Az alpesi sí zárásaként Ante Kostelić Mattot adott Szocsinak

A férfi műlesiklással folytatódott, és egyben be is fejeződött az alpesi sí programja ma Szocsiban. Végeredményben azt mondhatjuk, a papírforma érvényesült a kettős osztrák győzelemmel, de kevesen gondolták volna, hogy Mario Matté lesz az arany, Marcel Hirscheré pedig csak az ezüst. Matt már az első futamot is megnyerte, Hirscher pedig elrontotta, de a második futamban Ante Kostelić szokás szerint elképesztő pályát alkotott – csak a legjobbak mehettek végig hiba nélkül. A dobogóra végül a fiatal norvg, Henrik Kristoffersen állhatott fel, szintén egy nagyon elrontott első menet után. Holtversenyben lett negyedik a dél-tiroli Stefano Gross és a német Fritz Dopfer, olimpiai pontot szerzett a szlovák Adam Žampa, kiesett Myhrer, Neureuther vagy épp Grange.

Eljött hát a búcsú pillanata, legalábbis az alpesi sí szempontjából. A férfi műlesiklás volt az utolsó szakág, melynek képviselői pályára léptek a szocsi téli olimpián. Az utolsó esélyt rekordszámú síző ragadta meg, 117 nevezőt találtunk a rajtlistán. A pályatűzőket megnézve pedig reménykedhettünk egy igen-igen jó versenyben: az első futamot tűző német Albert Doppelhoferről ugyan nem sokat tudni, ám a második futamot a horvát edzőlegenda, Ante Kostelić tűzhette ki. Egyben azt is tudhattuk ebből, hogy akik leszerepelnek, azok jó eséllyel a brutális pályáiról elhíresült mestert fogják okolni érte…

A rajtszámsorsolásnál a favoritok közül a svédeket fogadta kegyeibe a szerencse, André Myhrer és Mattias Hargin nyithatta a versenyt. A két osztrák, Mario Matt és Marcel Hirscher követhette őket, szegény Felix Neureuther viszont a lehető legmagasabb, 7-es számot kapta. A hőmérséklet továbbra sem váltott hidegebbre (10°C az első futam előtt), tehát ez egyértelmű hátránynak látszott az első futamban. Ivica Kostelić 8-assal indulhatott élete minden bizonnyal utolsó olimpiai versenyén, ám idei formáját elnézve még apja pályatűzésével együtt sem tekinthettük esélyesnek. A hátsóbb régiókat, azaz a 30-on túli rajtszámmal bírókat szemlélve (azaz jelen esetben a mezőny majd háromnegyedét), láthattunk néhány jobb sorsra érdemes sízőt. Elég csak a 48-assal nevezett Ondřej Bankot, az idei olimpia “meglepetés-lúzerét” kiemelni…

Mint minden versenyszámban, most is ott volt a kötelező argentin Simari Birkner (Cristian Javier), Birkner Ketelhohnnal súlyosbítva. Megtaláltuk az azeri honosítás szép példáját, Patrick Brachnert is, az észt színekben induló, ám nem épp finnugor nevű Warren Cummings Smith-t (csak nehogy lerövidítsük a keresztneveit), vagy épp a korábban már említett olasz-görög Valkareggit. Meglepően magas, 81-es rajtszámmal indulhatott a cseh Martin Vráblik, nem sokkal mögötte, 94-essel pedig a téli olimpia utolsó magyar indulója, Farkas Norbert is ott volt a listán. A mezőny végén megtalálhattuk a Festeticsek leszármazottját, a mexikói sísportot egyszemélyben irányító és alkotó Hubertus von Hohenlohét, aki lassacskán a nyugdíjhoz közeledve utolsó olimpiájának szánta a mostanit. Előtte indulhatott a zimbabwei Steyn, mögötte a kajmán-szigeteki Travers, a tádzsik Alişer Qudratov, a thaiföldi Kanes Sucharitakul, legvégül pedig Yohan Goutt Gonçalves Kelet-Timor képviselőjeként. Goutt francia születésű, ám anyja kelet-timori, ezért lehetett ő az indonéz uralom alól nemrégiben függetlenné vált fél-sziget első képviselője a téli olimpiák történetében.

