Ligety fölénye a régi óriás-műlesiklásban

A hölgyek után ma az urakon volt a sor alpesi síben, egészen pontosan óriás-műlesiklásban. A végeredményt nézve akár azt is mondhatnánk, nem történt meglepetés: a számot hosszú ideje uraló amerikai Ted Ligety nagyon simán nyert. Az amerikai azonban úgy nyerte meg gyakorlatilag már az első futam után a versenyt, hogy mostanában nem volt nagy formában, ráadásul a lehető legmagasabb, 7-es rajtszámmal indult. Amennyire nem volt verseny az aranyért, annyira nagy volt az ezüstért: végül két francia, Steve Missillier és Alexis Pinturault fért fel a dobogóra. Hirscher lett a 4., a második nem várt esélyét is elrontó cseh Ondřej Bank az ötödik, Matthias Mayer a hatodik. Farkas Norbert az első futam után az 55. helyen állt, végül az 50. helyen fejezte be a versenyt.

A férfiak óriás-műlesiklásával folytatódott az alpesi sízők programja a téli olimpián Szocsiban. Elérkezvén a technikai szakágakhoz, az indulók száma már-már a végtelenig nőtt, most is 109 síző nevezett a viadalra. Az első futam pályáját a francia David Chastan, a másodikét az osztrák Andreas Pülacher jelölhette ki. Esélyekre lefordítva az előző mondatot: minden adott volt Marcel Hirscher győzelméhez. Nem is annyira Pülacher miatt, épp a francia edző az, akinek a pályatűzése a korábbiakban majd mindig az osztrákoknak kedvezett, nem pedig sajátjainak. Ennek ellenére a francia Alexis Pinturault-t is esélyesnek tekinthettük, már csak amiatt is, mert ő fogta ki az 1-es rajtszámot, ami a szocsi tavaszban komoly előnyt jelenthetett. A németek favoritja, Felix Neureuther indulhatott 2-essel, és csak utánuk jött Hirscher. Legrosszabbul az élbolyból az amerikai Ted Ligety járt: 7-es rajtszáma nem sok jóval kecsegtetett. Utólag viszont azt mondhatjuk, talán izgalmasabb lett volna a verseny, ha a várt gyors ütemben romlik a kifejezetten stabilnak bizonyuló pálya…

Végigfutva a rajtlistát, ott láthattuk 17-essel a remek olimpiát futó Kjetil Jansrudot (honfitársa, Svindal a betlijei után gyorsan hazament), ott volt 28-assal a pechvogel Ondřej Bank, vagy épp 30-as rajtszámmal Adam Žampa. 30-on túl, azaz a mezőny maradék háromnegyedét vizslatva megtaláltuk a kötelező elemeket, azaz egy Simari Birknert (Cristian Javiert), néhány jobb sorsra érdemes síelőt, mint például a csak 48-assal induló kanadai Morgan Pridyt, vagy épp az azerbajdzsáni olajmilliók szép példájaként honosított Patrick Brachnert. 79-essel vághatott neki a versenynek egyetlen magyar férfi alpesi sízőnk, Farkas Norbert. Mögötte is indultak tehát még bőséggel, szigorúan a teljesség igénye nélkül fennakadhatott a szemünk a zimbabwei Luke Steyn, a kajmán-szigeteki Dow Travers, a thaiföldi Kanes Sucharitakul vagy épp a pakisztáni Muhammad Karim láttán. A mezőny végén mégis olyanok indultak, akiket országaik mérete és heggyel való ellátottsága okán talán előbbre várnánk: az üzbég Artyom Voronov, a perui (német) Manfred Öttl Reyes, és végül a 44 éves venezuelai Antonio José Pardo Andretta.

