Pocsék szezon? Ugyan már: Tina Maze kétszeres olimpiai bajnok!

Tina Maze immáron kétszeres olimpiai bajnok! Ki hitte volna, hogy egy ennyire nyögvenyelős, borzasztó szezon derekán két számban is győzni fog Szocsiban a szlovén? Lesiklás után óriás-műlesiklásban sem talált legyőzőre délnyugati szomszédjaink büszkesége, a kellemetlen körülmények közt lebonyolított versenyen nem több mint 7 századdal múlta felül a duplázás reményében, szintúgy nagyszerűen síelő Anna Fenningert. A harmadik örömittas szereplő a dobogón Viktoria Rebensburg, aki ugyan nem tudta megvédeni címét, téli megpróbáltatásait figyelembe véve ő is túlteljesítette elvárásait. A nagyágyúk közül többek betliztek, a magyarokra ellenben nem lehetett panasz. Miklós Edit a 34. helyen futott be, több eléje várt sízőt megelőzött, míg Berecz Anna egy 48. hellyel hozta a kötelezőt.

Festői szépségű látványt nyújt a Krasznaja Poljana telente, vastagzsebű turistáknak ideális telelőhely. Ugyanakkor az időjárás iránt kicsit is érdeklődő sportszerető tisztában volt már az olimpiai helyszín kihirdetésének pillanatában azzal, hogy a szubtropikus áramlatokkal súlyosbított „szocsi lejtő” bizony nem épp a legideálisabb vendéglátója egy téli olimpiának.

Az olimpia első hetében még csak a hóhiány okozott riadalmat, a szabadstílusú szakágak legjobbja hőzöngtek az állítólagosan veszélyes pályák miatt, de úgy általában minden ment a maga útján. 10 Celsius-fok fölötti, kora tavaszi időben. Hétfőre aztán beütött a krach, megérkezett az átláthatatlan köd, ami miatt több versenyt is el kellett halasztani. Nos, a biztonság kedvéért 6:30-ra előrehozott alpesi síversenyre sem tisztult ki kellőképp az égbolt, sőt hogy fokozzák a nehézségeket, a fátyolköd mellé a lejtő tetején hóesés, odalent pedig zápor párosult. A hó minőségét ezek után nem is kell tovább méltatnunk.

Jelentékeny előnyt biztosított tehát a szűzpálya, mi tagadás, a rajtszámok alapjában meghatározták az első futam végeredményét. Belegondolni is szörnyű, miféle körülmények közt volt kénytelen siklani a perui (müncheni születésű) Ornella Öttl Reyes 90-es rajtszámmal? Az irtózatos létszámú mezőny végén találtuk az olimpia tán legnagyobb sztárját, a világhírű hegedűművészt, klasszikus és popzenészt, Vanessa-Mae Nicholsont, aki apja tiszteletére Vanessa Vanakorn néven öregbítette a tájföldi alpesi síelés hagyományait.

Ahogy rövidülnek, s ezzel együtt lassulnak a versenyszámok, úgy bukkannak elő a síelés tekintetében törpének számító országok, mások mellett brazil és portugál, lett és észt, üzbég és török, marokkói és máltai versenyző is színesítette a sort. Szögezzük le, a mieink ebből a közegből réges-régen kiemelkedtek már, Berecz Anna legerősebb számában próbált bizonyítani, míg Miklós Edit egy parádésan sikerült olimpiát zárt volna le méltóképpen. Eláruljuk, mindkettőnek sikerültek céljai. S hogy ki számított esélyesnek az érmekre? Mint előzetesünkben tettünk róla említést, favoritok tömegével lehetett számolni, s akkor még nem kalkuláltunk az irreális állapotokkal.