André Myhrer nyithatta tehát az első futamot, hiba nélkül végigjött, megadta az alapidőt (2.). Mattias Hargin a felső részen láthatóan darabosabban síelt, itt szedte össze hátránya java részét, a végén ügyesen kanyargott (3.). Mario Matt egy tizedes előnnyel nyitott, ezt az alján közel fél másodpercre növelte – az osztrákok rosszul már nem jöhettek ki az első futamból (1.). Marcel Hirscher azért elronthatta a sógorok kedvét, nagyobb hiba nélkül is érthetetlenül lassú volt valamennyi szektorban, majd 1,3-as hátrány lett a vége (9.). Henrik Kristoffersen is már egy szektor után nagy hátrányt szedett be, a fiatal norvég talán az olimpia terhét nem bírta, 1,8-as hátrányával ki is szállt a versenyből (15.).

Patrick Thaler is beszedett az elején majd négy tizedes hátrányt, aztán ezt szépen tartotta, ám a pálya alján elszállt, ő lett a nap első kiesője. Felix Neureuther már az elején hajszál híján kiesett, fél másodperces hátránnyal megúszta, végül kevéssel Hargin mögé sorolt be (7.). Ivica Kostelić ismét kiérdemelte volna a “vigyázat, lassú jármű” táblát – két másodpercen túli hátránnyal ért el a célig, pedig a végén kanyarogni még mindig jól tud (21.). A második német, Fritz Dopfer a középső részen hibázott egy nagyot, századokkal így is befért Kristoffersen elé (14.). A francia Alexis Pinturault szokott bevállalős síelése egy szektoron át kifizetődött, aztán talán már a pálya is lassította, kevéssel másodpercen túlra csúszott (8.).

A harmadik osztrák, Reinfried Herbst sem kezdett rosszul, a középső rész se volt rossz, az alján viszont bemutatott egy Thalerről mintázott, “balra esve csúszás” című tornamutatványt. A franciák veteránja, Jean-Baptiste Grange a felső szakaszon Mattot szorongatta, utána aztán a pálya már megtette a magáért, így is befért Hargin és Neureuther közé (5.). Az utolsó osztrák, Benjamin Raich ma ismét szenvedős arcát mutatta, gyenge első szektor után túl sokat vállalt be, és kapura lépett. Markus Larsson szép, ritmusos, ám nem valami gyors síeléssel ért el Hirscherrel közel azonos időt (10.). Az olaszok esőembere, Manfred Mölgg időnként szétcsúszó lécekkel nagyobb hátrányt gyűjtött be (12.), majd jöhetett az első reklámszünet.

A szünet alatt valamelyest rendbetett pályát Ted Ligety kezdhette tovább roncsolni, ki is használta a kedvezőbb körülményeket, és másodpercen belülre érkezett (6.). Stefano Gross is profitálni tudott a síelhetőbb pályából, ráadásul az alsó szakaszon remekül kanyargott, Harginnal azonos időt repesztett (3.). Steve Missillier lába közé vett egy kaput, így számára véget is ért az olimpia. A japán Juasza Naoki szokás szerint elsőre nem virított valami nagyot – bizonyára most is a villanyfényt várta (20.)… Az amerikai David Chodounsky láthatóan nagyon megszenvedett a pályával, vélhetően senkit nem előzött volna meg – az alján kapura is lépett.

A svájciak új felfedezettje, Luca Aerni a középső szektorban kicsit lassúnak tűnt, így sem állt rosszul, ám az alsó részre érve ő is elszállt. A címvédő olasz Giuliano Razzoli négy éven át szinte semmit nem ért el, így nem csoda, hogy most is a mezőny végével küzdött (16.). Az újabb reklámszünetet az utolsó svéd, Axel Bäck menete követhette, ám ő lagymatag menetével nem tudta ezt kihasználni, tökutolsóként vergődött célba (24.). A hazaiak kedvence, Alekszandr Horosilov nagyon akart, ám többször is bajba került, végül két másodpercet kapott (19.). A szlovén Mitja Valenčič a középső szektort jól síelte, ennek köszönhetően összességében is alig került másfél másodperc fölé (11.).

A kanadai Michael Janyk csak szenved a szocsi havon, ezt mostani futama is bizonyította (22.). Norvégok követték: 27-essel Sebastian-Foss Solevåg hatalmas hibával kezdett, ő se bírta el az olimpiai nyomást (25.), a rutinosabb Leif Kristian Haugen jóval bátrabb síeléssel, ám a végén egy hatalmas hibával szinte ugyanoda jutott (23.). Az újabb svájci fiatal, Daniel Yule kiegyensúlyozott menettel a pillanatnyi középmezőnybe érkezett (12.), majd 30-assal a szlovák Adam Žampa igen-igen mérsékelt síelését láthattuk (26.).

