőből jöhetett a folytatás.

maksInnen ugrott tehát Andreas Wank is (5.), aki ezúttal ugyancsak kitett magáért, és az ismét beforduló hátszélben 101 métert repülve átvette Maksimochkintól a vezetést. A német után előbb Jakub Janda (98,5 m 17.), majd Anssi Koivuranta (99,5 m 13.) is 100 méter közelében járt, amivel egymást válthatták a 3. helyen, de az első helyhez igazán egyikük sem járt közel. Nem így Michael Hayböck (4.), aki az elmúlt napok különböző próbaugrásai során kifejezetten érezte ezt a sáncot, így sokan őt tartották a mai verseny egyik esélyesének is, aminek egyelőre megfelelni látszott, hiszen 101 méterrel megszerezte a pillanatnyi első helyet, bár azért volt már ekkor is egy olyan érzésünk, hogy itt ennél azért még lehet nagyobbat is ugrani. Egyelőre mindenesetre vezetett az osztrák, és egy darabig maradt is az élen, hiszen sem Richard Freitag (20.) 100,5 méteres ugrása, amelynek végén ráadásul alaposan elrontotta a talajfogást, sem Maciej Kot (7.)101,5 méteres, ugyancsak kicsit bizonytalan talajfogással befejezett kísérlete, sem Jurij Tepes (12.) 100 méteres repülése nem volt elég ahhoz, hogy veszélyeztesse elsőségét.

sclMint ahogy Jan Ziobro (101 m 9.) ugrása sem, pedig a lengyel kísérlete sem volt rossz, hiszen azért egy jó kiinduló pozíciót jelentett a folytatásra nézve, akárcsak Jernej Damjan (11.) repülése, aki 99,5 méternél landolva a 6. helyet tudta elfoglalni az ekkor igen szorosan alakuló élmezőnyben. Taku Takeuchi (98 m 21.) ugrása viszont ennél egy hajszálnyival gyengébb volt, és első nekifutásra a kulmi bukása után visszatérő Thomas Morgenstern (97,5 m 15.) sem tudott igazán jót ugrani, így ő is csak a középmezőnyből várhatta a folytatást.

Papíron tízen, gyakorlatilag már csak kilencen voltak hátra az első sorozatból, ugyanis Robert Kranjec tegnap bukott a selejtezőben, amely után bár azonnal felállt, a térdét még fájlalta, az orvosokkal konzultálva pedig úgy döntöttek, hogy nem áll rajthoz a mai versenyen. Így tehát Morgenstern után Thomas Diethart (5.) következett, aki a kicsit erősebb hátszele ellenére 99 métert tudott ugrani, amivel bejött Wankkal holtversenyben a 2. helyre. Ezzel szemben Andreas Wellinger (14. )a hasonlóan erős szélben csak 96 méterig jutott, ezzel értelemszerűen nem tudott ott lenni az élmezőnyben, szemben Anders Bardallal (2.), aki viszont kifejezetten jót ugrott, mi több, a vezetést is átvette a mindezidáig élen álló Hayböcktől. A norvégot a címvédő Simon Ammann (16.) követte a sorban, azonban hamar eldőlt, hogy ezúttal nem fogja tovább gyarapítani az így is impozáns olimpiai éremkollekcióját, hiszen csak 97,5 méterig jutott. Persze még így is jobban járt, mint Severin Freund (99,5 m 44.), aki hiába volt az elmúlt napokban remek formában, az első ugrása végén túlságosan előre került a súlypontja, így elesett, és bár a távolságnak köszönhetően továbbjutott, az esetleges éremről szövögetett álmai ezzel szertefoszlottak.