Az első futam pályáját a svédek trénere, Christian Thoma tűzte, míg délelőtt derekán Livio Magoni elképzelése szerint alakult ki a nyomvonal. Mindkét edző ügyelt arra, hogy a kelleténél ne roncsolja jobban a pályát, átlagon felüli kihívásokkal nem néztek szembe a hölgyek e téren. Ja, ha valaki nem ismerné, Livio Magoni nem is oly rég Mazével foglalkozott, talán ez is hozzájárulhatott kicsit az olimpián hirtelenjében régi fényében csillogó szlovén kiválóság sikeréhez. A szám világbajnoka, Tessa Worley teljes idényre kidőlt, míg a háromszoros olimpiai bajnok Maria Höfl-Riesch rosszullétre panaszkodott, de a szlalomra igyekszik felépülni.

Tina Maze (1.) közel maximálisan élni tudott a rajtszáma nyújtotta előnyökkel, komolyabb hiba nélkül, korrekt tempóban ért célba, fél másodpercen belül senki nem tudta eztán megközelíteni. A szakági listavezető Jessica Lindell-Vikarby (2.) szektoronként kapdosta a durván egy tizedet, amiből a végén 52 század kerekedett. Mindenesetre közel sem szállt ki a versenyből, ellentétben Kathrin Zettellel (25.), aki egy hatalmas rontással nyitott, ami olyan komolyan megfogta lendületét, hogy a célig nem tudott váltani. Csaknem négy másodperc, hatalmas betli! Lara Gutnak (16.) sem volt oka elégedettségre, tűrhető nyitó szakasz után elvesztette a fonalat, bő 2 és fél másodperces hátránnyal ő is kiszállt a küzdelemből. Anna Fenninger (4.) még életben tartotta esélyeit, különösképpen remekbe szabott kezdésének köszönhetően, a pálya végi késések nem hiányoztak, de ő legalább másodpercen belül ragadt a szlovénnel szemben. Mikaela Shiffrin (5.) is hasonló utat járt be, a folyamatosan érezhetően lassuló pályán neki sem volt esélye. Viktoria Rebensburg (6.) sem tudott mit kezdeni a kedvezőtlen pályaviszonyokkal, bőven másodpercen kívülről várhatta csak a folytatást.

Marie-Michéle Gagnon eddig finoman szólva nem sziporkázik az olimpián, kaputévesztéssel búcsúzott egyik kedvenc számában. Maria Pietilä-Holmner (7.) bátor ember módjára komoly tempót vállalt, a letöréssel meg is szenvedett alaposan, rontásai után örülhetett a másfeles hátránynak is. Nadia Fanchini (3.) volt a reggeli futam nagy meglepetésembere, kiválóan tartotta magát két szektoron keresztül, de a végén is alig került fél másodpercen túlra. A szám egyik titkos esélyese számára három kapuig tartott az olimpia, Federica Brignone már a rajtnál elszúrta a dolgot. Tessa Worley hiányában a francia csapat egy szem releváns indulója, Anémone Marmottan (9.) mutatott be egy középszerű siklást; hiszen hiába a folyamatosan romló pálya, egy ennyire zaklatott menetet így sem lehet jónak titulálni. Dominique Gisin (11.) a két szekundumos álomhatárt is hiába ostromolta, az utolsó szektor elején meggyűlt a baja az egyik kapuval, mire visszatért a ritmusba, töméntelen időt vesztegetett el. Pedig magához képest kifejezetten biztatóan mozgott a lesiklás – egyik – olimpiai bajnoka. Denise Karbon (8.) rutinja sokat ért az áldatlan állapotok közepette, sokat elárul, hogy érdemi hiba nélkül, szemre dinamikus menettel és másfél másodpercnél nagyobb hátrányt gyűjtött össze.

A folytatásban már csak egy síző verekedte be magát a TOP-10-be, egyszersmind 2 szekundum alá, jelesül a Szocsiban eddig terített betlit bemutató Elisabeth Görgl (10.), rajtszámához mérten még Tanja Poutiainen (19-essel a 12.) és Michaela Kirchgasser (22-essel a 13.) teljesített elfogadhatóan, bár jó tudni, hogy mögöttük már kevés VK- szinten is kipróbált, rendszeres pontszerző foglalt helyet. A kásatengerré mocskolódott hóban negyvenen túl kész katasztrófa lehetett síelni, ezzel együtt két szláv hölgyeménynek összejött – a Világkupás példával élve – a pontszerzésre esélyes pozíció, a szlovák Petra Vlhová (42-essel a 27.) és a szerb Nevena Ignjatović (43-assal a 29.) könyvelhette el ezt a bravúrt.