30-on túl, az újabb reklámszünet után egy újabb amerikainak kedvezett a rendberakott pálya, Nolan Kasper kereken két másodperces hátránnyal ért be (18.). A japánok másik kamikázéja, Szaszaki Akira már a három másodperchez volt közelebb (28.), majd a kanadai Brad Spence is hasonló időt ért el bátortalan menetével (29.). 34-essel jöhetett az utolsó francia, a lassacskán magára találó Julien Lizeroux, óvatos kezdése ellenére egyetlen századdal befért Kasper elé (17.). A brit David Rydingtól az is bravúr, hogy nem az utolsó helyre érkezett (27.), a finn Santeri Palonieminek még a top-30 sem sikerült (31.)… A harmadik svájci, Ramon Zenhäusern csúnya leszereplése (39.) után újabb kanadai, Philip Brown csúszott le kevéssel a top-30-ról (34.). A horvát Dalibor Šamšal 4 másodperces hátránnyal jelezte, hogy a szenvedő Ivica talán még fél lábbal is a legjobb horvát síző lenne (36.), majd 40-essel a cseh Kryštof Krýzl 3 másodpercen belüli hátránnyal ért célba (32.).

A részidők alapján főleg a pálya teteje romlott nagy mértékben, a német Stefan Luitz is ott szedte össze nagy hátránya felét (37.). A kanadai Trevor Philp ezt a részt jól síelte, sikerült is top-30-as helyre érkeznie (29.). A végül kieső dél-koreai Dzsung Dong-hjun rajtszáma alighanem hízelgőbb a valós tudásánál, a svájci Justin Murisier pedig épp magas rajtszámát okolhatja, amiért kevéssel lecsúszott a top-30-ról (33.). A második orosz, Szergej Majtyakov remek részidővel az alsó szakaszra fordulva elesett, a harmadik horvát, Natko Zrnčić-Dim pedig alig előzte meg Šamšalt (35.). A cseh Filip Trejbál gyenge menete után a lett Kristaps Zvejnieks kiesése következett – Ondřej Bank ugyanis végül lemondta az indulást. A bolgár Sztefan Priszadov elhagyta a jobb lécét, majd megpróbálta szétverni az egyik botját, az utolsó horvát, Matej Vidović pedig öt másodpercen túli hátránnyal (42.) jelezte: a futam érdemi része alighanem végetért.

A folytatásban a kiesések vették át a főszerepet. Sokszor cikizett argentin sícsaládunk képviselője, C. J. Simari Birkner is így járt, javára kell írnunk, kapura lépése után rögtön leállt (nem úgy, mint egyesek szokták…). Az esések száles skáláját vonultatták fel, például a dél-koreai Kjung Szung-hjun kiesésekor egy piros kaput is magával vitt, az ausztrál Ross Peraudo lemásolta Thaler csúszását, az osztrák-azeri Brachner pedig talán már az első kaput is elhibázta, kicsivel később el is esett. Az öt másodperces “álomhatárt” már csak két síző érte el: a bolgár Nyikolaj Csongarov (40.) és az orosz Pavel Trihicsev (41.).

Farkas Norbert a brutális felső szektort 4 másodperc alatti hátránnyal átvészelte, a középsővel se volt gondja, az alsó szakaszra fordulva akadt csak egy kisebb megingása. 8,98 másodperces hátránnyal ért célba, kiemelkedve a körülötte rajtolók közül (58.).

Hubertus von Hohenlohe búcsúja nem sikerült szépre: már az elején nagyokat kellett mentenie, majd hiába próbált a lehető leglassabban síelni, az alján egy hatalmas hátassal zárt. 55 évesen, bizony, épp itt az ideje visszavonulni… Dow Travers 20 másodperces hátránnyal célbaért (76.), nem úgy, mint a kaput tévesztő Qudratov, vagy az előtte hegyet is mászó Sucharitakul. Az utolsóként rajtoló Goutt nagyjából három méterre elkerült minden kaput, 22 másodperces hátránnyal, utolsóként el is jutott a célig (77.).

