Ismeretlenségből az ismertségbe, Kaitlyn Farrington védte meg az amerikaiak becsületét

Sem Kelly Clark, sem Hannah Teter nem tudta elviselni az esélyesség terhét, ám jött valaki, akire senki nem számított. A 24 éves amerikai „tehenész lány” – ez a jelző kisebb magyarázatra szorul:  Farrington egy Idahói ranchról származik, ahol a szülei állatokat tenyésztenek – kilépett társai árnyékából, és elvitte Szocsiból a legfényesebb medáliát.

Shaun White skalpját behúzták az ellenfelek, a nőknél az volt a kérdés a döntő előtt, hogy ki nyeri a veterán (persze illendő óvatosan bánjunk ezzel a jelzővel) bajnokok csatáját. A válasz egészen biztosan nem a vártaknak megfelelő volt, hiszem sem Kelly Clark (2002 olimpiai bajnoka), sem Hannah Teter (2006 bajnoka), de még Torah Bright sem tudta aranyra váltani esélyét. A kakukktojás, az idáig mindössze egyetlen X-Games második helyig jutó Kaitlyn Farrington lett a befutó, akivel a kutya sem számolt.

Már a korábbi edzések is tartogattak váratlan dolgokat, mint például a pálya egyenlőtlenségének, nehézségének áldozatul eső fiatal titán, az amerikai Arielle Gold (bátyja Taylor pedig a kvalifikációban vérzett el), aki az edzésen szenvedett vállsérülést, így még a kvalifikáció előtt búcsút intett a Fekete-tenger partjának.

A kvalit viszonylag simán letudták a hölgyek, és ahogy a férfiaknál, itt is olyan pontszámmal nyert az egyik versenyző- név szerint az amerikai Kelly Clark, – ami a döntőben is elegendő lett volna.

Farrington egyébként nem került egyenes ágon a szuperdöntőbe, elődöntőznie kellett, ott pedig egy közepes mutatvány is elégnek bizonyult (mintha lemásolta volna Podladcsikov olimpiai aranyának forgatókönyvét).

A döntőben aztán semelyik esélyes sem tudta előadni azt, amire tehetsége alapján hivatott lenne. Kelly Clark például nem tudta tisztán kiforogni a nőknél oly ritka 1080-at, ráadásul az első futamban nyújtott gyenge szereplése után már jócskán nyomás volt a hátán, nem is tudott kilépni árnyékából.

Egyedül talán Torah Bright alakítása volt dicsérendő, aki persze bosszús lehetett, hiszen a 91.50-es pontszáma mindössze huszonöt századdal maradt el az aranyat érő Farrington futástól (amiben helyet kapott egy backside 720 és egy backside 900 is).

“Nem gondoltam, hogy képes lehetek az arany megszerzésére, az elődöntő egy extra edzés volt a fináléhoz, ahol tökéletesen éreztem magam a félcsőben” – ezek voltak Farrington „aranyos” szavai.

Meg kell említenünk, hogy a legjobb európai a francia Sophie Rodriguez lett a 7. helyével, jóval mögötte végzett a kvaliban (93 pont felett kapott) még parádézó spanyol Queralt Castellet, aki egyik futamát sem tudta megfelelően végigvinni, trükkjei megoldhatatlanak bizonyultak számára, így még tízből is kiszorult.

Az amerikaiak némiképp remeghettek, hiszen a férfiaknál háromból semmi volt az éremtermésük a félcsőben, azért a nők kompenzálták White-ék „impotenségét”.
Tehát a Farrington-familynek megérte pénzre váltani tehénállományuk nagy részét, a család büszkesége a kapott pénzt aranyra váltotta…
A szakág 1998 óta íródó statisztikája így is meggyőző USA fölényt mutat, szocsiig a megszerezhető 24 éremből 14 került a 300 milliós nemzethez, ami újabb kettővel bővült.

nőifélcsőtábla