Az első futam kezdete előtt hosszú idő után végre ismét fagypont alatti hőmérsékletet láthattunk a téli olimpián – igaz, most is alig süllyedt 0°C alá a nem létező higanyszál a digitális hőmérőkben. A vártnál kisebb előnyt jelentett tehát Alexis Pinturaultnak a szűz hó, aki ezúttal talán magához képest kevesebbet kockáztatott. A harmadik szektorban néhány kapun át jelentősebb késéssel küzdött, ettől eltekintve látható hiba nélkül adta meg az alapidőt (6.). Felix Neureuther végig néhány százados hátránnyal követte, a célban 0,07-et mutatott az óra (8.). Marcel Hirscher eleinte a szokásoknak megfelelően brillírozott Chastan pályáján, majd két tizedes előnyt szedett össze a pálya feléig, az utolsó szakasz kisebb ugratójánál viszont talán túlzottan kisodródott, a vége 0,03-as hátrány lett (7.). Az olaszok elsőszámú reménye, Manfred Mölgg minimális előnnyel nyitott, ám rögtön leadta, fél másodperces hátránya pedig a három azonos menet után bántóan soknak tűnt – valójában persze nem volt az (17.). A franciák második embere, Thomas Fanara nem óvatoskodott, voltak is megbillenései, ám végigvitte a sebességet, és három századdal átvette a vezetést (4.). Négy síző egy tizeden belül – remeknek ígérkezett a második futam.

A második német, Fritz Dopfer is hasonlóan síelt a pálya feléig, ám a harmadik szektorban két tizedet kapott – ez a hátránya meg is maradt a végéig (11.). A szakági legjobbak közül utolsóként az amerikai Ted Ligety indulhatott, brutális előnnyel: egy szektor alatt több mint három tizedet gyűjtött be, a pálya felénél már hét tized felett járt. 1,3 másodperces előnnyel vette át a vezetést (1.), ezzel nemcsak a futamot, de gyakorlatilag az olimpiai bajnoki címet is megnyerte – ennyit a remek második futamról… Két osztrákra hárult a kellemetlen feladat, hogy folytassák a versenyt. Benjamin Raich hozta azt a tempót, mint a többség, Ligety után ez mégis fájdalmasan lassúnak tűnt, hisz 1,6 másodpercet kapott tőle (13.). Philip Schörghofer is hasonló menetet produkált, a pálya felső felén még jobb is volt mindenkinél (persze Ligety-t leszámítva), ám az utolsó szektorra nagyon belassult (15.). A harmadik francia, Steve Missillier az első szektorban fél másodpercet kapott, utána hozta a követőboly tempóját, a végén másfél másodpercet mutatott az óra (10.).

11-essel már a harmadik német következett, Stefan Luitz – és a futam drámája. Elképesztően síelt, fél másodperces hátránnyal ért volna célba – célba is ért ennyivel, épp csak egy léccel a lábán, ugyanis érthetetlen módon letarolta az utolsó piros kaput, a bal lába a kapun csúszott keresztül, azaz kizárásra került. Az utolsó francia, Mathieu Faivre 2 és fél másodperces hátrányával mindenkitől messze lemaradt (22.), majd a finn Marcus Sandell hasonlóan pocsék részidővel az alsó szakaszon elvétette az ugratót és kiesett. Az olasz Roberto Nani remekül kezdett, 7 tizedes hátránnyal fordult az alsó részre, a pálya alján viszont késésbe került, le kellett fékeznie, így ő is a másfél másodperc körüli bolyba érkezett (12.). A top-15-öt a norvég Leif Kristian Haugen zárta, vörös vikingünk menetéről mindent elmond, hogy célba érve dühösen csapkodta a fejét (23.).