bar

Gregor Schliernzauer (18.) ugrását sokan kíváncsian vártuk, hiszen a tréningeken meglehetősen kétarcú formát mutatott, amiből elsőre a rosszabbikat láttuk tőle, hiszen ő is csak 96 métert ugrott, ami már ekkor is csak a 15. helyhez volt elegendő. Ezzel szemben Noriaki Kasai (8.) nem ugrott rosszat és 101,5 méteres kísérletével ő is ott volt még az akár éremre esélyesek között is, mint ahogy Peter Prevc (3.) is elégedett lehetett a 102,5 méteres ugrását követően, amellyel azonban így is csak 2. helyre tudott bejönni, ugyanis Bardallal ellentétben ő minimális szembeszélben repülhetett. Eddig tehát nagyon szoros versenyünk volt, azonban hátra volt még Kamil Stoch (1.), aki annyira tökéletes ugrást kapott el elsőre, hogy rögvest át is írta vele az esélyeket. 105,5 méterig repült ugyanis Kamil, amivel 6,2 pontos előnnyel fordulhatott Bardalhoz képest a második sorozatra, ez pedig ezen a sáncon valamivel több mint 3 méternek felel meg, ami ilyen szinten több mint tetemes különbség.

Mögötte viszont annál inkább éleződött a verseny a dobogós helyekért, hiszen Bardal mögött Prevc mindössze egyetlen ponttal volt lemaradva, sőt, egészen a 9. helyezett Ziobroig bezárólag 5,2 ponton belül volt egymáshoz képest a mezőny, azaz itt még egy-egy extra ugrással bőven volt lehetőség feljebb zárkózni.

Az első sorozat eredménye

A második sorozatra maradtunk a 29-es beülőnél, és miután eleinte dominánsan hátszél fújt, így kevés igazán jó ugrást láttunk, talán Roman Koudelka (99,5 m 16.) Reruhi Shimizu (99,5 m 18.) és Richard Freitag (97,5 m 20.) ugrásait érdemes kiemelni, amivel az első 11 ugrót követően ők hárman vezették a mezőnyt. A cseh ugrótól aztán Anders Fannemel (98,5 m 15.) orozta el a vezetést, akit pedig nem más, mint Gregor Schlierenzauer (11.) váltott az élen, aki második, 101 méteres ugrásával valamit azért javított az összeképen, azonban egyetlen igazán jó ugrás ma kevés volt az üdvösséghez. Simon Ammannt (98,5 m 17.) mindenesetre azért megelőzte ezzel az osztrák, akinek a második ugrása sem lett igazán kiemelkedő, és Thomas Morgenstern (101 m 14.) is csak a 2. helyet tudta Gregor mögött elfoglalni, ugyanis hiába repült hasonlóan messze, őt némi szembeszél is segítette ebben.

kas

Andreas Wellinger (6.) viszont már át tudta venni a vezetést egy 101,5 méteres ugrással, amivel ezt követően jócskán tudott előrelépni a 14. helyről, hiszen hiába ugrott már ismét szembeszélben Anssi Koivuranta (101,5 m 12.) ugyanekkorát, a kompenzáció miatt nem tudott a német elé kerülni, mint ahogy őt követően a két szlovén, Jurij Tepes (93 m 26.) valamint Jernej Damjan (101 m 9.) sem. Az utolsó tízes csoport volt ekkor már csak fent a toronyban, akik közül elsőként, az első sorozatban idén már nem először meglepetést okozó Maksimochkin (90,5 m 30.) következett, aki azonban alaposan elrontotta a második ugrását, így visszacsúszott a mezőny végére, pedig a hazai közönségen igazán nem múlott semmi. Ami azt illeti, egy kicsit Jan Ziobro (99 m 13.) – a három még fent lévő lengyel közül az első – is rontott az első körös teljesítményéhez képest, ellentétben Noriaki Kasaial (8.), aki másodjára is hozta magát, hiszen kvázi szélcsendben 100 métert tudott repülni. Az más kérdés, hogy pillanatnyilag ez is csak a 2. helyhez volt elegendő, akárcsak Maciej Kot (7.) 98,5 méteres ugrása, aki így a japánt tolta egyel hátrébb a rangsorban.