——————————————————-

A második futamot nyitó Spence célba ért, ám szinte leállva az elején (végül ki is zárták), honfitársa, Philp pedig kieséssel jelezte, hogy Ante papa ismét nagyot alkotott. Szaszaki sem tudott mit kezdeni a horvát mester tűzésével, előbb hegyet mászott, aztán hatalmasat esett egy kék kaput letarolva. A brit Ryding is le kellett hogy álljon a felső részen, aztán azért lejutott (17.) – egy bizonyos piros kapu szinte megoldhatatlannak tűnt, legalábbis a szerényebb képességű síelők számára. Adam Žampa volt az első, aki valahogy megoldotta ezt a kaput, közel két másodperccel át is vette a vezetést (6.).

Solevåg nagyon rákészült a kritikus kapura, túl sokat vesztett viszont ezzel, jócskán elmaradt a szlováktól (9.). Bäck nagyobb sebességet vállalt, nem is fért be a kapuba, vissza kellett gyalogolnia, majd 10 másodpercet kapott, ráadásul ki is zárták. Haugen gond nélkül átjött ezen a részen, ám a tempója nem volt az igazi, a végén kifejezetten lassan kanyargott, honfitársától is kikapott (12.). Janyk esetében is a tempóval volt a hiba, kevéssel kikapott a norvégektől (16.). Ivica Kostelić gond nélkül teljesítette a pályát, megmutatta, nincs gond ezzel az ívvel (annyi biztosan nem, mint amennyire a magyar tévéközvetítés próbálta ezt elhitetni a nézőkkel!), viszont sebességet nem adhatott neki az apja, holtversenyben ért be Solevåggal (9.).

A japán fényember, Juasza számára most a villanyfényes pálya hiába jelentett jó óment, a szokott őrült menet Ante papa pályáján nem fizetődhetett ki – sok nagy hiba után végül ki is esett. Horosilov nagyobb hiba nélkül végigment, másodpercen belül maradt (14.). Kasper óvatos menettel hasonló eredményt szállított (13.), majd Lizeroux szinte végig őrizgetett valamennyit előnyéből, az utolsó kapuknál viszont szinte le kellett állnia (15.). Razzoli kiesése végképp eldöntötte, hogy nem lesz olimpiai címvédés – ezt persze már Szocsi előtt is nyugodtan megkockáztathattuk.

Kristoffersen elrontott első futama után kénytelen volt kockáztatni, be is vállalta a nagyobb tempót. Két tizedet ugyan leadott előnyéből, de így is hat tizeddel átvette a vezetést, ennyi pedig bőven benne volt a romló pályában (3.). Dopfer is hasonló tempót tudott végigvinni, az utolsó kapuk döntöttek – meg a szerencse, öt századdal szorult a norvég mögé (4.). Mölgg ezúttal nem mutatott be “mölggös” esést, épp csak megtréfálta az a bizonyos piros kapu – kicsit toporgott, végiggondolta pályafutását, tán Kostelićék családfáját is, aztán továbbcsorgott, hogy nem sokkal később végképp feladja. Yule rutintalansága igencsak érződött a menetén, a túlzott megilletődöttség komoly visszaesést jelentett. Egy rossz kapuvételről csak a verseny végén tájékoztattak a versenybírák, így az ifjú svájci végül helyezetlenül zárt. Valenčič igazán nem vádolható rutintalansággal, az első szektor végén mégis hibázott egy nagyobbat, majd a pálya aljával is megszenvedett (11.).

Markus Larsson remek sebességgel teljesítette a nehéz kapukat, de aztán nagyokat kellett fékeznie, így a vége majd egy másodperces hátrány lett (7.). Hirscher a legjobb első szektorral nyitott, a középső szektorban sokat leadott ugyan előnyéből, de a kanyargós alsó részen fél másodperc fölé növelte a különbséget (2.). Az újabb tévészünet után következett Pinturault, a szokott őrült menetet ezen a pályán persze nem lehetett végigvinni, törvényszerű volt az esés. Hatalmas hátast dobott, szerencséje, hogy megúszta. Neureuther kisebb várakozás után vághatott csak neki a pályának, kicsit be is ragadt a rajtnál, az alsó részre már hátrányban fordulva pedig rálépett egy piros kapura, teljesen ártalmatlan helyen. Ligety a kombináció után most is bizonyította, hogy Ante-papa pályájához az ő szlalomtudása egyszerűen nem elég. Igaz, ha nem akar szokott módján őrült menetet menni, talán végigér…