Az első reklámszünet után, viszonylag rendberakott pályán következhetett Bode Miller – ám az amerikai veterán finoman szólva sem profitált ebből. Szinte folyamatosan késésban volt, a harmadik szektorban pár méteren át az oldalán csúszott, nem csoda, hogy az utolsó helyre sorolt be (25.). Kjetil Jansrud meglepetést okozni nem tudott, de csalódást sem, 1,8-as hátránya csak Ligety-hez képest volt nagy (16.). Az osztrákok utolsó embere, Matthias Mayer a pálya felső felén egy másodpercet kapott, utána viszont előtérbe került a Chastan-faktor, megtalálta a pálya ritmusát, és Fanarával azonos idővel bejött Ligety mögé (4.). A svéd Matts Olsson a felső részen jobban jött az osztráknál, de a pálya alján nem tudott hasonló csodát tenni (18.).

20-assal jöhetett egy újabb nagy durranás: az olasz veterán, Davide Simoncelli. Remekül síelte meg a pálya nagy részét, a felénél még fél másodpercen belül volt – az alsó szektorra belassulva is befért századokkal Mayerék elé (3.). A norvégek új sztárja, Henrik Kristoffersen tovább tömörítette a követőbolyt 1,6-os hátrányával (14.), majd az amerikai Tim Jitloff közepes menete (21.) után jöhetett az újabb szünet. A szünet után pedig jött Carlo Janka, aki talán épp ebből profitált egy keveset, másfél másodpercen belüli hátrányával ő is bejelentkezett az éremre (9.). Az utolsó olasz, Luca De Aliprandini az első szektorban még Ligety-t szorongatta, ám aztán egyre jobban belassult, a pálya alján két másodpercre növelte hátrányát (19.). Ivica Kostelić mostanság megszokott, szemre is lassú battyogásával keserítette rajongóit, tökutolsóként még azon is elkezdhetett aggódni, a 30-ban maradhat-e (30.).

A svájci veterán, Didier Dèfago a második szektorban elmért egy ugratót, bravúrosan mentett, de a futama – és a versenye – ezzel elszállt, a pálya alján aztán ki is esett. Fiatalabb honfitársa, Gino Caviezel célba ért, de sok öröme nem volt ebben a helvéteknek, négy másodpercen túli hátrányával a top-30-ban sem maradhatott (34.). Két cseh folytatta a versenyt, elsőként Ondřej Bank. Amolyan “csakazértis” stílusban síelve, néha az oldalán csúszva 0,75-ös hátránnyal fordult az alsó részre, és itt sem remegett meg a lába: egy másodpercen belüli hátránnyal ért célba (2.)! Csak hát Bank és a tét és a második futam – rosszul hangzó kifejezések egymás mellett… Kryštof Krýzl kifejezetten lassan síelt, ráadásul az alsó ugratónál a következő kapu mellé ugrott. A top-30-at záró szlovák Adam Žampa nem jött rosszul, 2 másodperc körüli hátránya jó alapot jelentett a második futamra (20.).

Bizonyára mindenki elnézi nekünk, hogy ezúttal nem említjük meg név szerint az összes indulót. Azok, akik magasabb rajtszámmal a top-30-ba befértek, természetesen említést érdemelnek, közülük is elsőként a svájci testvérpár fiatalabb fele, Mauro Caviezel: 46-os rajtszámmal sikerült bejönnie a 23. helyre. Samu Torstinak köszönhetően finn is volt a top-30-ban, kissé bátortalan alsó szakaszával egy még jobb eredményt dobott el (25.). Az amerikai Jared Goldberg 40-essel lett 27., a hazaiak nagy örömére Szergej Majtyakov bejött a 28. helyre, a szlovén Žan Kranjec zárt a 29. helyen.

Az 57-essel induló andorrai Joan Verdu sajnos más miatt érdemel említést: olyan szerencsétlenül sikerült esnie a második szektorban, hogy nem tudott felállni. Hordágyon vitték le, hosszabb kényszerszünet után folytatódhatott csak a verseny. Nem sokon múlt, hogy aztán rögtön újabb kényszerszünet jöjjön, a sokáig a rajtban fagyoskodó spanyol Alex Puente Tasias is hatalmasat esett, a hálóról visszapattanva szánkázott jó pár méteren át a pályán. Megúszta, rögtön talpra állt, így rendben mehetett tovább a verseny.

