Norvég győzelem, mégsem Svindal: Kjetil Jansrud nyerte a szuper-G-t

Ma délelőtt a férfi szuper-óriásműlesiklással folytatódott az alpesi sí programja a szocsi olimpián. Ahogy azt már-már megszokhattuk, a favoritok ismét nagyot betliztek, a remekül karbantartott pályán végül a norvég Kjetil Jansrud nyert, az amerikai Andrew Weibrecht magas rajtszámmal érkezett ezüstérmes pozícióba, a bronzérmen pedig két ember is osztozik: Bode Miller, valamint a kanadai Jan Hudec azonos idővel állhat fel a dobogóra. Az osztrákoknak érem helyett maradt az olimpiai pont, Otmar Striedinger 5., Max Franz 6., Aksel Lund Svindal csak a 7. helyet szerezte meg.

A nők után a férfi alpesi sízők is kipróbálhatták magukat szuper-óriásműlesiklásban. Helyi idő szerint 10, magyar idő szerint 7 órakor kezdődött a viadal – az egy órával korábbi kezdés kis segítséget jelenthetett, hogy a februári hőség ellenére végig síelhető maradjon a pálya. A pálya nyomvonalát ezúttal egy francia edző, Patrice Morisod tűzhette – ha a női versenyből indulunk ki, már oda is adhattuk az aranyat a 20-assal rajtoló Adrien Thèaux-nak. Az első számú favorit persze ettől még nem francia volt, sokkal inkább Aksel Lund Svindal pályázhatott erre a címre, aki ráadásul a lehető legalacsonyabb, 16-os rajtszámot kapta. A női verseny bizonyította, hogy a pálya egész sokáig gond nélkül síelhető, így az 1-es rajtszámot kapó Ivica Kostelić vajmi csekély eséllyel bízhatott a bravúrban. A nagy öregek közül többen is villogtak már ezen az olimpián, ebbe a tendenciába kapaszkodhatott a 10-essel rajtoló svájci Didier Dèfago. Christof Innerhofer 12-es és Bode Miller 13-as rajtszáma nem tűnt rossznak, Svindal pedig a mögötte indulók mögül elsősorban talán a 17-essel rajtoló Matthias Mayertől és a 21-es Kjetil Jansrudtól tarthatott. A korábbiakhoz képest hatalmas mezőny állt oda a rajthoz (persze, szlalomban lesz ez még több is!), 63 síző nevezett a viadalra. A sítörpék közt szemezgetve szokás szerint megemlíthetjük az épp aktuális Simari Birknert (Cristian Javiert), kiegészülve a másik argentin Birkner Ketelhohnnal. Láthattuk, hogy a moldávok még mindig lelkesen honosítgatnak, Georg Lindner indult a színeikben. A görögök is hasonló úton járnak, a trieszti Masszimiliano Valkareggi nevét írhatjuk ugyan görögösen, de ettől még nem látszik annak – igaz, az utolsóként induló Kosztasz Szikarasz esetén nem lehetnek kétségeink.

Rutinos olvasóink bizonyára észrevették már, hogy az előző bekezdés versenyfelvezetője egyfajta előzetesként készül el – és bizony, túlzás lenne azzal dicsekedni, hogy jól megy a jóslás. Bár talán jobb úgy mondani, ritkán érvényesül a papírforma…

Mintegy 5°C-os melegben kezdődött a verseny, és vágott neki a pályának Ivica Kostelić. Különösebb gond nélkül leért, megadta az alapidőt (24.), és egyben mindenkit megnyugtatott, hogy a mai pálya nem a pályatűzőről fog szólni. Franciának lenni persze így sem volt hátrány a pályán: Thomas Mermillod Blondin az elején fékezett egy hatalmasat, ám így is végig előnyben volt, kétharmad másodperccel vette át a vezetést (15.). A horvátok a rajtszámaikra nem panaszkodhattak, hisz rögtön Natko Zrnčić-Dim következett, két tizedet kapott csak, ő lett így a jobbik horvát (19.). A hazaiak sztárja, Alekszandr Glebov nemzetközi értelemben aligha nevezhető sztárnak, ehhez képest hatalmas tempóval indult – egy hosszú balosban meg is csúszott, és fenékre ült, ő lett a nap első kiesője. Második franciaként Johan Clarey folytatta a versenyt, meglepően lassú tempóban. Az alsó szakaszra talált csak magára, ott fél másodperces hátránya nagyobb részét visszavette, Zrnčić-Dimmel azonos idővel ért célba (19.).