Grange nem tanult az előtte induló 25 sízőből, a becsapós kapunál engedelmesen hagyta magát tévútra vezetni, nem is próbált visszagyalogolni. Hargin is nehezen verekedte át magát a piros kapun, a pocsék második futamairól elhíresült svéd most is alulmúlta önmagát (7.). Gross is eladta előnyét a felső részen, az alsó részen pedig csak botorkált, így Dopfer idejéig esett vissza (4.). Myhrer is hozta a svéd második futamos formát – a kritikus kapuban számára is végetért a verseny. Az osztrákok ismét ünnepelhettek… Matt 1,3 másodperces előnyről indult, majd egy másodpercet meg is őrzött az első szektor végéig. Az utolsó szektor elején már nyolc tized sem volt, a végén pedig szörnyen lassan kanyargott, de 0,28 így is megmaradt előnyéből – a mezőny mattolva (1.)!

Paloniemi a szokott finn szerencsével épphogy kiszorult a top-30-ból. A reklámszünet alatt rendberakott pálya valamelyest kárpótolhatta volna – ha nem esik el a pálya alján. Krýzlt is megtréfálta a kritikus kapu, innen még továbbment, ám középütt kapura lépett. Murisier számára is a piros kapu jelentette a végállomást, Brown pedig egy hatalmas hátassal teljesítette ezt a részt – ráadásul azzal a lendülettel ment is tovább (20.). Horvát pálya ide vagy oda, Zrnčić-Dim tovább gyarapította a kiesők táborát, Šamšal viszont jó ütemben végigment, szép helyezést ért el (18.). Luitz a szokott helyen és módon búcsúzott, Trejbál látványos eséssel fűszerezte ugyanezt a mutatványt. Zenhäusern óvatos síeléssel besorolt a mezőny végére, az alsó szakasza kifejezetten szépre is sikerült (19.).

Csongarov kieséssel keserítette a bolgárokat, aligha kell mondani, hol… Trihicsev szokatlan módon az aló részen sokallt be és mászott hegyet, oroszként persze visszagyalogolt, hogy célbaérhessen (33.). Az utolsó horvát, Vidović a felső részen csak leállással verekedte át magát, utána már hiába jött egész szépen (28.). A grúz Iason Abramashvili gond nélkül végigjött (22.), majd a román Alexandru Barbu ráadásképp kifejezetten jó tempóban tette mindezt, ünnepelt is a célban (21.). A lengyel Michal Jasiczek is szépen síelt (23.), az argentin Sebastian Gastaldi viszont csak a szokott piros kapuig jutott. A liechtensteini Marco Pfiffner nyugodt tempóban végigment (24.), a spanyol Alex Puente Tasias pedig pár nappal egy nagy esés után annak is örülhetett, hogy itt van (32.). Az izlandi Einar Kristinn Kristgeirsson kapura lépett, az új-zélandi Adam Barwood pedig szinte leállva jutott csak át a felső részen (25.). A marokkói Adam Lamhamedi nagyon távol volt a kapuktól, a végén mégis kapura lépett, majd a Vk-versenyeken is megforduló bosnyák Igor Laikert megismételte ezt a produkciót. A lengyel Mateusz Garniwicz már a középső szektort se élte túl, az észtországi “vízöblítéses” Smith viszont leküzdötte magát a célig (26.). A szép nevű iráni Mohammad Kiyadarbandsari nagy fékezésekkel szintén eljutott a célig (30.). A macedón Antonio Ristevski (29.) után újabb perzsa volt soron, Hossein Saveh Shemshaki is célba ért (31.).

58. helyről indulhatott Farkas Norbert, és másodjára sem óvatoskodott. Sikerrel túlélte a felső részt, talán épp ezért hagyott ki egy pillanatra a figyelme – a laposabb középső szakaszon taposott kapura. Nagyon nagy kár, hisz épp mostanra jutottunk el a top-30 határmezsgyéjéhez… A 61. helyről induló lett Martins Onskulis bizonyította, hogy valóban elérhető is lett volna ez az álomhatár (27.). A mezőny végén a kelet-timori Goutt zárt, időnként meg-megállva végigment Ante Kostelić pályáján, majd 50 másodperces hátránnyal – történelmet írt a kis országnak (44.).