Farkas Norbert másfél másodperces hátránnyal nyitott az első szektorban, az óvatos kezdés után viszont egyre inkább begyorsult, a végén 8,69-et mutatott az óra. Az utána indulók közül csak az örmény Arman Serebrakian tudott ennél jobbat jönni, így Norbi végül az 55. helyről várhatta a folytatást.

Ahogy haladtunk a mezőny vége felé, úgy lett egyre több a kieső, a második futamra már csak 79-en maradtak. A mezőny végén, 20 másodperc feletti hátránnyal tusakodott a felvezetésben említett pakisztáni és perui, az utolsó hely viszont az indiai Himanshu Thakuré lett. A venezuelai Antonio Pardo megelégedett egy igen látványos eséssel.

Ivica Kostelić nyithatta tehát a második futamot, nagyobb gond nélkül leért, de a tempójával kapcsolatban nem lehettek illúzióink (27.). Žan Kranjec rögtön a felső részen rávert fél másodpercet, a végére 1,2-re nőtt az előny (23.). Majtyakov a pálya felső részén még tudta tartani a szlovén tempóját, aztán viszont méretes hátrányt gyűjtött be – így is befért Ivica elé (26.). Goldberg hozta a szokott amerikaias menetet, azaz mindent beleadott, kockáztatott – és sikerrel végig is vitte ezt a menetet, egy másodperccel vette át a vezetést (19.). Goldberg menetéről sokat elmond, hogy honfitársa, a szintén nem épp óvatos meneteiről elhíresült Bode Miller nem tudott vele mit kezdeni, az alsó szektorban ugyan ő volt a gyorsabb, de összességében három tizedet kapott (20.).

Torsti a pálya közepéig tartotta a lépést Goldberggel, ám ott kissé keresztbeálltak a lécei, végül még a másik amerikait sem tudta megelőzni (21.). Haugen viszont kicsit helyretette az észak-amerikaiakat: már fél másodperces előnye is volt, az alsó szektort korántsem teljesítette hibátlanul, így is könnyedén átvette a vezetést (16.). Mauro Caviezel mindenfelé járt, csak az ideális nyomvonalon nem, méretes hátrány lett a vége (28.). Faivre hasonlóan gyengén síelt, mint az első futamban, a pálya második felében többször is alaposan lecsúszott, alig jött jobban a svájcinál (24.). A harmadik amerikai, Jitloff is bemutatta a megszokott őrült menetet, és neki is bejött: nagyon belassult ugyan az utolsó kapukra, de pár század így is megmaradt az előnyéből (14.).

Adam Žampa másodjára igencsak mérsékelt tempót vállalt be, a végére bőven másodperc fölé nőtt a hátránya (22.). De Aliprandini ismét mindent beleadott, a leggyorsabb első szektor után kisebb késésekkel leadta előnyét, az alsó szektorban viszont ezt könnyedén vissza tudta szerezni (11.). Matts Olsson sem jött rosszul, nem volt szerencséje, kevéssel szorult az olasz mögé (14.). Az újabb olasz, Manfred Mölgg számára az elrontott első futam után nem volt sok lehetőség: mennie kellett – és kiesnie. Csúnyán elnézett egy ugratót. Jansrud megfontolt kezdés után begyújtotta a rakétákat, a második szektorban háromnegyed másodperces előnyt szedett be. Biztosan átvette volna a vezetést – ám a pálya alján megdobta egy ugrató és elesett.