Minden dicséret megilleti Miklós Editet (41.), aki 70-es rajtszámmal is nagyot síelt. 6 és fél másodperces elmaradással megközelített egy sor VK- szinten is kipróbált sízőt, megelőzte a bosnyák Zana Novakovićot, a felvidéki Kántor Barbarát, s nem mellékesen kedvenc argentin famíliánk képviselőjét, Macarena Simari Birknert is. Bombaformába lendült, Edit, nem vitás, nagy kár, hogy szétesett, mélyedésekkel teli pályán nem volt lehetősége többre. Edit előtt 66-os rajtszámmal Berecz Anna (53.) síelt, nem is olyan rosszul, a kötelező házi feladatokat teljesített, azért bizonyára nyugtalanította, hogy Edit már kedvenc számában is eléje került bő két másodperccel. Az egzotikus különítményben szoríthattunk kicsit Vanessa Vanakornért (87-essel a 74.), aki vérbeli művészként gyönyörködött kicsit a tájban (vélhetően gyalogolt is kicsit), közel 27 másodperces hátránnyal a mezőny végére sorolt.

Délelőtt derekára az időjárási helyzet fokozódott, megérkezett ugyanis a hó, méghozzá kiadós mennyiségben. A rendezők 15 perccel eltolták a kezdést, üdvözítőbb persze egy jottányival nem lett a helyzet.

Lotte Smiseth Sejersted (23.) a maga szintjén élt a sansszal, de túl komoly volt a hátránya ahhoz, hogy érdemleges előrelépésben reménykedhessen. Ignjatović (28.), az egykoron erős óriás-műlesiklóból érthetetlenül kutyaütővé lett Fabienne Suter (26.) és Vlhová (24.) ellenében persze még ez is elég volt, az igazán nagy durranást aztán Francesca Marsagliától láthattuk (16.), megfutotta a negyedik leggyorsabb futamot, s meg sem állt a középmezőny derekáig. Sokáig Kathrin Zettellel (19.) kéz a kézben lépegetett előre, aki egy szűken vett kaput kivéve – persze nem osztrák mércével mérve – kiköszörülte némileg a csorbát. Ragnhild Mowinckel nyomott egy kamikazét, negyedik kritikus kapuvételénél érte utol a sors, kiesett a versenyből. Mona Løseth (27.) az óvatosabb taktika híve, nagyobb megbillenés nélkül így sem úszta meg a dolgot, jócskán visszaesett a tabellán.

Adeline Baud (22.) és Barbara Wirth (25.) vergődős, akadozós menetein még nem akadt meg a szemünk, a szép lassan leereszkedő ködön annál inkább, veszélybe került a verseny folytatása is. Erin Mielzynski (21.) a várakozás ellenére egészen tisztességesen helytállt gyengébbik számában, őt a harmadik helyről egy szlovén, Katarina Lavtar (20.) taszította le idejekorán. Marsaglia joggal mosolygott önfeledten a célban, releváns alapidőt állított fel, szolid kezdés után a pálya másik két harmadában sokáig felülmúlhatatlannak tűnt. Nina Løseth (17.) szorongatta meg igazán először, becsületére legyen mondva, hogy a négyszázadnyi különbséget felerősödő hózáporban sikerült hoznia. Anne-Sophie Barthet (14.) a századok szebbik oldalán fejezte be futamát, egy utolsó pillanatban beválogatott versenyzőtől ez egészen tűrhető eredmény.