140222

Mario Matt

Született: 1979. április 9., Flirsch

Versenyszámai: szlalom (és régen óriás-műlesiklás, kombináció)

Egyesülete: Ski Club Arlberg

Olimpia: olimpiai bajnok (szlalom, Szocsi 2014), olimpiai 34. helyezett (kombináció, Torino 2006)

Világbajnokság: a szlalom kétszeres világbajnoka (St. Anton 2001 és Åre 2007), csapatban világbajnoki aranyérmes (Åre 2007), a kombináció ezüstérmese (St. Anton 2001), a szlalom bronzérmese (Schladming 2013), a szlalom 4. helyezettje (Garmisch-Partenkirchen 2011)

Junior-világbajnokság: kétszeres ezüstérmes (szlalom Megéve 1998 és kombináció Pra Loup 1999), további négy TOP-10-es helyezés

Világkupa-debütálás: 1999. december 21., Kranjszka Gora

Világkupa-rajt: 183

Vk-futamgyőzelem: 15 Világkupa- győzelem (14 szlalom, 1 kombináció)

Vk-dobogó: 41 dobogós helyezés (39 szlalom, 1-1 kombináció és óriás-műlesiklás)

Vk-összetett: 5. helyezett (2005/2006), 10. helyezett (2007/2008)

Vk-szakági: a szlalom második helyezettje (2006/2007), harmadik helyezettje (2000/2001), negyedik helyezettje (1999/2000; 2007/2008 és 2010/2011), hatodik helyezettje (2003/2004; 2004/2005 és 2012/2013)

Európa Kupa: a szlalom EK győztese (1999/2000), az összetett EK negyedik helyezettje (1999/2000), három győzelem, hat dobogós helyezés

További eredményei: ötszörös osztrák bajnok (2000, 2005, 2006 és 2012 szlalomban és 1999 kombinációban), kétszeres osztrák junior-bajnok (Szuper-G 1997 és szlalom 1998), 3 dobogós helyezés Észak-Amerikai Kupáról, 14 győzelem különféle FIS- versenyekről. Az Osztrák Köztársaságért Érdemérem Aranyfokozatának tulajdonosa.

A dobogóra felálló másik osztrák, Marcel Hirscher finoman szólva sem tűnt felhőtlenül boldognak. Két érem, ebből minimum egy arany – előzetesen ezt várhatta Szocsitól. A vége egyetlen ezüst lett, ráadásul egyetlen versenyzőt kellett volna csak még kiszurkolnia, és a legjobb osztrák sem ő lett… (Némi rosszmájúsággal hozzáfűzhetjük: legalább nem kell attól félnünk, mikor jelenik meg egy árulkodó videofelvétel egy rosszul vett kapuról, ami olimpiai aranyat kérdőjelezhetne meg.) Henrik Kristoffersen jóval boldogabb lehet, a jövő az övé, ez az első nagy világeseménye, és rögtön éremmel távozik – ráadásképp lehetetlen helyzetből küzdötte vissza magát.

  • razs

    Most, a mindekettejük számára csalódást keltő olimpia után kire szavaztok az összetett VK-t illetően? Nekem picit átbillent a mérleg nyelve Svindal irányába, de még így is olyan fifty-fifty “közeli”.

    Illetve a nőknél (bár azt nem követem), van egy olyan beteg gondolatom, hogy Tina Maze a 2 aranyon felbuzdulva előveszi a tavalyi csúcsformáját, és reális esélye lesz idén is nyerni.

  • Pingback: jesse()

  • Pingback: terry()

  • Pingback: lewis()

  • Pingback: adrian()

  • Pingback: Scott()

  • Pingback: Robert()

  • Pingback: herbert()

  • Pingback: Chad()

  • Pingback: derrick()

  • Pingback: clarence()

  • Pingback: guy()

  • Pingback: Nelson()

  • Pingback: Tony()

  • Pingback: Tommy()

  • Pingback: alejandro()

  • Pingback: Luther()

  • Pingback: todd()

  • Pingback: wayne()

  • Pingback: Nelson()

  • Pingback: Matt()

  • Pingback: fred()

  • Pingback: aaron()

  • Pingback: Sam()

  • Pingback: John()

  • Pingback: joel()

  • Pingback: Darrell()

  • Pingback: Edwin()

  • Pingback: corey()

  • Pingback: henry()

  • Pingback: Raymond()

  • Pingback: Joseph()

  • Pingback: ryan()

  • Pingback: jerry()

  • Pingback: Bernard()