A 6-ossal érkező kanadai Morgan Pridy remekül kezdett, már négy tized előnye is volt. A harmadik szektor végén rosszul választott ívekkel ezt leadta, a végén mégis három tizeddel átvette a vezetést (10.). Beat Feuz volt a svájciak első embere, ám a még mindig csak régi önmagát kereső klasszisnál már egy szektor után látszott, hogy csak az utolsó hely elkerülése lehet a célja – ezt sem érte el (27.). Az olasz Peter Fill elrontotta Pridy örömét, végig gyorsabb volt nála, a harmadik szektorban sem hibázott, újabb három tizedet rápakolt a legjobb időre (8.). Az utolsó szektort viszont sajnálhatja, az elején még hat volt az a három tized… Az amerikaiak Ted Ligety révén mutatkoztak be, a szokott kockáztatós menettel, ami viszont a harmadik szektorban hajszál híján nagy bukást ért. Megúszta, ám komolyabb reményei itt elszálltak – a végén pocsék ívekkel is jócskán visszavett a hátrányából (14.). Didier Dèfago számára is a harmadik szektor jelentette az olimpiai álmok végét, igaz, innen még továbbment, az utolsó ugratót viszont elmérte, így végül a célig sem jutott el.

Werner Heel második olaszként nem kezdett úgy, mint Fill, az utolsó részre fordulva már majd egy másopderc volt a hátránya, és az alján ebből csak pár századot hozott vissza (17.). Az olaszok sorát folytató Christof Innerhofer alig pár méter után egy jobbosban elcsúszott – ennyit a mi titkos favoritunkról… A 13-assal induló Bode Millerről tudjuk, hogy nem az antialkoholizmus élharcosa, annak is híre kélt, hogy jót bulizott Vilettával – nem tűnt a legideálisabb felkészülésnek, de nála soha nem lehet tudni. Rögtön a kezdésnél már késésben is volt, ám végigvitte az őrült menetet – igaz, a pálya alján a nyomvonalának már köze sem volt a kijelölt ívhez, de majd két tized maradt az előnyéből (3.). A top-15-öt két osztrák zárta, elsőként Max Franz dühönghetett, miután hét századra tudta csak lecsökkenteni a hátrányát az alsó részen (6.). Otmar Striedinger nem dühöngött, egyszerűen csak örült, hogy itt lehet, ráadásul jóval szebben sikerült alsó szakasszal négy tizedes hátrányát két századra csökkentette (5.).

A szakági legjobbak azzal a tudattal következhettek a reklámszünet után, hogy egy jó menettel könnyedén át lehet venni a vezetést – igaz, az elsőre ártalmatlannak tűnő pályán a harmadik és az utolsó szektor komoly gondokat is okozhatott bárkinek. Elsőként Aksel Lund Svindal próbálkozhatott, ám már a felső szektorát nagyon elrontotta, több mint fél másodperces hátrányt kellett volna visszahoznia. Nem hittük volna a bombaformában érkező norvégről, de most már kijelenthető: leszerepelt Szocsiban. A végén igyekezett, kilenc századra vissza tudott jönni, de ez még a pillanatnyi dobogóra sem volt elég (7.). Az osztrák örömöt újabb két síző tehette volna teljessé, Matthias Mayer kabaréba illő indulása ellenére tartotta is Miller tempóját a pálya felénél, ám a kritikus harmadik szektorban egy ugrató őt is megtréfálta. Georg Streitberger egyszerűen nem vállalt elég sebességet, a biztonsági menettel pedig csak a mezőny végére lehetett besorolni (21.) – az osztrákok ezzel be is fejezték a mai napot.

19-essel a svájci Patrick Küng következett, a pálya feléig egész jól tartotta magát, ám a harmadik szektorban túl sokat kapott, innen nem volt visszaút (12.). Adrien Thèaux a svindali utat választotta, azaz az első szektorával reménytelenné tette a helyzetét (11.) – óriási betli volt ez eddig a szakági legjobbak részéről. Kjetil Jansrud próbált javítani az összképen, a pálya felénél csak négy század volt a hátránya, és mivel az alsó szakaszra két századra csökkent ez a hátrány, nem lehetett kérdéses, hogy ő lesz a győztes: nem rontotta el az alsó kanyarokat, remek nyomvonallal, fél másodperces előnnyel ért célba (1.). A kanadai Jan Hudec az első szektorát bánhatja kicsit, egyébként szépen jött végig, az alsó részen is alig kapott – holtversenyben ért a célba Millerrel (3.).