Schörghofer volt az első osztrák, aki kipróbálhatta Pülacher pályáját. A pálya feléig nagyjából őrizte is minimális előnyét, ám aztán egyre lassabban kanyargott, a vége fél másodperces hátrány lett (18.). Kristoffersen hasonló kezdés után jobban megőrizte a sebességét a célig, minimális előnnyel átvette a vezetést (10.). Raich a pálya középső részétől egyre jobban belelendült, ennek köszönhetően közel fél másodperccel vette át a vezetést (7.). Nani vélhetően Mölggtől tanulta meg a pályát, ugyanis éppúgy rossz helyre ugrott, mint idősebb honfitársa. Dopfer egyetlen szektoron át tudta csak a lépést tartani az osztrákkal, némi meglepetésre még a pillanatnyi dobogóra sem volt jó (12.).

Missillier nem hátra, hanem előre figyelt, a pálya aljára fél másodperces előnnyel fordult, végül pár századot még rá is tudott dobni erre – feladta a leckét a hátralévőknek (2.). Carlo Janka nem is tudta megoldani a leckét (igaz, legalább nem puskázott Mölggről), itt-ott komolyabb késésekkel alaposan hátraesett (13.). Jöhetett a reklámszünet, majd Neureuther nyitotta a legjobb 8-at. Túlzás lenne azt mondani, hogy rosszul jött, ám rögtön eladta előnyét, szépen lassan növelte hátrányát – a végén pedig már látható késései is voltak (8.). Hirscher is rögtön hátrányba került, igaz, pár századnál ez nem nőtt nagyobbra az alsó részig – ott viszont ő se találta az osztrák pálya ritmusát, majd fél másodpercet kapott (4.). Pülacher bizony ismét inkább volt francia-, mint osztrákbarát, bezzeg Chastan… Pinturault is hasonló futamot mutatott be, mint Hirscher, a pálya második fele kicsivel jobban sikerült neki, így csak pár század lett a lemaradása (3.). Hátravolt még egy francia, ám Fanara már a felső részen sokat kapott. Az ugratója után is alig fért be, a hibák pedig a pálya második felére már az időben is megmutatkoztak, nem jött össze a színfrancia pillanatnyi dobogó (9.).

Az osztrákok utolsó, igen halovány reménye Mayer volt, aki viszont nem volt képes még egy olyan bravúros síelésre, mint az első futamában. Így is fél másodpercen belüli hátránnyal fordult az aljára, végül egyetlen századdal Raich elé érkezett, alig Hirscher mögé (6.) – rá egy rossz szavuk nem lehetett a sógoroknak. Simoncelli viszont alaposan leszerepelt, remek első futama után másodjára csak botorkált a pályán, visszazuhant a középmezőnybe (17.). Bank hatalmas előnnyel indulhatott – nem először ezen az olimpián. Ahogy azt sem most láttuk először, hogy a cseh srác egyszerűen nem tudja elviselni a nyomást, és bátortalan sízéssel egyre nagyobb hátrányt gyűjt be… Szerencséje sem volt, hat századdal szorult Hirscher mögé (5.). Ligety egyetlen feladata kis túlzással az maradt, hogy korzótempóban lesíeljen, hisz másfél másodperces előnnyel indult. Gond nélkül tartotta is az előnyt, majd a pálya alján az is belefért,hogy jócskán eladjon belőle – végül fél másodperccel nyerte a versenyt (1.).

A mezőny több mint fele persze még hátravolt – igaz, ők már nem a győzelemért küzdöttek. Befért a top-30-ba két kanadai, Trevor Philp (25.) és Philip Brown (29.), valamint visszaküzdötte magát a 30. helyig Gino Caviezel. Vrábliknak végül meg kellett elégednie a 31. hellyel. Dícséretesnek tűnik a harmadik kanadai, Morgan Pridy 33., a spanyol Paul de la Cuesta 36., valamint kedvenc argentin sícsaládunk képviselője, Cristian J. Simari Birkner 40. helye.