prev

Ekkor egyébként ismételten megerősödött kicsit a hátszél, amellyel igazán Andreas Wank (10.) sem bírt, és mindössze 97 méteres kísérletével csak az 5. helyre tudott bejönni. Thomas Diethartnak (4.) viszont egy 98 méteres második ugrás a nagyobb kompenzációval már elegendő volt ahhoz, hogy átvegye Wellingertől a vezetést, amit átmenetileg meg is tudott tartani, miután honfitársa, Michael Hayböck (5.) megbillent egy kicsit 98,5 méteres ugrása végén, ami miatt a pontozóbírók csak 17,5-ekkel „jutalmazták”, így csak a 2. helyre tudott bejönni. Diethart ezzel már közel volt egy esetleges éremhez, elérnie azonban mégsem sikerült, ugyanis Peter Prevc (2.) egy a körülményekhez képest kifejezetten erős, 99 méteres ugrással nem csak őt, de az utána következő Anders Bardalt (98,5 m 3.) is megelőzte, a norvég azonban így is megkapaszkodott a 2. helyen, ami a végén egy bronzérmet jelentett számára.

sto

Mert hát Stochra (1.) igazán egyikük sem tudott veszélyes lenni, persze azért a tisztesség kedvéért tegyük hozzá, hogy a hátszélben igazán esélyük sem volt egy extra ugrásra, így aztán a gyakorlatilag szélcsendben repülő lengyelnek nem volt szüksége igazán nagy ugrásra a győzelemhez. Ettől függetlenül Kamil egy 103,5 méteres repüléssel másodjára is kitett magáért, így aztán végül csaknem megduplázva előnyét, 12,7 ponttal szerezte meg a tavalyi világbajnokság után pályafutása második nagy címét, az olimpiai aranyérmet.

rs

Végeredmény

Egyértelmű, a legnagyobb klasszisokhoz méltó győzelem volt ez, s hogy mekkora dolog mindez, és mennyit ér ez a siker Lengyelországnak, azt mi sem érzékelteti jobban, minthogy ezzel a 26 éves „Ząbi rakéta”, (ahogy otthon nevezik) mindössze a 3. aranyérmét szerezte a lengyeleknek a téli játékok történetében, síugrásban pedig Wojciech Fortuna 1972-es győzelmét követően a másodikat, hiszen ezt a címet még a nagy előd, Adam Małysz sem tudta elhódítani.

Persze utólag lehet azt mondani, hogy tulajdonképpen „csak” érvényesült a papírforma, hiszen Stoch az olimpia előtt is a legjobb formában lévő ugrónak számított, ugyanakkor Szocsiban (pardon, Eszto-Szadokban) még ezelőtt nem járt, így saját bevallása szerint is időre volt szüksége ahhoz, hogy hozzászokjon ehhez a sánchoz, ami mint még a tegnapi kvalifikáció után mondta, „lépésről lépésre vált az egyik legjobb barátjává”. Hogy mennyire, arról ma este mindannyian meggyőződhettünk, és ki tudja, ha a nagysánccal is ilyen jól megy a „barátkozás”, akkor akár a duplázás is benne van most a pakliban.

sto_win

Ami pedig a másik két dobogósunkat illeti, igazság szerint az ő éremszerzésük sem okozott igazán nagy meglepetést, hiszen mind Prevcet, mind Bardalt a favoritok között lehetett előzetesen emlegetni. További közös pont, hogy mindketten első egyéni érmüket szerezték az olimpián (Bardal négy éve a csapattal már volt bronzérmes), amelyet követően nekik talán már valamivel könnyebb lehet a folytatás, hiszen egy medáliával a zsebben a rajtuk lévő eredménykényszer is csökkent valamelyest.

Ez persze egyelőre még a jövő zenéje, hiszen a férfiak most néhány napot pihenhetnek majd, hiszen keddig minden figyelem a hölgyekre fókuszálódik ,akik aznap este küzdhetnek meg majd a női szakág első olimpiai aranyérméért, míg a férfi mezőny a rákövetkező napon jut ismét szóhoz, immár a nagysáncon, ahol pénteken selejtezőt, szombaton pedig majd egy újabb egyéni versenyt rendeznek.

A felhasznált képek forrásai: zimbio.com, sport.onet.pl