Az újabb reklámszünet után egy másik kanadai, Erik Guay folytatta a versenyt, a pálya alsó felén egyre több hibával, végül kieséssel. A fiatal norvég, Aleksander Åmodt Kilde egyenletes, ám Jansrudnál szektoronként 3-4 tizeddel lassabb tempóban jött végig, nem volt elégedett, de neki még lesz jó pár olimpiája (13.)… Az amerikaiak harmadik képviselője, Trevis Ganong a mezőny hátsó felével küzdött (23.), az utolsó francia, David Poisson pedig a harmadik szektorban nem találta a megfelelő íveket (17.) – Morisod-t semmilyen kontextusban nem fogják Florian Winklerrel egy lapon említeni. Az olaszok utolsó esélye, Dominik Paris elfogadható kezdés után a pálya alsó részén rengeteget kapott (16.), ők is keserű szájízzel távozhattak. A svájciaknak még egy Carlo Jankájuk volt hátra, aki viszont már pár kapu után hatalmasat fékezett (22.) – lehet, hogy jobban jártak volna Viletta csapatba állításával… Az utolsó amerikai, Andrew Weibrecht 29-essel még alaposan ráijesztett Jansrudra: három tizedes előnnyel nyitott, ennek nagy részét az aljáig meg is őrizte, és ott sem jött annyira rosszul – két tizeddel szorult végül a norvég mögé (2.). A kanadai Manuel Osborne-Paradis zárta a top-30-at, ám ő sajnos legfeljebb a pályamunkásokat aggaszthatta, ugyanis csigalassú menetével rövidítette a reklámszünetet (24.)…

A mezőny több mint fele még hátravolt, ám az élmezőnyben már nem várhattunk változást. A 31-essel induló spanyol Paul de la Cuesta kiesése nyitotta a folytatást, majd a szlovén Klemen Kosi gyenge menete folytatta (29.). Az oroszok Pavel Trihicsevnek köszönhetően célba érést ünnepelhettek, nem is rossz idővel (26.), majd 34-essel jött a szuper-kombi nagy vesztese, Ondřej Bank – most is egy másodpercen belüli hátránnyal jött végig, ismét van egy top-10-es eredménye (9.). Előzetesen bizonyára ezt se várta, valahogy mégsem látszott boldognak… A monacói Olivier Jenot négy másodpercen túli hátránnyal küzdötte el magát a célig (35.), a spanyol Ferrán Terrának egy másodperccel kevesebb kellett, kis szépséghiba, hogy az utolsó kapuknál már a pályán kívül haladt, így persze kizárták. A kazah Dmitrij Koskin (30.) után jött Simari Birkner (47.), majd a lengyel Maciej Bydlinski (38.) – sokat egyiküktől sem várhattunk. A 40-essel rajtoló cseh Martin Vráblik egy fokkal azért magasabban jegyzett síző, ehhez képest csak a kazah mögé érkezett (33.).

Hosszú idő után láthattunk újra szerb alpesi sízőt (igaz, korábban főképp a nőknél indulgattak a Világkupában), a 41-essel rajtoló Marko Vukičevic senkit nem előzött meg (48.). Az andorrai Marc Oliveras számára csalódás lehet a 30-on kívüli eredmény, ám miután egy jobbosban oldalára dőlt, nem számíthatott jobbra (34.). A szlovák Martín Bendik (43.) és a kazah Martin Huber (40.) lassan, de biztosan célbaért, a moldáviai (moldávnak csak nem nevezhetjük) Georg Lindner pedig kieséssel hálálta meg a posztszovjet államnak, hogy sokadik osztrákként is olimpián indulhatott. A dán Christian Fårup újból eljutott a célig (46.), a monacói Arnaud Alessandria viszont már a pálya elején kiesett. Az utolsó kazah, Igor Zakurdajev egyetlen századdal belül maradt öt másodpercen (44.), az utolsó orosz, Sztyepan Zujev pedig remekül mutatkozott be Szocsiban, alig maradt le a top-30-ról (31.). 50-essel Henrik von Appen is bizonyította, hogy nem csak nyaralni érkezett a chilei nyárból, Zujev mögé sorolt be (32.).