Lara Gut (9.) éremért, mi több, aranyéremért kelt ma reggel, így senkit nem lepett meg azzal, hogy pocsék első siklása után délelőtt mindent belead. Nem érdekelte a kiesés, ha kellett, szépeket driftelt, ha kellett, korrigált, de csak kitartott eszement tempója a célig. A csaknem másfél másodperces előny azért jelentékeny előrelépést valószínűsített, más kérdés, hogy az érmesektől számított hátránya ezzel együtt irtózatosan soknak tűnt. Frida Hansdotter (13.) még legalább besorolt a svájci mögé, a folyamatos késésbe keveredő Kajsa Klingnak (18.) ez sem adatott meg. Michaela Kirchgasser (12.) az előtte lesiklók zömét vastagon verte dinamikában, ám Gut egy darabig egészen más kategóriát képviselt. Tanja Poutiainen (14.) meneténél csak vehemenciáját lehet dicsérni, már ez is több, amit idén láttunk tőle.

Dominique Gisin (10.) is bekapott egy laza másodpercet, pedig szemre nem tartalékolt sokat, nem törekedett egyáltalán a biztonságra. Gut reményeit táplálta tovább Görgl (11.), az osztrák két ellenőrzőkapu közt bukott el majd’ másfél másodpercet. Ám még mielőtt valami isteni szerencsében bízhatott volna a pöttöm svájci, érkezett Anémone Marmottan (8.), aki jelentős előnyéből csak megőrzött a célig másfél tizedet. Denise Karbon csúszásánál megint szinte átláthatatlan méreteket öltött a köd, gyakorlatilag nem lehetett kivenni a felvételből, hogyan dőlt ki a lejtő felénél a veterán olasz. Maria Pietilä-Holmner (6.) már valamivel jobban alkalmazkodott az áldatlan állapotokhoz, s bizonyos a héttizednyi előny sokat ígérőnek tűnt a szakági legjobbak előtt.

Viktoria Rebensburgé (3.) meg aztán pláne! A szám címvédője megsíelte a délelőtt legjobb idejét, nagyszerű sízését látva nem tűnt olyan elérhetetlennek a duplázás sem, különösen, ha megnéztük Mikaela Shiffrin (5.) pattogós sízését, melynek – időkülönbség ide, meg oda – nem sok esélye volt a svéddel szemben. Anna Fenninger (2.) ugyan folyamatosan vesztett 51 százados előnyéből, kétszer szemlátomást rontott is, 2 tizeddel mégis az élre ugrott, köszönhetően önbizalomban dúskáló sízésének. Nadia Fanchini nem tudott igazán élni az edzője tűzte pályával, ennyi megtorpanással, bizonytalansággal nem lehet világversenyen dobogóra kapaszkodni. Jessica Lindell-Vikarby (7.) meg sem állt a pillanatnyi hatodik helyig, szörnyen síelt a szakági listavezető, nála az idegi labilitást kell elsőként kiemelnünk, a pálya amortizálódása kevésbé játszott szerepet eredményében. Tina Maze (1.) 85 századmásodperces előnyből indult, amiből egy darabig csak alig veszített, a pálya közepén azonban hirtelen fél másodpercet is bukott. Az utolsó időmérő pontnál már csak 14 százados előnye volt. A célig azonban ennek már csak a felét vesztette el, így végül hét századmásodperccel ő lett az olimpiai bajnok. Nesze neked pocsék szezon!…

A verseny ezzel persze még koránt sem ért véget, további 44 síző dagonyázhatott még a latyakos hóban. Maruša Ferk kizúgása után ketten érkeztek meg az ún. pontzónába, méghozzá két amerikai, Resi Stiegler (29.) és Megan McJames (30.) pótolta ki a hiányzó pozíciókat.

Magyar részről emeljük csak ki Miklós Editet (34., második futam a 33.), aki második nekifutásra sem vallott szégyent, sőt a kiesőkön túl még a bolgár Maria Kirkovát és a horvát Andrea Komšićot is sikerült megfognia. Messze várakozásaink felett teljesített óriás-műlesiklásban! Berecz Anna (48., második futam is 48.) a célba érkezők vonatkozásában nem lépett se előre, se hátra, csak ismételni tudjuk magunkat, a házi feladatot elvégezte.