Farkas Norbert másodjára bevállalósabb futamot produkált, mint elsőre, persze egy fokkal a pálya is kevéssé volt elhasznált. Az alsó szektorban ugrott meg kicsit a hátránya, végül 16,04-et mutatott az óra, ez az 50. helyet jelentette. Előrelépni tehát csak a kiesések miatt tudott, de nem is előzte meg később senki – összességében csak a már említett örmény végzett nála előbb úgy, hogy magasabb volt a rajtszáma. Serebrakian egyébként bravúros második futammal végül a 46. helyig tört előre. Ami a mezőny legvégét illeti: az indiai Thakur féltékenyen őrizte utolsó helyét, még az első futamhoz képest is visszavett, majd egy perces hátránnyal szerezte meg a 72. helyet – a második futamban már kevesen estek ki.

Theodore Sharp („Ted”) Ligety

Született: 1984. augusztus 31., Salt Lake City

Versenyszámai: Szuper-G, óriás-műlesiklás, szlalom, (szuper-) kombináció

Olimpia: kétszeres olimpiai bajnok (kombináció; Torino 2006 és óriás-műlesiklás; Szocsi 2014), ötödik (szuper-kombináció) és kilencedik helyezett (óriás-műlesiklás; mindkettő Vancouver 2010)

Világbajnokság: négyszeres világbajnok és aranyérmes (óriás-műlesiklás, Garmisch 2011 és Schladming 2013, Szuper-G és szuper-kombináció, Schladming 2013), bronzérmes (óriás-műlesiklás; Val d’Isère 2009), negyedik helyezett (óriás-műlesiklás; Åre 2007), 12. helyezett (kombináció; Bormio 2005)

Junior-világbajnokság: ezüstérmes (szlalom; Maribor 2004), kilencedik (kombináció) és 12. helyezett (óriás-műlesiklás)

Világkupa-debütálás: 2003, Park City
Világkupa-rajt: 246

Vk-futamgyőzelem: 21 (20 óriás-műlesiklás, 1 szuper-kombináció)

Vk-dobogó: 43 (34 óriás-műlesiklás, 6 szlalom, 2 szuper-kombináció, 1 Szuper-G)

Vk-összetett: harmadik helyezett (2012/2013), ötödik helyezett (2007/2008) és hetedik helyezett (2009/2010)

Vk-szakági: az óriás-műlesiklás négyszeres győztese (2007/2008, 2009/2010, 2011/2012 és 2012/2013), harmadik helyezett („óriás”; 2008/2009), negyedik helyezett (szlalom; 2005/2006), hetedik helyezett (szuper-kombináció; 2007/2008 és 2012/2013)
Észak-Amerikai Kupa: összetett második helyezés, a szlalom pontverseny győztese, ötödik helyezés óriás-műlesiklásban (mind 2003/2004), három győzelem (mind szlalom), további négy dobogós helyezés

Európa Kupa: egy győzelem, további két dobogós helyezés
További eredményei: háromszoros amerikai bajnok (szlalomban 2005 és
2006, „óriásban” 2007), hat győzelem és 13 dobogó különböző FIS- versenyeken

Ted Ligety a szakág többszörösen megkoronázott királya, idén mégis sokáig csak szenvedett óriás-műlesiklásban. Kiesések, ingatag, körülményeskedő menetek jellemezték. Egészen az olimpiai főpróbáig, ahol szokása szerint agyonverte a mezőnyt. A beharangozóban még csak valószínűsítettük, most már ténykérdés, a legjobbkor került ismét áttörhetetlen formába az amerikai klasszis.

A francia alpesi síelés eleddig érem nélkül vesztegelt, ma rögtön két emberükkel is szerepeltek a dobogón. A sorrendre kevesen fogadtunk volna, Steve Missillier Világkupa-dobogón sem állt a szakágban, egy negyedik hely volt a legjobbja, igaz, az idei szezonnyitóról, Söldenből.

Alexis Pinturault bronzérme mondhatni papírforma, még ha fordulatos körülmények közt is kellett megszületnie. Egy kudarcos kombinációs verseny után ráfért már a sikerélmény.

140219

Folytatás következik pénteken a hölgyek szlalomjával!