A szlovák Adam Žampa is folytatta a remek futamok sorát, neki sikerült is betörni a top-30-ba, jó előjelekkel várhatja a technikai számokat (28.). A fehérorosz Jurij Danyilocskinnál már a részvételnek is örülhettünk, hisz ezek szerint nem sérült meg kombinációs esésekor (37.). Újabb szlovák, Matej Falat következett (42.), majd Birkner Ketelhohn csillogtatta az argentin “családi” sísport nagyságát (49.). A bolgár Georgij Georgijev (41.) után újabb chilei, Eugenio Claro haladt végig a pályán (45.), majd a másik bolgár, Nyikolaj Csongarov is gond nélkül célba ért (39.). Az utolsó hat induló közül legfeljebb a 61-essel induló szlovák Andreas Žampától várhattunk viszonylag jó eredményt, alul nehezen fért ugyan be az utolsó kapukba, de így is alig került négy másodperc fölé (36.). A bosnyák Igor Laikert (50.), a görögországi Valkareggi, a lett Roberts Rode, az ukrán Dmitro Micak (52.), valamint a görög Szikarasz (51.) számára tényleg csak a cél volt a cél – Valkareggi és Rode ezt sem érte el, ráadásul a lett nagyot esett. Micak 10 másodperces hátránya után jó kis ünneplést csapott a célban – így is lehet, sőt, valójában így kell hozzáállni!

140216

Kjetil Jansrud

Született: 1985. augusztus 28., Vinstra

Versenyszámai: lesiklás, Szuper-G, óriás-műlesiklás, műlesiklás, szuper-kombináció

Egyesülete: Peer Gynt Alpinklubb

Olimpia: olimpiai bajnok (Szuper-G, Szocsi 2014), olimpiai ezüstérmes (óriás-műlesiklás, Vancouver 2010), olimpiai bronzérmes (lesiklás, Szocsi 2014), olimpiai negyedik helyezett (szuper-kombináció, Szocsi 2014)

Világbajnokság: világbajnoki ötödik helyezett (óriás-műlesiklás, Garmisch-Partenkirchen 2011), kilencedik (szuper-kombináció, Val d’Isére 2009) és tízedik helyezett (szuper-kombináció, Garmisch-Partenkirchen 2011)

Junior-világbajnokság: kétszeres ezüstérmes (GS, Maribor 2004; kombináció, Bardonecchia 2005), további öt TOP10-helyezés

Világkupa-debütálás: 2003. január 19., Wengen

Világkupa-rajt: 196

Vk-futamgyőzelem: 1 (Szuper-G, Kvitfjell 2012)

Vk-dobogó: 12 (6 óriás-műlesiklás, 3 lesiklás, 3 Szuper-G)

Vk-összetett: 8. (2009/2010)

Vk-szakági: harmadik (kombináció, 2010/2011), negyedik (óriás-műlesiklás, 2010/2011; Szuper-G, 2011/2012)

Európa Kupa: összetett EK- győztes (2004/2005), az óriás-műlesiklás és a szlalom győztese, 5 futamgyőzelem, 15 dobogós helyezés

További eredményei: háromszoros norvég bajnok (óriás-műlesiklás 2010 és 2011, Szuper-G 2011); egy dobogós helyezés az Észak-Amerikai Kupában, 8 győzelem FIS- versenyekről

Andrew Weibrecht a jelek szerint az olimpiákra szívja fel magát. Négy éve Vancouverben bronzérmet szerzett ebben a számban, most ezüstöt – mindezt úgy, hogy pályafutása során sem VB-n, sem a Világkupában nem sikerült még dobogóra kerülnie. A veterán Bode Miller Szocsiból sem távozik érem nélkül, összességében már 6. olimpiai érmét gyűjtötte be. Négy éve ő volt a 2. ebben a számban, mondhatni helyet cserélt honfitársával. Jan Hudec még 2007-ben VB-ezüstöt szerzett lesiklásban, ám egy súlyos sérülés alaposan visszavetette. Olimpián eddig még a 20-ban sem volt, ám most végre akadt egy jó idénye, és ezt sikerült bronzra váltania.