Jelentjük, Vanessa Vanakorn (67.) célba ért, bő 50 másodperces hátránnyal.

Tina Maze

Született: 1983. május 2., Slovenj Gradec

Versenyszámai: lesiklás, Szuper-G, óriás-műlesiklás, szlalom, (szuper-) kombináció

Egyesülete: SK Crna na Koroškem

Olimpia: kétszeres olimpiai bajnok (lesiklás és óriás-műlesiklás, Szocsi 2014), kétszeres ezüstérmes (Szuper-G és óriás-műlesiklás, Vancouver 2010), negyedik (szuper-kombináció, Szocsi 2014), ötödik (szuper-kombináció, Vancouver 2010) és kilencedik (szlalom, Vancouver 2010) helyezett

Világbajnokság: kétszeres világbajnok (óriás-műlesiklás, Garmisch-P. 2011; szuper-G, Schladming 2013), négyszeres ezüstérmes (szuper-kombináció és óriás-m., Schladming 2013; szuper-kombináció, Garmisch-P. 2011; óriás-m., Val d’Isère 2009), továbbá öt ötödik, egy hatodik, egy hetedik és egy tizedik helyezés

Junior-világbajnokság: hatodik (óriás-m.; Verbier 2001), hetedik (Szuper-G; Québec 2000)

Világkupa-debütálás: 1999 január 2., Maribor

Világkupa-rajt: 360

Vk-futamgyőzelem: 23

Vk-dobogó: 66

Vk-összetett: győztes (2012/2013), második helyezett (2011/2012), harmadik helyezett (2010/2011)

Vk-szakági: győztes óriás-műlesiklásban és szuper-G-ben + a nem-hivatalos kombinációban (2012/2013); második helyezett lesiklásban és szlalomban (2012/2013), valamint kétszer kombinációban (2010/2011 és 2011/2012), kétszer harmadik helyezett óriásban (2008/2009 és 2009/2010)

Európa Kupa: az összetett hetedik helyezettje, az óriás másodikja (1999/2000), 6 dobogós helyezés, 2 győzelem

További eredményei: hétszeres szlovén bajnok (ötször „óriásban”, egyszer Szuper-G-ben, egyszer szlalomban); 13 győzelem különböző FIS- versenyeken.

Mondhatnánk persze, hogy olimpiai szereplésével jókora fricskát mutatott kritizálóinak, szerintünk azonban nem állunk távol az igazságtól, ha azt mondjuk, maga Tina Maze se gondolta komolyan, hogy ennyire összejön neki minden Szocsiban. A királykategóriában aratott – megosztott – diadala után kedvenc számában, az alpesi síelés másik klasszikus szakágában ülhetett fel a trónra. Két olimpiai aranyérem után ugyan ki fog úgy emlékezni erre az idényre úgy, mint amiben csúfosan leszerepelt a szlovén Világkupa-szinten. Ha egyáltalán…

Anna Fenninger lábai ma sem remegtek meg, sziklaszilárdan tartotta magát még úgy is, hogy Marlies Schild és a meglepetésember Nicole Hosp mellett istenigazából ő az egyetlen éremesélyesük női fronton, de mindenképpen ő az, akitől a legtöbbet várnak az osztrákok minden egyes világversenyen. Egy arany- és egy ezüstéremmel jelezte, fényes jövő előtt áll a női szakág a generációváltás végeztével is.

Viktoria Rebensburgnak sincs oka csüggedésre, egy elhibázott felkészüléssel kezdődő, majd térdsérüléssel és betegséggel súlyosbított idényben nyert újabb érmet az olimpián.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintás után érhetitek el!

1961586_697169793667948_1570079735_n

Holnap 8 órától a férfiak óriás-műlesiklásával folytatódik az olimpia programja!